Vendégfogadó a Nádorhoz

Leírás

Az egykori Palatinus / Nádor fogadó

Boór Sámuel 1837-ben vásárolt telket a Győri külvárosban azzal a céllal, hogy az ott felépítendő házában fogadót nyisson. A közelben tartott állatvásárok – Lóvásártér és Marhavásártér - miatt joggal várhatott nagy forgalmat az új kocsmától, de az is sejthető volt, hogy a tervet a közelben működő fogadók tulajdonosai nem nézik majd jószemmel, s ez olyannyira igaznak bizonyult, hogy egymással szövetkezve járultak a tanács elé, aki panaszuknak helyt adva megtiltotta a borkimérést, lefoglalta a készletet és még a cégtábla eltávolítására is kötelezte a tulajdonost. A helytartótanács felülbírálta ezen döntéseket, így 1842-ben Boór a mai Szénatér söröző épültében megnyithatta az első vendéglátóipari egységet Lánchíd néven, melyet hamarosan Palatinusra változtatott.

1886-ban új tulajdonos vette át az üzemeltetést, Mayer Mátyás 1903-ig vezette a fogadót, melyet ekkor Nádor szállodának/vendégfogadónak hívtak. Ekkortájt lett a soproni munkások kedvelt találkozóhelye a kocsma, korabeli feljegyzések tanúsága szerint például 1892-ben több munkás tömörülés tartott itt bált, de itt volt például a Magyarországi Famunkás Szövetség helyi szervezetének egyleti helyisége is. Ebben az időben készült a most bemutatott képeslap is.

1903-1908 között Pusch Nándor volt a tulajdonos, aki az állatvásárok látogatóinak költései mellett most már a munkások rendezvényeinek bevételével is számolhatott. 1908-ban a Keglovich család tulajdonába került a vendéglő, vezetője Keglovich József (1878-1933) lett, aki haláláig állt a családi vállalkozás élén. 1912-ben a Soproni Naplóban Keglovich Oszkár jelentett meg hirdetést, melyben a fogadóhoz tartozó tekepályát népszerűsítette, érdekesség, hogy a pálya napjainkban is a soproni sportolókat szolgálja. 1918. november 2-án népgyűlés keretében itt mutatkozott be a város munkásainak az újonnan megalakult munkástanács, de még az 1920-as évek közepén is több munkásszervezet rendezvényeinek adott otthont a Palatinus.

Édesapja halála után, 1933-ban a mindössze 28 esztendős ifj. Keglovich József lett a szálloda vezetője, aki párhuzamosan a Hatvan Ferenc Turistaház - később Erdei Fenyves Penzió - vendéglőjét is üzemeltette.

A Palatinus 1950-ben megszűnt, a helyiségek az Állami Gazdagság tulajdonába kerültek.

Több, mint egy évszázados történelme alatt a többször nevet váltott szálloda a győri és kőszegi országutak kereszteződésénél álló, prosperáló vendégfogadóból a városi munkásság egyik kiemelt törzshelyévé, majd jelentőségét elvesztő kocsmává vált, végül megszűnt.

Forrás: Göncz József - Bognár Béla: Vendéglátás és szórakozás Sopron vármegyében
Csatkai Endre: A soproni vendégfogadók a 16/19. században, Soproni Szemle 1966/3. p. 19-20.
Géczy Nóra: Sopron faépítészete a polgárosodás korában (1850-1910), doktori disszertáció 2005. - http://doktori.nyme.hu/63/1/disszertacio.pdf - Letöltve: 2018.12.27.
Dr. Faragó Sándor, Grábits Frigyes, Hárs József: Munkásmozgalmi ​emlékhelyek Győr-Sopron megyében, 1986.
Sopron és Sopronvármegye ismertetője, 1934. p. 209.

Magyarázat

24
Számláló
A médium típusa (Fotó, Grafika, Képeslap...)
Fotós körút - egy időben készült, ugyanazon fotós képei
Időutazás (Anno és ma összeállítás) ikon
Időutazás (Anno és ma összeállítás)
i
Van ismertető a médiumhoz
Korabeli térképen szerepel
Google utca nézet ikon
Google utca nézet kattintásra elérhető
Van médium az ismertetőhöz ikon
Van médium az ismertetőhöz
Részletes adatok megjelenítése
1/2
Képsorozat - kattintásra léptethető
Sötét/Világos mód ikonSötét/Világos mód

Leírás

Rövid szöveges ismertető

Életrajz

Neves soproniak

Emlékezés

Személyes emlékek

Történet

Hosszabb illusztrált írás

Újságcikk

Korabeli újságcikk

Idézet

Részlet egy helytörténeti írásból

Dokumentum

Teljes tanulmány, dolgozat, pályamunka