1921. december 14.- Szavazók és szavazókörök

Hozzászólok
Szavazópolgárok az I. számú választási körzet helyisége előtt a Széchenyi téren

1921. december 14-én Sopron városának apraja-nagyja izgatottan készülődött a város nagy napjának meghatározó eseményére, a népszavazásra.

A szavazásra jogosult polgárok ekkorra már kézhez kapták az 1921. november 25-i keltezéssel kiállított szavazóigazolványukat, melynek felmutatása nélkül nem lett volna lehetőségük szavazataik leadására.

A szavazóhelyiségek reggel nyolc órakor nyitottak, a VIII. számú körzetben a város első embere, Sopronyi-Thurner Mihály adta le elsőként voksát. A Felsőbb Leányiskola épületéből kifele jövet a kint várakozók ujjongva üdvözölték a polgármestert, majd őt követve betódultak a szavazóhelyiségekbe, ahol a következőképpen élhettek szavazati jogukkal – az idézett leírás a Magyarország mellett szavazóknak szólt, természetesen német nyelvű változtat is készült:

„A szavazó bemegy a bizottság helyiségébe; ott az elnöktől átvesz egy kék színű (magyar) és egy narancssárga színű (osztrák) cédulát, azonkívül egy borítékot. Erre a szavazó bemegy egy kijelölt fülkébe, ott kettétépi a narancssárga osztrák cédulát és ezt, valamint az épségben maradt kék, magyar cédulát a borítékba teszi és a borítékot leragasztja. Erre visszamegy a bizottsághoz és a borítékot az asztalra helyezi. A cédulákra semmiféle megjegyzést nem szabad írni, sem azokat megcsonkítani, mert különben érvénytelen a szavazat.” (Traeger)

Eztán az antant tisztjének a feladata volt a lezárt boríték bedobása az urnába.

A szavazás menetéről természetesen már idejekorán magyar és német nyelvű plakátokon tájékoztatták a lakosságot.

Sopron városát nyolc körzetre osztották, ezek a következők voltak:

I. szavazókör. Szavazási helyiség: az Orsolyiták Bauer-féle háza (Horváth-ház) a Széchenyi tér és Várkerület sarkán. (Szent Orsolya iskola épülete)

II. Szavazókör. Szavazási helyiség: a Kereskedelmi iskola a Kis utcában (ma Pócsi utca, könyvtár)

III. Szavazókör. Szavazási helyiség: a Polgári fiúiskola a Halász utcában. (Ma Petőfi Sándor Általános Iskola)

IV. Szavazókör. Szavazási helyiség: az Iparostanonc iskola Fövényverem. (Ma magánház)

V. Szavazókör. Szavazási helyiség: az Irgalmasnővérek rendháza a Fürdőház-utcában. (Ma Gárdonyi Géza Általános Iskola)

VI. Szavazókör. Szavazási helyiség: az államrendőrség Ősz-utcai épülete.

VII. Szavazókör. Szavazási helyiség: az Evangélikus tanítóképzőintézet. (Képezde, a háborúban lebombázták, helyén volt a Gödör játszótér, ma lakóház áll ott.)

VIII. Szavazókör. Szavazási helyiség: Felső Leányiskola, Deák tér. (Ma az egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének épülete)

A szavazás mindenütt különösebb incidens nélkül, rendben zajlott egészen délután egy óráig, amikoris az egyes számú szavazókörben, a várakozók súlya alatt leszakadt a szavazóhelyiségbe vezető lépcső. A korabeli sajtó így tudósított az eseményről:

„Az első számú szavazóbizottság, mint már említettem, a Várkerület és a Széchenyi-tér sarkán működik, az épület első emeletén. A tömeg egy részét, amennyi a lépcsőre felfért, felengedték. A rozoga alkotmány azonban nem bírta a nagy tömeget és hirtelen robajjal leszakadt, magával rántva több, mint száz embert. Az első ijedtségre az emberek a szavazóhelyiség előtt mozdulatlanul állottak, nem tudták, mi történt, amig a törmelék alól fájdalmas jajgatások nem hallatszottak. Csak akkor ébredtek tudatára a borzalmas helyzetnek és rohantak ki. Míg a mentőket értesítették, úgy hogy a gyors segítség idejében megérkezett, az asszonyszavazók között pánik tőrt ki és alig lehetett őket megnyugtatni. A mentők, a rendőrség és a közönség most gyorsan hozzáláttak a mentéshez és nyomban konstatálták, hogy isten csodája, hogy a katasztrófának nincs halottja. Azonban tizenöt részben súlyos, részben könnyebb sebesültet szedtek ki a kövek alól. Ezenkívül sokan zúzódásokat szenvedlek és néhány asszony idegsokkot kapott. A szavazást természetesen felfüggesztették nagyon rövid időre, amig a sajnálatraméltó áldozatokat el nem szállították. Aztán egy másik lépcsőn bocsátották be a közönséget a szavazóterembe. A szerencsétlenség híre gyorsan elterjedt a városban. Az emberek ijedt arccal rohantak a Széchenyi-tér felé, mert sokaknak a hozzátartozója még ott tartózkodott a szavazóbizottság helyiségében. A rendőrség alig tudta visszaszorítani a megrémült embereket. De amikor a mentők gyors munkája után megnyugtatták a tömeget, hogy a szerencsétlenség sokkal enyhébb, mint kezdeten gondolták, kezdtek lassan megnyugodni kedélyek. Sokáig azt hitték, hogy kommunista merényletről van szó, de később megállapították, hogy a leszakadt lépcső tényleg olyan rozoga állapotban volt, hogy nem bírta a ránehezedő embertömeg súlyát. A sebesültek elszállítása után rövidesen ismét helyreállt a nyugalom és a szavazás tovább folyt a maga rendjén.”

Egészen más hangnemben emlékezik meg az esetről Dr.Traeger Ernő:

„A szavazók lelkes hangulatára jellemző, hogy mikor a Széchenyi téren az Orsolya-rend tulajdonában lévő házban elhelyezett 1. számú szavazóbizottsághoz vivő lépcsőn a fakorlát és két lépcsőfok a nagyszámú szavazók súlya alatt leszakadt, a sebesültek ezekkel a szavakkal utasították vissza az őket bekötözni és a kórházba szállítani akaró orvosokat: „Várjanak, előbb leszavazunk, mert először jön a kötelesség és csak azután az egészség."

Miután a környező településeken is befejeződött a népszavazás, a II. Rákóczi Ferenc utcai Zrínyi Ilona Leánynevelő intézetben december 17 – én összesítették, majd kihirdettek a végeredményt: 7017 szótöbbséggel magyarok maradtunk!

Az egykor a szavazási helyiségeknek otthont adó épületek közül többön is, illetve a Rákóczi utcai épületen is, napjainkban emléktáblák hirdetik, hogy ezeknek az épületeknek milyen jelentős szerepe volt a város életében 1921 decemberében.

Felvételünkön az I. számú szavazókör választópolgárainak és rokonaiknak csoportja látható, köztük a 11 éves Hoffmann Ferenc – a kép közepén, fekete öltönyben -, a felvételt beküldő Holló-Imrik Erika nagypapája.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1921. december 14.
Forrás: 

dr.Traeger Ernő: Amikor az élő valóság legendává lesz ... - A "Sopronvármegye" Népszavazási Emlékalbuma, 1931.
ifj. Krug Lajos: Sopron nagy napjai - A "Sopronvármegye" Népszavazási Emlékalbuma, 1931.
Pesti Hírlap 1921.12.15.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1921
5861-2128
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2017. december 14.

Hozzászólások

Albert Heisler képe

Cikk a Hetek újságban a témáról - http://www.hetek.hu/eletmod/201612/kis_burgenland

Horváth Péter Pál képe

Sopron 1921.december 14. / A MTI kiküldött tudósítójának jelentése/
Ma reggel egy negyed nyolc órakor az összes Soproni templomokban könyörgő istentisztelet kezdődött. A bencések, az evangélikusok, az orsolyiták templomában, a Szent Mihály templomban, a református templomban, az összes kápolnákban és a zsinagógában már reggel hét órakor egyetlen hely sem volt, az összes templomok zsúfolásig megteltek Magyarországhoz hű lelkes soproniakkal. Aggok és gyermekek, nők és férfiak, mér a kora reggeli órákban templomaikba zarándokoltak, hogy még az utolsó pillanatban is könyörgésüket küldjék a magyarok Istenéhéz. A könyörgő istentiszteletet mindenütt a himnusz eléneklésével fejezték be.
A mise végén mindenki könnyes szemmel, teles bizalommal sietett a szavazási urnákhoz. Az osztrák delegátusok és á szavazási biztosok nem vesznek részt a szavazáson mert az utolsó pillanatban ők maguk is belátták, hogy nincs mit keresniök Sopronban. A lakosság 80-90 %-a Magyarország mellett fog szavazni. A magyar kormány kiküldöttei természetesen részt vesznek a szavazáson. Az osztrák szavazási biztosok, látva, hogy Sopronban nincs talajuk most a vidékre vetették magukat. A magyar hatóságok felhatalmazást kaptak arra, hogy az osztrák agitátorokat ártalmatlanokká tegyék.