1963-ban a Soproni Ünnepi Hetek alatt a nyugati vendégek mindenféle különösebb procedúra nélkül kaphattak engedélyt a Magyarországra való belépésre, igaz, az engedély mindössze 24 órás tartózkodásra jogosította fel birtoklóját.
Valószínűleg ennek a különleges lehetőségnek volt köszönhető, hogy a '63-as Ünnepi Hetek kiemelt országos sajtónyilvánosságot is kapott, több ízben foglalkozott vele a Népszabadság, de a Vendéglátás című lap 1963. augusztusi száma is soproni fotóval a címlapján jelent meg, illetve a lap számos fotóból álló hosszú írásban is taglalta, miként birkóztak meg a város vendéglátóhelyei a rendkívüli mértékben megnövekedett forgalommal. Ebből a cikkből, Bíró Lászlóné írásából idézünk:
"A hagyományos Soproni Ünnepi Heteket 1963-ban június 28-tól július 22-ig rendezték meg. Az idei ünnepi hetek újdonsága az volt, hogy a belföldi vendégeken kívül Ausztria felől 24 órára szóló belépési engedélyt válthatott mindenki, aki érvényes útlevéllel rendelkezett. A statisztika tanúsága szerint osztrák szomszédaink, és rajtuk kívül 34 más állam polgárai a vártnál jóval számosabban éltek ezzel a lehetőséggel. Az ünnepi hetek alatt 35 185 külföldi vendég érkezett Sopronba; 31 706 osztrák, 2700 nyugatnémet, 254 amerikai, 132 svájci, 51 holland 56 francia, 48 angol, 45 svéd, más országokból 193. Összesen 9800 gépjármű lépte át a határt, ebből 8698 személy-gépkocsi, 47 autóbusz, 210 mikrobusz, 797 motorkerékpár, 48 kerékpár; vonattal pedig 3700-an érkeztek. A belföldi turisták száma mintegy 70 ezerre tehető.
Az Ünnepi Hetek egyik legforgalmasabb napján érkeztünk Sopronba. Első utunk a határra vezetett, ahol magunk is meggyőződtünk arról, amit útközben mindenfelől hallottunk: a szíves vendéglátás már a határon kezdődik. A határőrök kedvesen, udvariasan és hihetetlen gyorsasággal végezték munkájukat. Több km hosszúságú gépkocsisor várakozott belépésre. A határőrök rekordteljesítményt nyújtottak: 7 percenként 30 gépkocsi gördült tovább. A határon mesélték, hogy van olyan vendég, aki rendszeresen átjár ebédelni és vacsorázni. Előfordult az is, hogy osztrák vendégünk a 24 órát úgy hosszabbította meg, hogy éjfélkor elhagyta az országot, a határtól néhány méternyire megállította kocsiját, elszívott az árokparton egy cigarettát, majd 0 óra 5 perckor visszafordult, újabb belépési engedélyt váltott és megkezdte következő 24 óráját. Már itt hallottuk az érkező vendégektől, hogy — nyilván ismerőseiktől kapott információ alapján — határozott céllal egyenesen a Kékfrankos, a Tómalom, a Deák, a Gulyás Vendéglő, vagy éppen a Borostyán Cukrászda felé vették útjukat és pontosan tudták azt is, hogy hol, mit kell elsősorban kérni: házi sültkolbászt a Kékfrankosban, halászlét — lacipecsenyét a Tómalomban, pörköltet — paprikást galuskával a Gulyásban. Persze, aztán ettek egyebet is és élvezték hozzá Sopron borait: a Kékfrankost. a Traminit, a Veltelinit."
Az íráshoz Bauer Sándor - a Fortepan adatai alapján 1960-ban készült - fotóit használta fel a lap. Nemrég ezeknek a felvételeknek egy része elérhetővé vált az említett Fortepan archívumában, így többek között a Deák étterem kerthelyiségében készített képek is, melyeket most közreadunk.
A fotók a Kapcsolódó és ajánlott linkre kattintva nagy felbontásban letölthetők a Fortepan oldaláról.
A Soproni Ünnepi Hetetekről szóló írásaink és fotóink a képek feletti vonatkozó címkére kattintva érhetők el.
A Vendéglátás című lap 1963/8. számát Tóth Csaba bocsájtotta rendelkezésünkre, köszönet érte!
