A Hétbükkfa

Hozzászólok
A Hétbükkfa egykor

Az 1930-as években a Városszépítő Egyesület kezdeményezésére helyezték ki a soproni erdőkben a sétautak mentén az irodalmi táblákat, melyeken általában a természet szépségét dicsérő versrészleteket olvashattak a turisták. Ezek között a versek között egyetlen egy volt, amit a költő kifejezetten a hely szellemétől ihletve írt meg. Mészáros Sándornak (1870-1946), a Fáy András Felsőkereskedelmi iskola tanárának, később igazgatójának, a Frankenburg Irodalmi Kör főtitkárának Hétbükkfa című verse.

Hétbükkfa volt, turisták pihenője,
Dalosoké, – szép messze szállt csodák …
Hét sudár lomb, csókaszívekkel berajzolt,
Égre lengő, hét dús mimózaág.

Megvénült, lett bölcs normafa a csöndben,
Magányos szent, kit nem ijeszt a rög.
Ajka zsoltár, mondd csendesen utána:
„Az erdő szent, az erdő szép, örök”.

A képen az egykori Hétbükkfa látható.

Kép típusa: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1900-as évek eleje
Kapcsolódó bejegyzés: 
Forrás: 

Burayné Mihályi Erika: Mészáros Sándor és a Hétbükkfa, Soproni Szemle, 1987/2

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1901
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2013. február 10.

Hozzászólások

Friedrich Rezső képe

Gyerekként, édesapámmal gyakori célpontja volt kirándulásainknak. Mindig kérdeztem: hol van a 7 fa? Aztán Apu rámutatott pár fára és azt mondta, hogy ott vannak...