A Deák tér és a - mai - Mátyás király utca találkozásánál lévő területen először 1924-ben avattak emlékművet. Az ekkor emelt Limanowa emlékművet 1950-ben Kellner Sándor szobra, majd 1970-ben a Felszabadulási emlékmű követte. A soproni közbeszédben csak Réz Roziként emlegetett alkotás 1991-es elbontása után a terület csak rövid ideig állt üresen, az MDF kezdeményezése nyomán 1993. november 27-én II.világháborús emlékművet avattak fel itt. A fertőrákosi kőfejtőből származó sziklák lábánál tartott ünnepség díszvendége, dr. Szabad György, az országgyűlés elnöke avatóbeszédében megemlékezett [a második világháború soproni áldozatairól, a harctereken maradottakról, a bombázások következtében elhunytakról, az elhurcolt és megölt zsidókról, valamint a kitelepítettekről] - azokról, akiknek emlékét a monumentális alkotás őrizni hivatott. Az emlékművet Pál András és Pál Mihály szobrászművészek készítették, utóbbi így nyilatkozott a Kisalföldnek:
“Az egymás mellé állított kősziklák között (…) olyan rés van, ami a tömbök drámai szétszakadását sugallja. Motívumként - a Sopronban nagyon gyakran látható - pietát választottam. Az egyik kőre Máriát pozitívba faragtuk, Jézust pedig negatívba tettük az ölébe. A másik kövön Mária negatív, és Jézus pozitív. Ezzel szerettük volna kifejezni, hogy egymástól távol kerültek és haltak meg azok, akik szerették egymást.”
A jobb oldali oszlopon elhelyezett táblára a következő felirat került: A II.világháború áldozatainak, a katonák, a polgárok, kitelepítettek, elhurcoltak emlékére állíttatta Sopron város közönsége 1993-ban.
A korabeli újságcikkeket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.
Intelem a jövőnek, Kisalföld, 1993. november 29
Az elszakadás megformálása, Kisalföld, 1993. november 29.
Intelem a jövőnek, Kisalföld, 1993. november 29.