A Hubertusz vadászlak átépítése

Keresés az archívumban

Dr.Szilvásy Márton vadászháza
1
Eredeti méret
Az újjáépített Hubertusz vadászlak
2
Eredeti méret

A régi fotón dr. Szilvásy Márton egykori vadászházát látjuk 1915 előtt, míg a korabeli képeslapon az építmény jelentős átalakítása után létrejött Hubertusz vadászlak látható 1939-ben.

Az egykor faszerkezetes épületet 1915-ben vásárolta meg a Városszépítő Egyesület, majd az elvégzett átalakítások után 1916. július 22-én nyitották meg ez akkor már italmérési joggal is rendelkező helyiséget a turisták előtt. A háztól nem messze ugyanezen a napon emlékkövet avattak, azon a helyen, ahol I. Ferenc József 1884-es soproni látogatása idején csapatszemlét tartott.

Az épület újabb átépítése és bővítése 1924-ben kezdődött, miután az időjárás hatásainak erősen kitett épület már életveszélyes állapotba került. A Városszépítő Egyesület anyagi források nélkül vágott bele az átalakításba, ám a város polgársága nagylelkű mecénásként állt a kezdeményezés mellé, aki tehette anyagi támogatást nyújtott, míg mások téglával, faanyaggal illetve akár ingyenes fuvarokkal járultak hozzá a munkálatokhoz. Az új épületet Schneider Ferenc műépítész tervei alapján építették fel, a kivitelezést Emmerth Géza műszaki főtanácsos és Bergmann Pál városi főmérnök felügyelték.

Az új vadászlakot 1925. augusztus 19-én ünnepélyes keretek között avatták fel. Miután az építkezés a tervezettnél többe került, a Városszépítő Egyesület barátai kamatmentes kölcsönnel, tagjai anyagi hozzájárulással segítettek az anyagi terhek enyhítésében, sőt a kultuszminisztériumtól további 40 millió koronát is kapott még az egyesület. Az épület belső csinosításában elévülhetetlen szerep jutott a Soproni Képzőművészeti Kör tagjainak, akik ingyen vállalták a városi polgárság életéből merített festmények elkészítését. Többek között Horváth József, Ágoston Ernő, Mühl Gusztáv és Sterbenz Károly is részt vettek a munkában.

Az első felvételen az egykori faszerkezetes épület látható, a kép készültekor még mint Dr. Szilvásy Márton vadászháza. A második fotón - képeslapon - az 1930-as évek végén látható az új épület.

Az épületről számos bejegyzés található honlapunkon, melyekben az vadászlak történetének több állomása is megelevenedik, mind képben, mind leírásban. Ezekhez a képeslap feletti "Hubertusz vadászlak" címkére kattintva juthatnak el kedves olvasóink.

Kép típusa
Fotó/Mozgókép készítője
Kép/Mozgókép beküldője
Kép keletkezési ideje
1900-as évek eleje és közepe
Kapcsolódó bejegyzés
Forrás

A Soproni Városszépítő Egyesület Évkönyve 1869-1929

Szerző
1939

Hozzászólások

Horváth Péter Pál | 2014. január 24. 17:47

"A zöldövezeti faépületek eltűnésének egyik tipikus módozata, mikor a folyamatos bővítések és átépítések során az eredeti fakonstrukció helyére pl. téglafalazat kerül, s az épület arányainak megtartása mellett teljes mértékben elveszíti régi fa alkotóelemeit. A szerkezet teljes cseréje történt: pl. Hubertusz vagy Hajdvogel-ház esetében. Ez utóbbi épületnél a pince szintjéig lebontották a fachwerk szerkezetet, majd megtartva az épület eredeti formáját, tégla falazattal építették újra, ami egyáltalán nem pótolja a veszteséget. A Hubertusz esetében az átépítés csak az épület erényének számító kellemes tájolást és a praktikus erkélyt őrizte meg. (Az átépítés nem feltétlenül hozott minőségi előrelépést.)" Géczy Nóra: Sopron faépítészete a polgárosodás korában

Kótai Mónika - szerkesztő | 2014. január 24. 19:12

Köszönöm, Péter!

Tarcsai Mária | 2014. január 25. 20:36

A háború előtti épületre is emlékszem kicsit, de még jobban arra, hogy a háború után az elpusztult Hubertusz vadászház romjaihoz rendszeresen kijártunk a ház gyerekeivel. (Jó sokan voltunk) A romok körül kivehető volt az egykori kert, amit fokozatosan visszahódított az erdő. Még sokáig találni lehetett az erdőben orgonabokrot, íriszt, tulipánt, ami mind az egykori kert maradéka volt....nem hiszem, hogy ma már lehetne ilyen elvadult kerti növényt találni arrafelé. Az igazsághoz tartozik, hogy már a pontos helyét sem tudom, csak azt, hogy a műút felől a Csordahajtó úton kellett felmenni. Talán a jelenlegi Hubertusz kilátó van a helyén.

Horváth Péter Pál | 2014. január 25. 21:13

Így van, a Hubertus-vadászlak a Dudlesz erdőt akkor átszelő "Városi közlegelő" (elég széles volt, így páratlan kilátás nyílt a Schneebergre -jó időben) város felőli oldalán épült fel. (Kb. ott, ahol ma a Hubertusz kilátó áll.)

Horváth Péter Pál | 2014. január 26. 07:48

Kedves Mária!
Szerintem is, hasonlót én is készítettem (2013 őszén), igaz csak mobillal. Előző hozzászólásomban elfelejtettem megemlíteni, ez az a hely ahonnan még a RAX is jól látszik.
A fotóihoz gratulálok, nagyon szépek.

Tarcsai Mária | 2014. január 26. 08:13

Nagyon köszönöm.

Kótai Mónika - szerkesztő | 2014. január 26. 10:13

Péter, most akkor minden rendben van már a Hubertusz/Hubertus téma körül, ugye?

Horváth Péter Pál | 2014. január 29. 14:49

A fenti hegyeken kívül még jó rálátás nyílt (Ágfalva felé tekintve) az 1800-as években a katonai gyakorlóterekre (Kav.Excercierplatz, Exercierplatz), a II. vh idején a soproni repülőtérre (közvetlenül az út mellet), majd az ugyanitt található HÖR gyakorlótérre (ahol egész jó ízű volt a gyepszőnyeg).

Kótai Mónika - szerkesztő | 2014. január 26. 10:15

Milyen kár, hogy akkor még nem voltál olyan fotózós, mint ma! Persze, a körülmények sem engedték, de ha eljátszunk a gondolattal ... most remek fotóid lehetnének és talán a honlapnak is erről a helyről.

Tarcsai Mária | 2014. január 27. 07:28

1958-ban vettem az első fényképezőgépemet, addig nem volt. Ennyit akkor nem fotóztam, mert a papírkép igen-igen drága volt az én gyakornoki fizetésemhez....de tényleg jó lett volna.. első képem a Kistómalomnál készült, második a Nagyuszoda akkor még meglévő maradványainál stb.... egy 1958-as képem a Tűtoronynál is van. Egyik gyerekkori játszópajtásomnak, Zamostny Klárinak volt gépe, sokat is fényképezett, jó pár felvétel van tőle, itt a sopronannon is....még a testvéréhez is el kéne mennem, ős is sokat fényképezett az 1940-50-es években.

Tarcsai Mária | 2014. január 27. 07:30

Zamostny Klári képei sajnálatosan zömmel megsemmisültek, ami a sopronannon fellelhető, azt a fia küldte Neked.

Kótai Mónika - szerkesztő | 2014. január 27. 11:38

Ki ő? Mármint a fia. A hölgy neve nagyon ismerős...

Schöll Károly | 2014. január 28. 09:36

Ruhafestés, vegytisztitás. Anno.

Tarcsai Mária | 2014. január 28. 21:15

A fia: Rácz A Csonti Gábor... sok képen meg is található...

Kótai Mónika - szerkesztő | 2014. január 29. 13:00

Köszönöm, Tacsi. Így már képben vagyok!

Tarcsai Mária | 2014. január 28. 21:22

Zamostny János ruha és kelmefestő, vegytisztító volt, műhelye és üzlete az Újteleki utca 14. szám alatt volt. Nyugdíjazása, majd halála után fia nem folytatta az ipart, különben is, az új piac miatt azt az egész épületrészt a kertekkel együtt a város kisajátította .... mi már akkor nem laktunk ott, hanem nagyszüleim egykori lakásába költöztünk, ahol azóta is lakunk.... ma már egyik lakás sincs meg, a mi egykori lakásunk sem.... a ház a töredéke lett a réginek...

Tarcsai Mária | 2014. január 28. 21:28

Sajnos Klára és egész családja fiatalon, súlyos betegségekben meghaltak, csak Gábor él, akivel nagyon szoros és baráti a kapcsolatom....a Zamostny név tovább él városunkban, mert Klára bátyjának (Róbertnek) két fia született, akik tovább viszik a családi nevet....

Horváth Péter Pál | 2016. november 13. 21:47

A gerincen ma is megtekinthetők a Hubertusz vadászlak falainak maradványai, csak be kell menni (mászni) a bokrok közé, a kilátó irányába...

A bejegyzés létrehozása: 2014. január 24.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.