A fotón a mai Ferenczy János utca és a Mező utca találkozása látható Rados Tamás OSB felvételén 1938-ban. A Ferenczy János utcát ekkor - 1934-től - gróf Klebelsberg Kuno utcának hívták. A kép jobb oldalán látható épületben, mely ma a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának ad otthont, a felvétel készítésekor a Szent József-intézet működött. Az intézetről további bejegyzéseket a fotó feletti Szent József-intézet címkére kattintva találnak.
Az intézmény elnevezésénél a korabeli képeslapok párhuzamosan használják a Szent József Intézet illetve a Szent József-intézet írásmódot. Honlapunkon bejegyzéseinkben utóbbit használjuk.
Hozzászólások
Mi meg, ugye Péter, balra vettük az utunkat hazafelé... (Mező utca 14.)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Üdv Rezső!
Hát amikor nem hátulról, a kertek alatt...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nem minden tehenet hajtottak erre. A mi házunkban is "lakott" egy tehén, a Schuh poncichter család jószága volt. Az Újteleki utcán jött reggel a csorda és haladt az Ógabona tér irányába. A tehenek már a kapuban vártak és szép sorban csatlakoztak a csordához. Az Ógabona térnél jobbra fordultak, be a Lackner Kristóf utcába és fel a Patak utcán, onnan a Bécsi dombra. Sokszor kísértük el a csordát különösen a nyári iskolai szünetben. Legtöbbször a kiserdő utáni viszonylag sík területen legeltek. Most bezzeg áthatolhatatlan dzsungel, ösvényekkel, sitt lerakó helyekkel stb. A régi védettsége odavan..... késő délután (még világosban) ugyanezt az utat tették meg visszafelé, és a saját otthonuknál a tehenek leváltak a csoportról. Való igaz, hogy sosem tévesztették el.... Egy óra múlva mehettünk a friss tejért Schuh nénihez...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
1955-től 1959-ig szemben, a két utca elágazásában lévő, Mező utca 17. szám alatti lakóépület második emeletén laktunk. A fotó jobb oldalán hátrébb látható épületben működött a Kellner Sándor általános iskola.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nem kevered a Deák téri suli nevével? Vagy egykor ezt is hívták így?
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Milyen sok a Mező utcai errefele... A dédszüleim és a nagyszüleim is ott laktak, talán a 18-ban, most nem emlékszem pontosan a házszámra, de a Gombóc-ház oldalán, valahol középen. És az '50-es években tuti, mert anyukám kislányként nagyon sok Mező utcai fotón szerepel. Még a végén kiderül, hogy kicsi ez a város....:)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Hát csak majdnem a keveredés, mert 1971-ben lett a Deák téri Kellner. A " jobbak" a régi Kellnerbe jártak, ha nem jöttek a tehenek...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Vajon mi lehet a jobb oldali deszkakerítés mögött?
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ja, még egy érdekesség, kb. 1885-1990 között itt volt Sopron belső határának egyik sarokpontja.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A "talán a 18-ban" tényleg "talán", mert a Gombóc-vár, a páratlan oldal...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Aztán persze rájöttem, mivel unokaöcsémék a túloldalon laknak és ők egy páros számú házban... :)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Én "csak" az 1963-1970 "tartományban volta "Mező utcai"...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Éppen ma egy hete jártam ere a déli órákban és láttam, hogy teljes renoválás alatt áll a Gombócvár. A belseje szét van kapva, az ablakon keresztül az eget látni. Remélem ugyanolyan állapotban állítják helyre.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Kedves Móni! Nem tévedtem, valóban a Kellner volt, oda jártam 4. osztálytól a 8. osztályig. Tacsihoz szólva, sajnos már az '50-es években is nagyon rossz állapotban volt a Gombócvár. A második emeleten minden esős napon beáztunk, a konyhánkat padig dúcok "díszítették". Gyerekként azonban testvéremmel együtt jól éreztük magunkat ebben a házban és az udvarán.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Én vagyok túl fiatal...:)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Móni, ez egy relatív fogalom. Volt idő, mikor a munkahelyemen én voltam a legidősebb, ugyanakkor a baráti társaságomban a legfiatalabb. Ott mindenki letacskózott, a munkahelyemen meg mindenkit lelőttem, aki le mert nénizni engem :).... Na, ezt add össze.....
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Egyet kell, hogy értsek.:)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Így van, csak helyeselni tudok és ez a jó, ezért vagyunk mi, "öregek", akik a még meglévő emlékeinkből adhatunk át valamit a fiataloknak. A Mező utcai ismerősökhöz még annyit fűzök, hogy velünk szemben lakott a Márkus család. Három gyermekük volt: Feri, Pisti, és Bandi, akikkel baráti kapcsolatunk alakult ki.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Lehet, hogy a Várfalnál mi még háborúztunk is egymással? Mivelhogy ilyen is volt...... mi voltunk a várvédők, a kintiek meg az ostromlók.... (Újteleki utcai csapat kontra Vitnyédi utcai csapat) nagyon jó szórakozás volt. Szerencsére nagyobb kárt nem tettünk egymásban.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Kedves Tacsi! A Várfalnál sokszor játszottunk, de a csatára nem emlékszem. Lehet, hogy itt, de lehet hogy a Rózsa utcában találkoztunk. Évekig jártam vissza a barátomhoz a Rózsa utca 10-be.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Miután a a NET-en ismét előkerült a szemben látható "Gombócvár" épületről az infohiány, ide is beírom, amit már egyszer régen megosztottam: a népnyelven „Knedlburg”-ként (Gombócvár) emlegetett Mező u. 27. sz. épület, melynek terveit Handler Ferdinánd készítette. Nagelreitter Boldizsár kőműves pallér részére. A tervek egy egyszerű lakóházat mutatnak. Különlegességet csupán az ad az épületnek, hogy a kivitelezésnél különböző méretű égetett agyaggolyók százait falazták be az épület párkányába, ablakainak szemöldök párkányába és mindenhová, ahol csak díszíteni lehetett ...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Éppen tegnap fotóztam le a frissen renovált gombócvárat, szép l ett, bár erősen hiányoljuk a névadó gombócokat! Kép itt:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10210553471568784&s…
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Még az '50-es évek végén is itt találkoztak reggelente a Táncsics utcai tehenek az Új-teleki utcaiakkal, hogy együtt vonuljanak a bécsi-dombi legelőkre. Majd a délutáni órákban - érzékeny búcsú után - innen ballagtak hazafelé az istállójuk felé. (Hogy honnan tudták hol laknak?...)