A Hűségkapu felavatása

A nemzetgyűlés 1922. december 7-én tartott ülésén fogadta el azt a törvényjavaslatot, melyben Sopron városának hűségét kívánták hivatalosan is elismerni. Az 1922. évi XXIX. törvénycikk a következőképpen rendelkezett:

"A soproni népszavazási terület lakossága, amidőn válságos időkben az állami hovátartozás iránti hajlandóság próbára tétetett, a megtartott népszavazáson nyelvi és faji különbség nélkül az ezeréves magyar államhoz való tántoríthatatlan hűségről tett bizonyságot.

A hűséges ragaszkodás e megnyilatkozása a magyar haza minden fiában megerősítette a boldogabb jövő bekövetkezésébe és az isteni igazság örök diadalába vetett reménységet.

Midőn a törvényhozás a soproni népszavazási terület lakosainak államhűségét, melyről mindenkor meg volt győződve, szeretetével viszonozza, a népszavazás emlékét a következőkben örökíti meg:

1. § A soproni népszavazási terület lakosságának a magyar állam iránt tanusított tántoríthatatlan hűségét örök emlékezetül törvénybe iktatja.

2. § Elhatározza, hogy a népszavazás emlékének megörökítésére Sopron sz. kir. város területén e történelmi esemény jelentőségéhez méltó emlékmű állíttassék fel.

3. § Sopron sz. kir. város címere a „civitas fidelissima” jeligével egészíttetik ki.

4. § E törvény kihirdetése után azonnal életbe lép és végrehajtásával a minisztérium bízatik meg."

A második paragrafusban említett méltó emlékművet, Kisfaludy-Stróbl Zsigmond szobrászművész és Hikitsch Rezső műépítész alkotását, a Hűségkaput, 1928. október 14-én avatták fel ünnepélyes keretek között. Ekkor tartotta meg a város ünnepélyes díszközgyűlését, melyen Sopron város előljárói mellett megjelent többek között gróf Bethlen István miniszterelnök, gróf Klebelsberg Kunó miniszter, Zsitvay Tibor, a képviselőház elnöke, és gróf Széchenyi Bertalan, a felsőház alelnöke is.

A hűvös őszi idő ellenére nagyszámú közönség kísérte figyelemmel, ahogy a délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepséget a városi dalárdák megnyitották, majd dr. vitéz Simon Elemér, Sopron vármegye főispánja elmondta nyitóbeszédét. Őt Thurner Mihály követte, aki a város nevében átvette a Hűségkaput:

"A hűség őrök tanuja, az öreg torony, új diszt öltött. Ezt a diszt Sopron szabad királyi város közönsége nevében hálás köszönettel veszem át, mint a magyar nemzet ajándékát. Ha újabb megpróbáltatás jönne, a soproni férfiak a Hűségkaput testűkkel fogják védeni: Sopron ismét kőfalként áll majd az ország nyugati határán. Ezt igérem a hűség városának polgárai nevében, a hűség mai ünnepén."

A polgármestert követően a díszpolgári címét a díszközgyűlésen átvevő gróf Bethlen István emelkedett szólásra, aki nem sokkal később, a Kaszinóban megtartott ünnepségen is beszédet mondott. Az eseményről így tudósított a korabeli sajtó:

"A díszközgyűlés után a soproni kaszinó nagytermében többszáz terítékes díszebéd volt s ennek keretében felavatták a vertarany hűségserleget, amelyet a felsőház alelnöke, gróf Széchenyi Bertalan, a Széchenyi-nemzetség hálája jeléül adományozott Sopronnak és vidékének, a népszavazás alkalmával mutatott hü magatartásáért.
A főhelyen a miniszterelnök előtt diszes talapzaton ott áll a csillogó aranyserleg. Gróf Széchenyi István nyerte annakidején a semmeringi derbyn. A hálás Széchenyiek most a következőt vésették a serlegbe: "a civitas fidelissimanak a Széchenyi-nemzetség hálája jeléül. Felajánlotta Sopron városának a népszavazás emlékéül gróf Széchenyi Bertalan." A serleg másik oldalára a legnagyobb magyar naplójából vett következő idézetet vésették: „Hol fognak az én hamvaim pihenni, kérdem gyakran magamtól, a hazában-e, avagy a külföldön?"

A város német és magyar polgárait Hungária körül ábrázoló alkotás - ezen bejegyzés írásakor - immár 89 éve állít emléket az 1921-es történelmi eseményeknek.

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.