A Lenck-villa korabeli fényképfelvételen

Hozzászólok
A Lenck-villa

Angyalfi Andor felvételén teljes pompájában tárul elénk az egykori Lenck-villa, később egy dán kötődésű előkelőségek otthona, majd a város tulajdona. Nevezték Kultúrpalotának, aztán pedig Városi Múzeumnak és Liszt Ferenc Múzeumnak.

Mindezekről részletesen is olvashatnak a fotó feletti Lenck-villa címkére kattintva, ahol természetesen számos fotó és képeslap idézi fel az épület múltját, illetve gazdag fotóanyagot találnak a télikertől is.

A felvétel készítésének ideje ismeretlen, a megadott dátum hozzávetőleges.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1920-as évek
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1925
4972-2273
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A fotó készítőjének életrajza: Angyalfi Andor
A bejegyzés létrehozása: 2019. július 1.

Hozzászólások

Horváth Péter Pál képe

Hát, nem volt a Lenck Emil villája egy percig sem egy dán herceg otthona. És nem is a Lenck család villája.
A Kossuth utcában dr. Lenck Kálmán építette villáját, A Rákóczi utcai Lenck Samu cég kertjében pedig Lenck Emil, cég-társtulajdonos. Lenck Emil családi botrányai (szörnyű haláleset), tőzsdei bukása után, a cégben felmerülő kártérítés gyanánt átruházta a a villa tulajdonjogát a Lenck Samu cégre. Így a cég bérbe adta a villát Frigyes Schaumburg-Lippe NÉMET hercegnek, aki történetesen a Baross úti huszárezred századosa volt ebben az időszakban. Honnan a dán vonatkozás? A felesége (Lujza) a dán trónörökös lánya volt, így trónörökös látogatta lányát a villában. Lujza korai halála után a bérleti viszony megszűnt, a további pénzügyi nehézségek kiváltására pedig a Lenck Samu cég eladta a villát a Régészeti Társaságnak, Sopron város és az állam pénzügyi támogatásával, így lett belőle Kultúrpalota, Majd pedig Liszt Ferenc Múzeum.
"Sopronból táviratozzak: A schaumburg-lippei
hercegné halálhíre nagy részvétet keltett a város lakosságában, mely a viruló szépségű, nyájas és szerény királyleányt nagy tisztelettel és rokonszenvvel vette körül. Lujza hercegnő hat évi soproni tartózkodása alatt nagyon megszerette a várost, amelynek kulturális élete iránt nagy érdeklődéssel viseltetett. Szorgalmas látogatója volt a színháznak, a soproni képzőművészeti kör képkiállításainak és a városi múzeumnak. Ha atyja, a mostani dán király, meglátogatta, hosszú sétákat tett vele a városban, hol a város apraja-nagyja mély tisztelettudással üdvözölte a dán királyi család tagjait. Férjével, aki a Nádasdy- huszárezred századosa, a karácsonyi ünnepekre utazott a ratiboritzi kastélyba, ott lepte meg súlyos betegsége és január 3-ika óta élete állandó veszedelemben forgott. "
Pesti Hírlap, 1906. április 05 .