1914. december 11-én, a november 28-án kezdődött és december 18-án véget ért limanowai csata legfontosabb napján a soproni 9-es Nádasdy huszárezred, élén Muhr Ottmár (1860-1914) parancsnokkal, az Osztrák-Magyar Monarchia csapataival megállásra kényszerítette az orosz csapatokat. A csatában számos bajtársa mellett Muhr Ottmár is elesett.
Az ütközet 10 éves évfordulójához közeledve többekben felmerült az igény arra, hogy a huszárezrednek emléket kellene állítani, s miután a Törvényhatóság is hozzájárulását adta, megindult a gyűjtés, hogy a korábban a lovassági laktanyában elhelyezendő emléktábla helyett a város egy közterületén méltó emlékművet állíthassanak a hősöknek.
Az alkotás elkészítésével Kisfaludy Stróbl Zsigmondot bízták meg, aki a tervezett határidőre el is készült a három márványtáblából és két huszár szobrából álló, illetve egy csatajelenetet megörökítő emlékművel, melyre 28 huszártiszt és több, mint 400 altiszt és közhuszár neve került fel – így sem teljes listát adva a csata során elhunyt katonákról.
A huszárezred történetét megörökítő könyvében – mely írásunk fő forrása - Hegedűs Elemér így ír a szobor leleplezésének napján, 1924. december 11-én történtekről:
"A szobor leleplezése előtt a domonkosok templomában tartottak misét, ahol Gévay-Wolf Lajos alispán üdvözölte a megjelenteket. A szertartást, a huszárezred háborúban részt vett papja, Folba János celebrálta. Innen indult a menet a szoborhoz. A korabeli újságok megjegyezték, hogy a templom zsúfolásig tele volt, a Széchenyi térre kiszorult tömeg kint várta meg a mise végét. A mise után Röder Vilmos tábornok, helyőrségparancsnok és Simon Ödön főispán Muhr Ottmár ezredes özvegyét közrefogva vezette az ünneplő menetet a szoborhoz. Az emlékmű előtt a magyar királyi 3. Honvéd lovasezred egy szakasza adta a díszőrséget teljes felszereltséggel, lovon. A városban állomásozó ezred tisztikara teljes létszámmal, a Tolnán elhelyezett lovas osztály küldöttséggel vett részt az ünnepségen. A soproni férfi dalkör a "Szózatot" énekelte, majd a főjegyző tartotta meg az ünnepi beszédet. Beszédében elmondta, hogy a hűség ezrede a hűség városáé lett. A huszárok, akik a háború előtt otthonra leltek, végleg hazajöttek. A szoborral a műemlékekben gazdag Sopron drága kincshez jutott. A háborúban hazájukért elesettek emlékét megörökítő alkotásból az utókor erőt meríthet további küzdelmeihez. Mészáros Sándornak a "Limanowai hősök" című versét Czövek Bé1a bányamérnök-hallgató szavalta el. A lepel lehullása után Folba János tábori esperes és Ziermann Lajos evangélikus lelkész szentelte be az emlékművet. Miután a lepel lehullott a szoborról, sok száz szempár kereste a márványtáblákon az elesett apa, férj, fiú nevét. A koszorúzáson az első koszorút Muhr Ottmárné tette le, majd Bissingen-Nippenburg Ferdinánd lovassági tábornok következett, aki leánya férjének, báró Vetsera Ferenc kapitánynak a nevét olvashatta a márványtáblán. Letette koszorúját a vármegye, a város, a helyőrség, a volt császári és királyi 9.huszárezred bajtársi köre, a volt császári és királyi 11. Huszárezred és a volt 18. Magyar királyi soproni honvéd gyalogezred közössége, valamint a magyar királyi 3. Honvéd huszárezred tisztikara, intézmények, iskolák, üzemek képviselői hosszú sorokban. Koszorúk és virágok lepték el a felavatott szobor talpazatát. A kivonult magyar királyi 3. huszárezred szakasza díszmenetben tisztelgett az elődök emlékműve előtt. Az ünneplők elvonultak, majd közös ebéd, este tiszti vacsora volt a Pannónia szálló éttermében."
A Deák téri emlékművet a II.világháború után egyetlen éjszaka alatt szétbontották és ismeretlen helyre szállították, helyére Kellner Sándor szobra, majd a köztudatban Réz Rozi néven ismertté vált emlékmű került. A rendszerváltás után, 1993-ban ugyanitt állították fel a II. világháború áldozatainak emlékművét.
Hegedűs Elemér: A császári és királyi 9. Nádasdy huszárezred Sopronban