Az Új utca 30-as számú Karlovits-ház már a 19. század 30-as éveitől sütőmesterek otthona volt, a friss kenyér illata egészen a II. világháború végéig lengte be a belvárosi épületet. Sok más soproni ház mellett az akkor a Karlovits család tulajdonában álló ingatlant sem kímélték a háborús pusztítások, a [súlyosan sérült] épület átalakítása és felújítása az 1960-as évek elejére fejeződött be. Még zajlottak az építkezésen az utolsó simítások, amikor a Soproni Sütőipari Vállalat 1960-ban megkezdte a kilós fehér kenyér sütését, melyre rövid idő alatt olyan komoly igény mutatkozott, hogy a cég kapacitás hiányában képtelen volt azt kielégíteni. Ekkor született meg a döntés, hogy a növekvő kereslet mellé mihamarabb felzárkóztatni kívánt kínálat bővítését 1961 januárjától az Új utca 30.-ban, az egykori Karlovits pékség felújítása során kialakított új üzemegység bevonásával oldják meg. Így élt tovább az egykori soproni pékmesterek öröksége a Kádár-korszakban mindaddig, amíg népegészségügyi szempontok miatt alig két évtizeddel később a sütöde végleg bezárta kapuit.
A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.
Az épületnek a háború után valószínűleg maradt lakható része, erre utal, hogy özv. Karlovits Jánosné (szül. Gruber Ágnes (1876-1949) a Soproni Világosság hasábjain a válaszokat errre a címre várva adott fel apróhirdetést 1946 decemberében.
Horváth Béla: Épület-helyreállítások a szövetkezetek bevonásával Magyar Építőipar 1986/11.
Kapható Sopronban fehér kenyér - de miért kevés - és miért bizonytalan időben? Kisalföld, 1961. január 8.