A Flandorffer-villa meséje

Kossuth Lajos u. 10 vagyis Indóház utca 8.

Itt nem a villa maga ejtett rabul, hisz nem éltem, nem dolgoztam benne, nem alakulhatott ki kapcsolat köztünk. Termei, szobái ismeretlenek maradtak. Elmaradt az időutazás. Egyszer ugyan, bemerészkedtem az épületbe, nagyon kedvesen fogadtak, de ez a kis idő kevés volt arra, hogy átvegyem a ház ritmusát, lüktetését, emlékeit.

Itt az ember, egy nagyszerű, önzetlen tehetséges egyéniség ragadott magával.
(Ő a mellszobor a Kossuth utca torkolatában.)

Kőmáli Flandorffer Ignác bornagykereskedő, széles látókörű, világlátott ember, zseniális üzletember, aki hatalmas vagyonát vállalkozásokba és alapítványokba fektetve mindenkor önzetlen módon szerette és szolgálta Sopront. Nemesi címerének pajzsán ez áll: „Hűséggel és állhatatosan”

1816-ban született Sopronban jó módú kereskedő családban. Elemi iskoláit itt végezte, majd Bécsben tanult kereskedelmi ismereteket. Tanulmányai végeztével bejárta egész Itáliát, gyűjtve a tapasztalatokat, pallérozva elméjét. Hazaérve átvette apja cégét és ettől kezdve fáradhatatlanul dolgozott városáért.

Legnagyobb szabású műve a soproni gázgyár létrehozása volt. A városi tanács felhívására Flandorffer vállalta, hogy egy év alatt felépíti a gyárat, így is lett. 1866 szilveszterén fényárban úszott Sopron.

Legszebb alkotása a Városszépítő Egyesület megalapítása volt, 1869-ben.Fontos feladatának tartotta a város fásítását, kertek, parkok kialakítását, az Erzsébet-kert mellé még gyerekjátszóteret is tervezett. Gyakran járta a várost és szerető apa szemével nézte, hol kell járdát építeni, utat javítani, virágot ültetni.

Legemberibb létesítménye a szegényápolda volt, úgy tartotta, hogy szegény elesett embertársai ne kórházban, de nyugodt, tiszta menedékhelyen élhessenek.

1870-ben építtette a család a Kossuth utcai villát, melyet unokaöccse, a híres bécsi építész Hofer Ottó tervezett. Az épületet bombatalálat érte és csak kevesebb, mint a fele maradt épen. Ha végigmennek a kerítés mellett, láthatják még a csodás kovácsoltvas remeket hosszan húzódni.

Winkler Gábor leírásából tudjuk, hogy „az épület középtengelyébe nagyméretű, a nyolcszög három oldalával záródó szalon került.” Tágas ebédlő, hálószobák, úriszoba, vendégszobák, gyerekszoba közvetlenül a szülői háló mellett, ( ez abban a korban ritkaság volt) alkották az épületet. A kiszolgáló helyiségek és a személyzet az alagsorban kapott helyet.

Flandorffer 1852-ben kezdte építtetni borászatát a mai Táncsics Mihály, Kölcsey és Kossuth utca által határolt hatalmas területen. Hamarosan megépült a monumentális együttes; hosszú villaszerű épületek sora, raktárak, irodák, fedett tárolók kocsiszínek és az egész alatt hatalmas pincerendszer. Sajnos ennek nagy részét is elpusztította a háború. A pincék mellett még egy tanú őrzi hiánytalanul e régi gazdag és termékeny élet emlékét, a Kölcsey u. 1 számú ház romantikus tornyos épülete.

A telephelyről átjáró vezetett a magánszférát őrző, gyönyörű növényekkel és színpompás virágokkal ékített kerten át a villába.

Itt sétált át Flandorffer naponta otthonából a munkahelyére, gondokkal, tervekkel, elgondolásokkal a fejében, a reggeli kávé finom ízével a szájában.

Érdekesség kedvéért, a cég borkészlete 1893 máj. 28-ik leltár szerint:

243.329 l fehérbor, 355.295h l aszú, 449.703h l vörösbor és 46.000 db. palackozott bor.
Flandorffer borai eljutottak az osztrák német, később az angol és amerikai piacra is. Ő volt Ferenc József egyik udvari borszállítója. Munkássága révén a magyar boroknak hírnevet és piacot szerzett.
Magas rangú kitüntetései, oklevelei mellett, legfontosabb volt számára a soproniak elismerése és szeretete, még életében utcát neveztek el róla. (A mai Táncsics utca).

Nagyon örülök, hogy egy újonnan létesült utca, mely a Táncsics utcát köti össze a Wittnyédi utcával, végre megkapta ennek a nagyszerű embernek a nevét.

Winkler Gábor és Hámori Gábor írásaikban a Flandorffer-villa építésének dátumát 1892-re teszik, míg dr. Horváth Zoltán az építést 1870-re datálja. Az írás ez utóbbi dátum figyelembe vételével készült.