A következő visszaemlékezést a Kládler-kocsmáról - korábban Halászkunyhóról - illetve a Pittner-fürdőről Ligeti Gábor tette közzé a Sopron anno Facebook oldalán:
"Édesanyámmal beszélgetve valahogy összeért a Fertő-tó és a selyemgyár története. Megkérdeztem tőle, mi volt a neve a Rákos és Balf közti strandnak. Valaki azt mondta Pittner-fürdő volt a neve, de anyu szerint ez a Kládler-strand volt, mert az oda vezető töltés végén állt a Kládler-kocsma. Utána a rákosi strandról beszéltünk. Elmondta, hogy 1945-ben a tél végén járt ott először Supszi bácsival, aki főmester volt a selyemgyárban. Azért mentek oda, mert Supszi bácsi vitte el a selyemgyár kocsijával Werner Oberholzert, a gyár igazgatóját Svájcba az orosz front megérkezése előtt, ezért az igazgató neki adta a fertői nyaralójának kulcsát, hogy amit tud használni, azt vigye el belőle. Anyu mondta, hogy még légi harcok - vagy legalábbis átrepülések - voltak a Fertő felett és nagyon félt az úton. Mire odaértek, a házat kifosztották. Apu elmondta, hogy '45 nyarán még volt kinn a vízitelepen, de az ősz folyamán valaki felgyújtotta az egészet és minden elpusztult. A határ lezártával majd 20 évre megközelíthetetlenné vált a hely. A Kládler kocsma épülete ma is áll."
Gábor a következőket is írta:
"Mintegy 1 km-re van a Rákos-Balf út mellett. Innen indult egy út a strand felé. Az út mellett volt egy savanyú kút is, hasonló a balfihoz."
A helyről Németh György a következőket írta:
"Csekélységem (76) tizenegy évesen a Fertő-strandon vagy Pittner-strandon tanultam meg úszni. A Kládler ill. Nádas csárdától nemcsak töltésre épített út, hanem vele párhuzamosan egy csatorna is vezetett a strandig, ill. tovább a nagy vízre, bottal hajtott csónakkal is ki lehetett menni. Azért volt Pittner -strand, mert a Pittner mérnökék bérelték, akik az Ötvös utcában laktak. Miklós fiuk '45 után Zólomyra magyarosított és Sopronban végzett bányamérnök, ismert és elismert geológus volt. A közelmúltban halt meg."
Ligeti Gábor később tovább mesélte a történetet:
"Még egy adalék Oberholzerékkal kapcsolatban. Édesanyám - akinek gépmester volt az édesapja a selyemgyárban - a Csengery utcában ma is álló piros téglás selyemgyári szolgálati házban nőtt fel. Oberholzerék is a gyár területén álló villában laktak és elég liberális gondolkodásúak voltak ahhoz, hogy az édesanyámmal egyidős fiúkat hagyják a proli gyerekekkel játszani, így anyu is gyakran játszott vele. A családban a feleség volt a vitorlázó, az ő hobbija miatt építette Oberholzer a fertői nyaralóját."
Nagyon tetszik a családias sztori, amit megosztottál velünk. A Kradler kocsmában nem voltam, sem a Fertő partjáig nem jutottam el, de a fent említett forrásnál annál többet. A háború után évekig kishaszonbérletbe vettek ki a szüleim szőlőt, hogy megműveljék, és némi többlet jövedelemhez jussanak. A szőlőskert ha jól emlékszem a nevére az "Infried" dűlőben volt, ami jóval közelebb volt a Fertő tóhoz, mint Sopronhoz. A Nemeskúti úton mentünk végig (kis szekeret húzva) és szinte egész nap a szőlőben voltunk. Nekünk gyerekeknek volt a feladatunk friss vizet hozni ebből a bizonyos forrásból. Alig vártuk, hogy mehessünk, mert a forrás körül csodavilág volt. Tele volt szitakötőkkel és gyönyörű, kék-fekete színű fecskefarkú pillangókkal. Békákat is találtunk, tocsogtunk a friss vízben. Csuda hely volt.... Ha tudnám, hogy megvan még a forrás, elmennék oda nosztalgiázni....