A budaörsi csata soproni áldozata

Hozzászólok
Weber Lajos GySEV hivatalnok sírhelye

Minden sírhelynek van egy története, mely annak az embernek az életéről mesélhetne, aki ott lelt végső nyughelyére. A Szent Mihály-temető egyik sírjának története összefonódott Magyarország történelmének egy fontos eseményével.

Részlet a Sopron a népszavazás idején 1921-1922 c. 2006-ban, a Népszavazás 85. évfordulójának alkalmából megjelent kiadványból:

"1921. október 21-én délután öt órakor a soproni helyőrség a laktanya udvarán letette az esküt. Sigray Antal kormánybiztos megszakíttatta a telefon- és távíró-összeköttetést Budapesttel.
A király 22-én hajnalban vasúton megindult a főváros felé, hogy a felesküdött csapatokkal fegyveresen is érvényt szerezzen visszatérésének. Magyarország kormányzója, Horthy Miklós és miniszterelnöke, gróf Bethlen István, aki a szíve mélyén maga is legitimista volt, megpróbálta a lehetetlent. Vass József személyesen vitte a kormányzó levelét Győrig, de ott nem tudta átadni azt IV. Károlynak. E levélben a kormányzó kifejtette, hogy sem a bel-, sem a külpolitikai helyzet nem alkalmas a visszatérésre.
Valóban úgy volt. Az utódállamok azonnali mozgósítással válaszoltak. A csehek, a románok, a délszlávok ugrásra készen álltak a határon. Az antant diplomaták egymás után adták át fegyveres beavatkozással fenyegetőző, tiltakozó jegyzéküket. A kormányzóhoz hű katonai erők - a sebtében felállított egyetemi zászlóaljakkal, melyek megszervezésében Gömbös Gyula járt az élen - Budaörs térségében fegyverrel állták útját a legitimista kísérletnek.
Október 23-án vette kezdetét a csata. A műegyetemisták olyan elszántsággal rohamozták meg az egyik legitimista szerelvényt, hogy azt a királyhű erők géppuskatűzzel tudták csak visszaverni. „Mint a tekebábok, úgy hullottak jobbra-balra" - emlékezett vissza egy Ostenburg-tiszt. Egy könnyebb sebesült ezeket mondta: „Most jövök Nyugat-Magyarországról. Három hétig küzdöttem az osztrákok ellen. Csúnya sebeket szereztem. De egy sem fájt úgy, mint ez a seb, melyet magyar embertől kaptam". Magyar fiúk lőtték és gyilkolták egymást mind a két oldalon, a saját igazukba vetett hittel. Mind a mai napig csak a Horthyhoz hű erők vesztesége ismert. 19 fő hősi halált halt, hatvanketten pedig megsebesültek az összecsapásban. A királypárti halottak jeltelen sírban alusszák örök álmukat." (Dr. ifj. Sarkady Sándor írásából.)

Az idézett szöveg utolsó mondatára hívta fel figyelmünket Tóth Sándor, aki arra emlékeztetett, hogy úgy tűnik, mégsem minden áldozat végső nyughelye ismeretlen. Sándor a következőket írta, soraihoz Finta Béla felvételét mellékelve:

"„A budaörsi testvérharc áldozatának”, Weber Lajos GySEV hivatalnok (*1889.10.28.- †1922.05.27.) síremléke szárnyaskerékkel és koronával a soproni Szent Mihály temetőben. Az 1889.10.28-án Sopronkőhidán született Weber Lajos az érettségi letételét követően jogi akadémiai tanulmányait 2 év elvégzése után megszakítva 1914.03.01-én a GySEV létszámába került. A GySEV három évvel később, 1917.01.01-i hatállyal hivatalnokként véglegesítette. IV. Károly második visszatérési kísérlete során forgalmi kísérőként kísérte a Sopronból Budapestre tartó vonaton a királyt. Az ún. „Budaörsi csatában” szerzett sérüléseibe halt bele 1922.05.07-én Sopronban."

A sírhely közelmúltban készült színes fotókon a Billion Graves oldalán, ide kattintva tekinthető meg.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1968. március
Kép keletkezésének éve: 
1968
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A fotó készítőjének életrajza: Finta Béla
A bejegyzés létrehozása: 2018. március 13.

Hozzászólások

Dr. Schöberl Miklós Béla képe

Az idézett sirfelirat sorai Sajó Lajos "Magyarnak lenni..." 1910-ben írt akadémiai díjat nyert verséből valók:
"Magyarnak lenni. tudod mit jelent,
Küzdelmet, fájó véges-végtelent.

S mert sok bajunkat nincs kin megtorolmi:
Egymást vádolni, egymást marcangolni."

Egy jó vers mindig aktuális.

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Köszönöm, Miklós! Örülök, hogy megírta a vers címét, elolvastam, nagyszerű!