Az utca a nevét az egykori városi fegyvertárról kapta, mely a 2. szám alatt az 1620-as évektől a 18.század végéig működött. Az 1.számú házban volt az izraelita elemi iskola - napjainkban a házon található Pap Károly író emléktáblája - mellette a 3.számú, Greiner vagy Tisza-házban - házban működött 1695-től Sopron első postakocsi-állomása/postája. Számozás szerint már az Orsolya térhez tartozott a kép bal oldalán az utca végén látható Lunkányi-ház, mely olyan súlyosan megsérült a Sopront ért bombatámadások során, hogy el kellett bontani. Míg állt, a város legszebb barokk lakóépületének tartották. A képen szemben az 1861-64 között újjáépített Szent Orsolya - templom látható.
Hozzászólások
A bejegyzésben azt írtad, hogy a Lunkányi ház olyan súlyosan sérült meg, hogy
le kellett bontani. Ma már tudjuk, hogy a helyreállítás költsége kevesebb lett
volna, mint az épület bontásának és az új, amúgy a tér látványába nem illeszkedő,
épületnek a költsége.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Jogos, az akkori sajtó és források alapján írtam ezt, és nyilván akkor ez volt az egyszerűbb megoldás az akkori szemlélet alapján. A bontás még abban az időben történt - fejből mondom, 1948-ig bezárólag -, amíg gondolom, az volt a fő vezérlőelv, hogy a romokat elbontsák és használják, ami még használható belőlük. Amikor több, mint 20 évre rá megépült a "papakvárium", akkor a modern volt a fő cél igaz, hogy az épületet már elkészülte után élesen kritizálták.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Ha bekanyarodunk a Fegyvertár utcába, közvetlenül a sarkon, újabban két réztáblácskát találunk a járdába süllyesztve: botlató köveket, amelyek Pap Károly és dr. Pollák Miksa mártírhalálára hivatottak emlékeztetni.
Katt ide: http://indafoto.hu/tacsifoto?search=simple&textsearch=fullt…
A botlatókövekről a következőt írja a Wikipedia:
A botlatókövek (németül Stolpersteine) Gunter Demnig német szobrász alkotásai; a nemzetiszocializmus áldozatai előtt tisztelgő, 10x10 centiméteres macskakőre rögzített réz emléktáblák, amelyeket az áldozatok egykori lakhelye előtt helyeznek el a járdába süllyesztve. Ezek a kövek a lakóhelyek mindennapjaiban teszik láthatóvá és kézzelfoghatóvá a történelmet. Nevükhöz híven rövid időre megállítják és – a személyes történetek bemutatásával – emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat, a véletlenül „beléjük botlókat”. A művészi projekt révén egy folyamatosan növekvő, az egyes kövek hálójából összeálló decentrális óriás „emlékmű” jön létre.
A botlatókövek a nácik által deportált, koncentrációs vagy megsemmisítő táborokban, vagy munkaszolgálat során meggyilkolt embereknek, zsidóknak, romáknak (szintók, cigányok stb.), az ellenállási mozgalmak tagjainak, homoszexuálisoknak, Jehova Tanúinak, keresztény ellenzékieknek és fogyatékkal élőknek állítanak emléket. Az áldozatok egyik, legnagyobb adatbázisát a Jad Vasem Intézet kezeli Jeruzsálemben.