Még a 20. század elejéig is a Grabenrunde-Várkerület legnagyobb része piactérül szolgált. Ezen a nagyforgalmú összevisszaságon egyre többen szerettek volna változtatni, helybeliek és idegenek. A város vezetősége 1912-ben a Katolikus Konventtel szemben 23/a házszámmal a Kisvárkerületre lapos tetős, kátránypapírral fedett húscsarnokot építtetett, hogy 19 üzlethelyiségébe terelje mérlegestül, ellenőröstül a húsokat áruló, sőt feldolgozó henteseket és halárusokat. A zaj, az illat és a hulladék ezáltal valamelyest csökkent, de a gazdasági okok miatt elnéptelenedett raktárba hajléktalanok húzódtak be. A kofák továbbra is elárasztották a város főútvonalát kirakodó helyeikkel, kosaraikkal, ernyőikkel. Sokáig vitatkoztak, mire elkészült a nagyszabású terv kőburkolattól aszfaltos útig. (Csak az Ógabona téri erős kanyarra nem találtak megoldást.) A munkanélküliek foglalkoztatása érdekében is lebontották a Tschurl-házat, ezzel megnyílt az út az állomástól a Belváros felé (1938), a piacnak pedig kerestek más helyet. A nagyobb, akadálymentesebb forgalmat kívánó kereskedők és iparosok megnyugodhattak. Végre a csillagok állása is kedvezően alakult: Thurner polgármestert ott, ahol döntöttek engedély és anyagiak dolgában, kedvezően fogadták. Így indulhatott el a 85. sz. állami közút soproni átkelési szakaszának átépítése. Érdekes, hogy a munkálatba a hadügy csak egészen alárendelt kérdésekbe szólt bele. Holott ekkor már nagyon is puskaporos volt a levegő körülöttünk. Meg kellett érnünk, hogy a német harci járművek az alig elkészült úton károkat okozva vonultak dél felé 1941-ben. A "barakkot" a rendezés során 1942-ben bontották le. A Várkerület átépítésének munkája lényegében csak 1944-ben, nem sokkal az első bombázás előtt fejeződött be. A piac mégis visszakerült, ha szűkön is, amíg parkoló nem lett belőle...
/A Húscsarnok homlokzati része a Kapcsolódó bejegyzésben található fotón tekinthető meg.- A szerk./
/A fotókat nem szigorúan a készítés sorrendjében adjuk közre. A 15-ös számú kép készülhetett legelőször, ezen még látni az épület hátsó, a régi piac felé eső homlokzatát. - A szerk./
Hozzászólások
De jó, hogy ráakadtam erre a képsorra, mert valóban érdekes, technikatörténeti szempontból is.
A 16. és 17. képen a járda öntött aszfalt felületének kézi simítását végzi ugyanaz az 5 fős brigád szemből és hátulról fényképezve. Az 5. brigádtag világos ingben a 17. képen éppen vödörrel teríti az aszfaltot, mely a 13. és 14. képen látható 4. db aszfaltfőző (és nem betonkeverő) gép valamelyikétől hozott. Ezeket a gépeket szénnel, vagy fával fűtötték, ezért van kéménye. Forrásadatok szerint a Várkerület felújításánál sikerült importból (ami nagy teljesítmény tekintve a háborus időket) természetes bitument beszerezni, de valószínű kátrányt is használtak ami a gázgyártás mellékterméke. Mivel a kátrány viszonylag alacsony hőfokon lágyul mindannyian emlékezünk a soproni járdák anno kánikulában felpuhult állapotára.
Ma már a kőolaj lepárlásból származó bitument használják aszfaltozásnál. Ez különösen megfelelő adalékanyagok mellet, és terítés után hengerléssel egyengetve már jobban bírja a hőt.
A képsorban bemutatott munkálatoknál a beton valószínűleg klasszikus kézi keveréssel készült.
Köszönet a képekért!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Én köszönöm a szakszerű hozzászólást!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Amikor 1941 áprilisában Hitler megindította a Jugoszlávia elleni támadást, Magyarország kényszerhelyzetbe került és megengedte a Wehrmacht csapatok átvonulását az ország területén. Ekkor járt először tank a Várkerületen, de még a régi kockaköves burkolaton.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Egyszerűen fantasztikus!