Kilátás a Hubertus-tól

Az 1929. évi soproni művésztelep

Az 1920-as trianoni béke olyan következménnyel is járt, hogy a hazai képzőművészet elvesztett néhány ihlető műhelyet, mint pl. Nagybánya. Új helyszíneket kellett keresni, ahol fiatal művészek kibontakoztathatják tehetségüket. Ebben az egyik élenjáró művész Glatz Oszkár (Budapest, 1872 – Budapest, 1958) volt, aki már a nagybányai művésztelep létrejöttében is jelentős szerepet játszott, s 1912-1938 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Elgondolása az volt, hogy évfolyamonként más-más városba vagy vidékre küldi diákjait. Az első és második évfolyam számára Sopront választotta, a középső évfolyamok Mohácsra mentek, a végzősök pedig Pécsre, ill. a közeli Kökénybe. A telep vezetője pedig mindig egy idősebb, végzős, vagy nemrég végzett diák volt. A helyi sajtó az 1929. évi soproni művésztelep indulásáról így számol be („4 nő- és 10 férfi-művésze van az idei soproni művésztelepnek” c. cikk a Soproni Hírlapból):

Az egész város nagy szimpátiával fogadta tavaly azt a hírt, hogy a Képzőművészeti Főiskola két nagyhírű tanárának, Bosznay Józsefnek és Glatz Oszkárnak legkiválóbb növendékeiből nyári művésztelepet szerveznek Sopronban. A tavalyi nyáron létesült művésztelep mindenképpen sikerrel járt. Örült a város, hogy festői vidékét művészemberek megismerik, örültek a fiatal művészek, hogy annyi új színt, üde hangulatot fedezhettek fel Sopron vidékén. A nyár elmúltával rendezett kollektív kiállításukra még most is szívesen emlékezik vissza Sopron közönsége.

Hogy az egymásra találás kölcsönösen szíves és maradandó volt, bizonyította Glatz Oszkárnak a tél folyamán Sopronban tartott előadása, melynek során nem mulasztotta el Thurner Mihály dr. polgármesternek megköszönni azt a szeretetet, mellyel a város a múlt évi művésztelep növendékeit fogadta, és egyben kérte, hogy ezt a meleg érdeklődést biztosítsa továbbra is a művésztelep számára. Természetes, a polgármester ezt a város közönsége nevében készséggel meg is ígérte.

Sopron városa meg is őrizte szeretetét az ifjú művészek irányában. Tegnapelőtt alkalmuk volt ezt tapasztalni megérkezésükkor annak a 10 művész növendéknek, akik az idei nyarat ismét Sopronban fogják eltölteni. Egyelőre csak 10 érkezett, köztük 3 leány. 1 leány és 3 férfinövendék a napokban fog Sopronba érkezni. A város nevében Heiszler aljegyző fogadta a vendégeket. Az idén is a tanítóképzőben helyezték el őket. Egy hónapig Sopronban, egy hónapig Brennbergben fognak festeni.

A művésztelepről Parragi György először 1929. augusztus 1-jén írt cikkében tudósít „Glatz Oszkár festőművész tegnap Drezdából Sopronba érkezett” címmel (2.-3. o.) a Sopronvármegye c. lapban. Ebből megtudhatjuk, hogy 12 Glatz-növendék volt a művésztelepen, melynek az Evangélikus Tanítóképző adott otthont (Képezde u. 14.). A művésztelepről Glatz így nyilatkozott a lapnak:

Ilyen nagy városi művésztelep nincs most Magyarországon. Miskolcon az állam tart fenn egyet, a többi városi telep mind kisebb. Örülünk ennek különösen azért, mert Sopron művészi szempontból gyémántja az országnak. Nem győzök eléggé hálálkodni az önök nagyszerű polgármesterének, aki a telep létesítésével megmutatta, hogy érzéke van a művészet iránt. A kultuszminisztérium hathatós támogatását kell megszereznünk ehhez és akkor sikerül Sopronnal Nagybányát pótolnunk.

Arra a kérdésre, hogy milyennek tartja diákjait, nem kis büszkeséggel a legtehetségesebbeknek nevezte őket.

Az én osztályomon vannak a legmodernebbek, a legmaiabbak.

Közülük Domanovszkyt emelte ki, mint meghatározó egyéniséget.