A Balfi út 1-3. egykor

Ha a Várkerület felől a Bécsi-külváros felé indulunk, az Ikvahídra rákanyarodva rögtön szembetűnik a Balfi út 1-3. számú robosztus társasház, a homlokzat tetején a napórával, felette Krisztus-szoborral. Az 1885-ben Handler Nándor tervei alapján elkészült épület képünkön látható részén működött egykor Tivald (Tiewald) Gusztáv - korábban ugyanott Maszlovits Antal - vendéglője.

Tivald Gusztáv unokája, Horváth Attila megosztott velünk néhány gondolatot az egykori vendéglő illetve a nagyszülők kapcsán, ezekből idézünk:

“A vendéglő 1923-as megnyitásakor az egyik legjobb helyen volt, hiszen a Győr-Budapest irányú közút forgalma a Balfi úton, a bécsújhelyi és a bécsi forgalom pedig a Szentlélek utca irányú volt és Sopron belváros irányú főforgalom pedig az Ikvahídon keresztül történt. (…) A vendéglő a kapubejárattól jobbra benyíló meredek feljáróig tartott. A bejárat elhelyezésén nem változtattak, az ajtó jobb oldalán söntéspult (jégszekrénnyel a sörhűtéshez),mögötte a konyhabejárat. A belső udvarra nyíló ablakokkal ellátott magasföldszintes, kétszobás lakásba kb. hat lépcsőn lehetett felmenni. A bejárati ajtó bal oldalán két asztal, majd lengőajtós spanyolfal következett, mögötte 4, esetleg 6 asztallal (ebben bizonytalan vagyok). Az államosítás után több, mint tíz, de lehet, hogy még húsz évig is zárva volt, majd "Tiszti Kaszinóként" használták, utána egy darabig gyógyszertárként, majd egy vállalkozás irodájaként. A vendéglő alatti pincében voltak a boros- és söröshordók, a söröshordókat mintha az utca felől gurították volna le, majd a hordót "csapra verés" után a falra szerelt öntöttvas lendkerekes kézi pumpával kellett időnként felpumpálni, ahogy fogyott a sör. Az államosítás után Tiewaldék - nagyszüleim - természetesen munkanélküliek maradtak évekig. Nagyanyámat a vendéglő lefoglalása után két hétig nem láttuk, megpróbálták beszervezni, megverték, amiről csak a halálos ágyán mert beszélni. '57 után talán két évig a korábbi Perkovátz vendéglőben pénztárosként dolgozhatott. (…) Tiewald Gusztáv született 1885-ben és elhunyt 1960 októberében. Az élettörténetének érdekes része, hogy a KÁRPÁTIA óceánjárón pincérként dolgozott 1912 áprilisában, amikor a Titanic túlélőinek mentésében részt vettek, emlékül hazahozta az aznapi étlapot. Ez az hajó címerével ellátott étlap volt a kezemben még a '60-as években, de szorgos kezek lendületből kidobták lomtalanításkor. Most nagy értéke volna. Felesége, Simon Zsófia született 1896-ban, elhunyt 1963-ban A kisvendéglő történetéhez még hozzátartozik, hogy - elmondásuk alapján - 1945-ben a bevonuló szovjet csapatok tökéletesen kifosztották, amiből - kemény munkával - néhány év alatt vált ismét prosperáló és emlékeim szerint kedvelt kisvendéglővé az államosításáig."

Ugyancsak Attilának köszönjük a Tivald (Tiewald) Gusztávot és feleségét ábrázoló portrét.