A Lövér Szálló - a gondolattól a megvalósításig

A 19. század soproni polgára szemében az idegenforgalom csak vásári kupecek, handlék dolga. Nagy előrelépés volt a Pannónia Szálló megépítése (123 ágy). Múltak az évek, egyre több érdeklődőt kellett helyhiány miatt visszautasítani. A tőkével rendelkezők még mindig nem ébredtek föl a kínálkozó üzletre. Hárs György (apám) szövetkezeti szálló terve azon bukott el, hogy mindössze a tőke 25%-át sikerült volna biztosítani. Tetejében még a miniszter is eltanácsolta a várost a szálloda építésétől. Thurner polgármester azonban - a törvényhatósági bizottság helyeslésével - nem hiába építtette meg a Lőver körutat, támogatta az autóbusz-közlekedést és tett meg annyi mást az idegenforgalomért (Tómalom, Lőver uszoda fejlesztése stb.), hogy ne harcolta volna ki a felsőbb elismerést. Ráadásul igyekezni kellett az építkezéssel, hogy le ne maradjanak a 30 évi adómentességről. Apám mint kivitelező ezért vállalta a téli betonozást, némelyek nagy megrökönyödésére. (Tervezők a városházáról Hantó István, Bergmann Pál és Greilinger Rezső) A Lőver Szálló első (nyugati) szárnya az 1933. október 19-i kezdés után 1934. július 1-jén 40 szobával szerencsésen megnyílt. Az óvatos kezdést már 1936. június 1-én követte a második szárny átadása. Utoljára maradt a folyosókkal összekötött középső rész az étteremmel és kiszolgáló helyiségekkel. A vendég a szépen parkosított előkert padjairól felcihelődve átsétálhatott a Pizsama-úton a (régi) kilátóhoz, vagy le az uszodába. Hogyan lehetett ezt az egészet vasútállomásnak nézni a magasból?