A hűség városa

Hozzászólok

Időről időre szívesen osztok meg az olvasókkal korabeli újságcikkeket, melyek az országos sajtóban jelentek meg egykor Sopronról és melyek segítségével még átfogóbb képet kaphatunk a város múltjáról. Az Ujság 1940. november 17-én közölte Szitnyai Zoltán írását, melyet városunkban tett látogatása ihletett. A cikkben szó esik a Lövér szó helyesírásáról - a témával bővebben itt foglalkoztunk -, Sopron akkori legújabb szállodájáról, az idegenforgalomról, mely éppen ezidőtjt, két évvel Ausztria német megszállása után, az osztrák turisták elmaradása után keresett és talált új irányokat a fejlesztésére, illetve természetesen a Trianoni békeszerződés következményeiről, beleértve városunk új felsőoktatási intézményeit is. A cikket teljes egészében, változtatások és korrekciók nélkül, de hivatkozásokkal kiegészítve mutatom meg Önöknek.

A hűség városa

A taxi soffőrjének azt mondtam, hogy vigyen a Lövérbe. Ugyanakkor egy mögöttem induló kocsi utasa a „Löverbe" vitette magát. E kétféle szóval mind a ketten Sopronnak azt a részét értettük, amelynek hegyoldalán a poncichterek csinos, kertes házai állanak s amelynek legszebb pontján modern szálloda létesült néhány év előtt. Ez a szálloda a Lövér nevet viseli s a falába illesztett márványtábla elmondja, hogy Szent István királyunk e helyre telepitette magyar és besnyő nyilasait. Ezekről a lövészekről, másként lövérekről nyerte nevét e hely. Az ősi magyar szó az évszázadok folyamán "Löver"-ré hasonult. Az emberek nem tudták és nem is kutatták a német hangzásu szó értelmét, mig néhány év előtt a tőrténelemkutatás rávilágitott a szó eredetének homályára a németes hangzás alól kifejtette az ősi magyar elnevezést.

Természetesen sokan vannak, akik ezt nem fogadják el, vagy csak megszokásból ragaszkodnak a "Löver" elnevezéshez. Ez a hagyomány némelyeknél talán érzelmi is, mig mások arra hivatkoznak, hogy a „Lővér" erőltetett szóképzés. amit kiejteni is nehéz, mert az első szótag mély magánhangzóját magashangu szótag követi. Megnyugtathatom az illetőket, hogy ugyanez áll például a „kövér" szóra is, aminek kiejtése senkinek sem okoz nehézséget s amit hasonló okoskodással „kőver"-re kellene változtatni. Én mindenesetre „Lövér"- párti vagyok, mert e szóban egyik emlékét tisztelem annak a hóditó munkának, mellyel honfoglaló őseink megalapitották országunkat.

A „Lövér" szó láthatatlan határoszlop, mely azt is jelenti, hogy a Német Lajos király oklevelében emlitett egykori Odenburg és egész környéke - intézményesitetten beletartozott a szentistvániságba. Sopron falai között a bölcs és jogokat tisztelő kormányzás szellemében, boldogulásának lehetőségét éppugy megtalálta az ipart és kereskedelmet űző németség, mint az államalkotó magyarságnak folytonos hadakozásban vérző népe. A város sokat szenvedett, különféle rablólovagok számtalanszor felégették falait, amit magyar meg német polgárai ujból-ujra felépitettek. Belvárosának házai között főnemesi családok palotáit találjuk, köztük a Széchenyiekét és Eszterházyakét. A török uralom alatt Sopron központja volt a menekült, nemesi családoknak. Az utóbbi évszázad a békés fejlődés utját nyitotta meg előtte. A magyar történelem levegőjét érzem falai között, melynek legszebb épületeit olasz épitészek emelték. Sopron a magyar erő, méltányosság és békeszeretet határvárosa. Lakosai anyanyelvének hetven százalékában is magyar és legfeljebb öt százalék az, mely nem beszéli a magyar nyelvet.

— Igen, soffőr ur, a Lövérbe vigyen engem és nem a Löverbe.

Sopron a háboru előtt anyagilag jól boldoguló város volt. Nagy országos vásárai és különösen azoknak lófelhajtása, messze Dunántulról és Horvátországból terelték össze vevőit és vásárosait. Gazdag piacáról látta el magát az egész környék Bécs-Ujhelyig. Trianon után Sopron zsákutcába került. Legbőségesebb anyagi erőforrásait elvesztette, kilátástalan jövőnek nézett elébe. Megkapta ugyan az elmenekült selmecbányai bányászati és erdészeti főiskolát, de az inkább erkölcsi értékű segitség volt, mely nem pótolhatta az elvesztett gazdasági erőforrások hiányát. Azokban az időkben talán az övé lehetett volna az uj otthonát kereső pozsonyi egyetem is, viszont a később egyetemi rangra emelt főiskola pécsi elhelyezése a bányamérnök-képzés céljaira megfelelőbb lett volna közeli nagy bányatelepei révén. Miért nem történt igy? A pozsonyi egyetem Győrrel is tárgyalt. Győr azonban a pillanatnyi áldozatok nagysága miatt nem óhajtotta. Ugy hallom, Sopronnak is felajánlkozott. Nemzeti érdekeink magasabb szempontjai szerint oda is kellett volna kerülnie.

Sopron vezetői sokat kinlódtak. tanakodtak azon, hogyan teremtsék meg városuk jövő boldogulásának lehetőségét. A város és közvetlen környékének népe hősiesen megállta a helyét a népszavazásnál, melynek eredményétől tette függővé ez országrész hovatartozását a velencei egyezmény. A népszavazási döntés nem egyesek, testületek vagy intézmények érdeme volt, hanem a soproni népé. Nemcsak a magyarnyelvű, hanem a német- és környékbeli horvátnyelvü lakosoké is, akik hűek maradtak ugyan népüknek nyelvi kulturájához, de a magyar államisághoz is, melyen belül minden boldogulásukat megtalálták. Az ellenkező beállitás bántó Sopronra és bántó a magyarságra is. A soproni döntés a meghallgatott nép szabad akaratnyilvánitása volt.

A törvényhozás felékesitette Sopront a „civitas fidelissima" jelzővel, mert Sopron volt az első magyar város, melynél a magyar akarat kiharcolta Trianon revizióját. Sopron történelmét a dicsőség uj sugara aranyozta be, de a jövője bizonytalannak látszott. Józan életösztönük végül is felismerte a boldogulás uj utját. Ez a város szép környéke, tízezerholdas erdősége. mely a patinás, ősi város épitészeti és mütörténelmi emlékeivel az akkor fellendülő külföldi Idegenforgalom és hazai vándorforgalom számára kiválóan alkalmas területnek bizonyult. A város felépitette a Lövér-szállót és ez már üdülő- meg turistaházak létesitését hozta magával. Amit itt a tájkertészetben, gondozott és kényelmes, erdei sétautak létesitésével teremtettek, az a hozzáértés és izlés magasiskolája. A sétáló embert az erdők mélyén feliratok állitják meg a magyar költők verseiből vett idézetekkel, melyek a szórakozott sétálót közelebb viszik a természet tudatos élvezéséhez. Egyszerre mélyebb értelmet nyer a költészet is, meg a tájvilág is, amelyből annak ihlete fakadt. Eredeti és tehetséges ötlet! A városra vall, melynek évszázadok óta lelkiszükséglete a művészet és az irodalom.

— Művészek és kéményseprők vagyunk — mondta a fiatal Stornó, amikor végigvezetett családi palotájuknak mükinesekkel zsufolt lakosztályán, mely egykor Mátyás királyunknak volt a szállása. Művészek és kéményseprők! Meglepően hangzik és egyben fényt vet azokra a hagyományokra, melyekkel ez iparűző és kereskedő polgárok megbecsülték és pártfogolták a művészeteket. A Stornó-gyűjteményt járva, az az érzésem volt, mintha Canal Grande valamelyik ősi palotájának termeiben barangolnék. A szellem mind a kettőben ugyanaz és ez a szellem él a soproni városképben, meg a soproni lélekben is. A soproni polgár féltőn őrködik a múlt emlékein s még az utak macskaköveitől is nehezen válik meg. Ez a magyarázata a Várkerület elmaradottságának, melynek rendezésére a közeljövőben sor kerül. Két esztendőn belül ennek a városrésznek az arculata is átalakul.

Ma nem lehet nagyobb fejlődésről beszélni, a háborús világ eseményei az alkotókedv mérséklésére kényszerítik a semleges államok népeit is, de az előző esztendők uj virágzás korszakát nyitották meg Sopronban, az idegenforgalom adottságainak kihasználásával. A csüggedő lelkekbe visszatért a bizalom és az s hit, hogy a városnak vannak még fejlődési lehetőségei. Fellendült az építkezési kedv. Intézmények, vállalkozások és főként magánosok vettek részt abban, akik majd Sopronban fogják eltölteni a nyugalom idejét. Az elesettség évei alatt hat-hétszáz ház épült föl, tehát jóval több, mint a háboru előtti három évtizedben.

Ma minden az átmenet állapotát éli s ahol nem dulnak a harcok, ott is lábhoz tett fegyverrel állnak a nemzetek. De ha leszáll az égből a béke angyala és elkövetkezik a hőn óhajtott jobb kor, Sopronra talán nagyobb hivatás fog várni. mint eddigi egész történelme során. Ö Magyarország nyugati kapuja, a nyugat felől érkező idegenek e hü és ősi városba lépve, bizonyságot kapnak majd arról, hogy az ezeresztendős épitő munka és a testvéri békeszeretet országa vagyunk.

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.

Kép típusa: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1940-es évek eleje
Forrás: 

Ujság, 1940. november 17.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1940
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2019. május 21.

Hozzászólások

Albert Heisler képe

Az utolsó sorai prófétikusan hangzanak ...

Horváth Péter Pál képe

Érdekes cikk, bár egy apró tévedéssel indít. Kiknek a házai álltak a Lőverekben ...