A Fövényverem

Hozzászólok
A Fövényverem

A képen a krónikák által már az 1400-as években említett Fövényveremről elnevezett utca látható. A Fövényverem egy a 18.századig használt homokbánya volt. A jezsuita kollégium mellett ebben az utcában volt a híres kovács, Iker István műhelye is. Az Iker család műhelye a 20-as és a 30-as években működött a Fövényveremben, később a bortermeléssel is foglalkozó mesternek az Árpád utcában volt borkimérése.

Kép típusa: 
Kép keletkezési ideje: 
1930 -as évek
Kapcsolódó kiadvány: 
Forrás: 

Göncz József - Bognár Béla: Sopron vármegye ipara
Krisch Magdola - dr.Krisch Anrdás: Séták Sopronban

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1934
4184-795
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2013. február 12.

Hozzászólások

Horváth Péter Pál képe

Kiegészítésként, az 1930-as években a az 1-es számú ház Grafl Györgyné tulajdona volt, itt működött a kovácsműhely. A 3-as számú házat Halvax Lajos és neje tulajdonolta, a emeletes lakóház, az 5-ös Iker Iván és neje Grafl Anna birtoka volt.
A ház érdekessége, hogy a legutóbbi átalakítás során a pincéből is lakást csináltak. (Földfelszín feletti pincéje volt.) A képen kivehető vasajtó (nem a ház bejárata) a mostani lakás nagyszobájába vezet, ahol a szoba közepén egy jó két méter átmérőjű (betemetett kút található, tetején gyöngy kaviccsal.)
Hogy miért volt nagyon sok ház udvarán, pincéjében kút, az egy külön történet.

Tarcsai Mária képe

Abban a házban, ahol a gyermekkoromat töltöttem, (Ujteleki utca 14.) négy működő kút is volt. Egy a kapu alatt, kettő a T alakú udvar végének jobb és bal oldalán, egy pedig a kertben (most a piac és a Spar, valamint a Várfal lakópark piacig nyúló része van a lakóház udvarának 2/3-a és a kert helyén). Mikor bevezették a csapvizet, a kutak villámgyorsan kiapadtak. Érdekesség, hogy a víz és a gáz bevezetésekor az árkokat a ház lakóinak kellett kiásni.

Németh György képe

Az "Iker kovács" bornak országos híre volt, úgy tudom az 1960-as évtized közepéig lehetett hozzájutni...

Tarcsai Mária képe

Az 1960-as évekig szinte minden városismertető séta itt fejeződött be. A Csepel üdülőben pihenő, és a hasonló városismertető sétákon részt vevő emberek országszerte elvitték az Iker Kovács bor jó hírét.

Köszönöm a posztot, most legalább tudom, miért éppen Iker Kovács a ház neve.

Friedrich Rezső képe

Kari bácsi is tett érte...na meg a szüleim is értékelték, ugye. Lásd az "udvarok" rejtvényt!

Tarcsai Mária képe

Kétségtelen :D Nekem sajnos az Iker-Kovács dolog valahogy kimaradt az életemből. Akkoriban jobban szerettem a Fórum presszóba járni.... no és kirándulni....

Tarcsai Mária képe

Rezső, nekem úgy rémlik, hogy Kari bácsi Soproni Szimfónia című diafilm sorozatában az Iker Kovács is szerepelt....

Horváth Péter Pál képe

És nem furcsa, hogy a hozzászólásomban még csak a nevek sem stimmelnek: Iker Kovács háza Grafl Györgyné tulajdona....

Ősz Zoltán képe

Köszönet a képért! Én itt kezdődtem valamikor...
Édesapám (angol) hadifogságból visszatérve Sopronban az Iker kovácsnál dolgozott, ahová Édesanyám is járt varrni, tehát itt ismerkedtek meg :-) No persze, előbb még két nővérem is lett.

Horváth Péter Pál képe

Még egy kiegészítés:
Tudomásom szerint a képen látható jezsuita konviktus (Convictus, bentlakásos diákszálló)
egész rövid ideig volt itt. Az akkori városvezetés nem nagyon kedvelve a jezsuitákat nem
engedte, hogy a belvárosban működtessenek ily intézményt. Ekkor építették a, mint száműzöttek (a külváros szélére a külső várfal mellé ) a - mi időnkben úgynevezett jezsuita konviktust a Szélmalom utca 17. sz. alá.
A sors fintora, hogy e frissen épített pompás épület 15 év után már csak magtárként, istállóként szolgált, mert a tűzvész után a jezsuiták mégis beköltözhettek a belvárosba és egy telek és épületcserével megszabadultak a "konviktustól.

Horváth Péter Pál képe

És hogy miről híres a Sandgrube (homokbánya fövenyverem)?
Hát arról, hogy csak a vak szerencsének köszönhetjük, hogy élőben láthatjuk (nem csak e hangulatos képeslapon - a múltat idéző középkori házakat, külvárosi miliőt.
A történet évszázadokra nyúlik vissza. Mint szerkesztőnk is említi, már 1400-tól homokbányaként használták a területet. Az 1500-as évektől kezdték beépíteni a bányaművelésből kimaradó területeket. A homokbánya nem üzemelő részeibe pedig hulladékot kezdtek hordani ( akkoriban a lomb volt a főhulladék).
A II. világháború idején egy 500 kilós bomba hullott e "jól" előkészítette talajra, majd bedöglött. Mintegy 57 évnyi szunnyadás után - egy lakópark építés során 2001-ben, egy markológép talált rá. Miután veszélyesnek találták - 14 000 lakos kiköltöztetése után elszállították a közeli, még üzemelő homokbányába, ahol megsemmisítették. Ezek szerint háromszor voltak veszélyben a környező épületek, és kétszer az itt lakó emberek.

Tarcsai Mária képe

Ez utóbbi bombás sztorira jól emlékszem, én is szenvedő alanya voltam, éppen aznap Budapestről vártam a Keresztfiamat, mikor megtudtam mi a helyzet, telefonáltam neki, hogy ne a lakásba jöjjön, hanem Kópházánál térjen le , a harkai kertemben várom. Szegényem ott a fűben szerelte szét az autóját. Mire elkészült, már mehettünk is vissza a városba. ..... annak sem lett semmi baja aki nem engedelmeskedett a felszólításnak.... rá sem hederítettek....

Kovács Péter képe

Persze nem kedvelték, a város nagyrészt lutheránus érzelmű volt. De ez kölcsönös
volt. Amikor Esterházy Pál 1670 körül a jezsuitáknak ajándékozta a Prépost házat,
(Szent György utca 5) és megkapták, majd átalakították a Szent György templomot,
Lackner Kristóf sírkövét a ház lépcsőjébe építették be, hogy tapossanak rajta.
A kiegészítést Horváth Péter Pál bejegyzéséhez szerettem volna válaszképpen írni,
de harmadszori próbálkozás után is lejjebb teszi a rendszer.