A Buschenschank

Hozzászólok
Kilátás egy borkimérésből

A Rádióélet című folyóirat 1943. április 9-i számában több oldalon keresztül foglalkozott Sopronnal. A számos, városunkat bemutató cikk közül ezúttal a Buschenschankokat bemutató írást osztjuk meg Önökkel, melyet változtatások nélkül közlünk. Az illusztrációként használt felvétel készítésének pontos időpontját nem ismerjük, a megadott dátum hozzávetőleges.

A jó bornak is kell a cégér

Ahogy járjuk Sopron utcáit, itt is - ott is szemünkbe ötlik egy-egy házon a póznára függesztett, hosszú zsinóron lógó szalmakoszorú. Ezek jelzik Sopron egyik jellegzetes különlegességet, a Buschenschankot, amely nem más, mint cégéres borkimérés. A város Bormérő Egyesületének harminckét italmérési engedélye van. Ezeket évente úgy osztják be, hogy a tagok házaikban sajáttermésű boraikat egy-egy hét időtartama alatt kimérhetik. Van olyan engedély is, amelynek értelmében a bort nem szabad a helyszínen elfogyasztani. Ilyenkor kis palack lóg a koszorún. A legtöbb ház azonban egy-egy hétre átalakul kedélyes kiskocsmává. A szobából kihordják a bútorokat, mert ez a legfőbb feltétele az engedély kiadásának, beállítanak egy kis mérőasztalt, fiókos pénzszekrényt, néhány deszkából Összetákolt asztalt és széket. Itt poharazgatnak csendben, de olykor zeneszó mellett is a soproni polgárok. Előzően azonban alaposan megtekintik a szalmakoszorús cégért, mert az sok mindent árul el a hozzáértőnek. Ha a "busni" mellett piros posztócskát lenget a szél, ott vörös bort mérnek, ha fehér szövetdarabot, ugyanilyen a bor színe. A leglényegesebb jel azonban a szalmakereszt, mert ez azt hirdeti, hogy ott óbor kapható. A buschenschankosok természetesen meg-meglátogatják ilyenkor egymást, megízlelik "vetélytársaik" borait és megállapítják, — hogy az övék jobb. Az igazság az, hogy valamennyi egyformán kitűnő, akármilyen is a színe, vagy a kora. Ezért leng olyan vidáman és büszkén a "busni" az alkalmi ivók kapui felett.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép keletkezési ideje: 
1940-es évek
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1940
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A fotó készítőjének életrajza: Diebold Károly
A bejegyzés létrehozása: 2013. február 17.

Hozzászólások

Friedrich Rezső képe

A fotó készítője: Diebold Károly (Kari bácsitól /dr. Friedrich Károly/kaptam a fotót.)

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Rezső, ez saját képeslap.

Friedrich Rezső képe

Bocs, akkor nekem egy "nem képeslap" hátú változat van meg, Karibácsitól...ráadásul kisebb is mint a képeslapok formátuma.

Tarcsai Mária képe

Még azt is hozzá lehet tenni, ha ég a lámpa a borkimérés felett ,akkor pillanatnyilag nyitva van, ha nem ég a lámpa akkor nincs nyitva. Ez a szokás a mai napig fennáll....

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Köszönöm a kiegészítést.

Friedrich Rezső képe

Kicsi nyelvészkedés mára: a "die Buschenschenke" (ill. Buschenschank) szinonímája a németben (österreichisch) még a "Heurigenlokal". (der Heurige)
Ez azért érdekes, mert egy "Heurigen"-ben (jelentése: idei), újborok, idei borok, kimérése a fő jellemző. (lásd még Grinzing, bei Wien)
Talán ennyi még ide tartozik... :-)

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Hát persze, köszönöm.