A Berczeller-ház

Hozzászólok
Berczeller-ház

A felvételen a Vasalóház helyén egykor állt Berczeller-ház látható. (szemben)

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép keletkezési ideje: 
1920-as évek
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1925
5969-1554
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A fotó készítőjének életrajza: Diebold Károly
A bejegyzés létrehozása: 2013. február 17.

Hozzászólások

Tarcsai Mária képe

Ez olyan, de olyan szép kép, már régóta ismerem. Fiatal koromban mindig azt képzeltem, hogy az én apukám kerékpároz a képen. Persze ez nem lehetett igaz, mert ő nem leveles postás volt, hanem telefonos (műszaki). ..de ilyen mindent beborító, biztonságot nyújtó köpenye neki is volt :)

Friedrich Rezső képe

Ezt hívták "malaclopó" köpenynek??? A mi postásunk is ilyenben járt gyerekkorunkban...

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Az én szótáramban ma is annak hívják...:)

Tarcsai Mária képe

Lehet, hogy ez az igazi neve, de én sosem nevezném annak, hanem a biztonság, a nyugalom, a szeretet és az összetartozás varázsköpenyének tartottam. Talán már írtam valahol, hogy a második világháborút, az összes bombázásával, légitámadásával együtt mi a városban, ebben az Újteleki utcai házban vészeltük át. Egyik alkalommal még légiriadó sem volt, csak úgy, hirtelenjében támadtak (nem is tudom kik) Az egész család együtt volt, édesapám pár perc múlva indult volna szolgálatra a polgári parancsnoksághoz, mikor kitört a bombázás. Éppen annyi időnk volt, hogy felugrottunk az asztaltól és édesapám irányítására a szoba legbiztonságosabbnak vélt sarkába húzódtunk. Mindnyájan összekuporodva guggoltunk: édesanyánk a pici pólyás kishúgommal, én a bátyámmal, végül édesapánk, aki még mielőtt közénk kuporodott, fölénk terítette a postás köpenyét úgy, hogy mind elfértünk alatta, aztán odahúzódott és mindnyájunkat átölelt. Kellett ennél nagyobb biztonság egy gyermeknek? Egyáltalán nem féltem, hanem hallgattam a bombák és lövedékek fütyülését, majd becsapódását. A ház falai többször beleremegtek, de mi ott voltunk a biztonságot nyújtó köpeny alatt, velünk semmi nem történhetett. Hallottuk, ahogy a légnyomás kiviszi az ablakot, majd megmozdítja a szobában lévő tárgyakat, de mi biztonságban voltunk a köpeny alatt. Anyukánk hangosan imádkozott: Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya...
Bátyámmal mi nem imádkoztunk, mert tudtuk, hogy a köpeny alatt nekünk semmi bántódásunk nem lehet. Nem is lett. A légitámadás után tudtuk meg, hogy a fél házat lebombázták, az egyik lakó öngyilkos lett, mert nem bírta tovább idegekkel, a légnyomás a lakásunkból az összes ágyneműt és mozdítható tárgyat elrepítette, cserébe a küszöbön találtunk egy odarepült bibliát, de nekünk semmi bajunk nem lett. Ne csodálkozzatok, hogy ez a köpeny nekem nem malaclopó.

Az odarepített biblia már egy más történet.

Tarcsai Mária képe

Lehet, hogy éppen ennél a légitámadásnál bombázták le a Berczeller házat is.