A Mária-kút a Hattyúskút áthelyezése (1929) után, annak helyére került a bencés kolostor udvaráról az Orsolya térre. Az 1700-as években készült alkotás a háborúban súlyosan megsérült, helyreállítását Szakál Ernő 1968 és 1972 között végezte el, eztán került vissza a térre. A kútról így ír Endrédy Zoltán Sándor 1948-ban kiadott Boldogasszony Sopron felett című művében:
„Aránylag gyenge alapon nyugszik a vízgyűjtő-medence tömege, ebből meg szinte lehelletszerűen emelkedik ki a Szent Szűznek alakja. Az Immaculaták heves lebegéséből nincs rajta úgyszólván semmi. Érzelmes áhítata, valamint a kút akantuszdísze, álarc, rózsadísz és a realisztikusan kiképzett fonatos ékessége, a földgömb, a kígyó az almával, felhők, angyalfejek, a lobogó ruházat, Gyermek a kereszttel igazi barokk jelleget adnak a szép alkotásnak.
A kút eredete már sokat foglalkoztatta a műtörténészeket, de a kérdés még ma sincs felderítve. Azért fogadjuk el a következőket. Úgy látszik, a szobor régebbi, mint a víztartó medence. A kút eredetileg a ferencesek ma bencések székházának udvarán állott. A ferencesek 1780 körül csinosították a rendházat. Ebben az időben egyik ferences testvér gyűjtő körútján a harkai szőlők között ment át. A monda szerint nem is tömte meg zsákját, csak szomjúságának csillapítására egy fürtöt szakított le belőle. A harkaiak azonban felhorkantak és tüstént kalodába zárták Harkán. A felsőbbség ebben vallásgyalázást is látott, azért a harkaiakat arra kötelezte, hogy az ártatlanul póruljárt testvér mindennapi munkájának megkönnyítésére a rendház udvarán kutat létesítsenek. A kútra bőkezű donátor állíttatta fel a szobrot. Még annyit tudunk, hogy 25 cm átmérőjű nyilason keresztül gépezet hajtotta a vizet ebbe a medencébe, innen a me dence lábán át háromfelé ment a víz: a konyhába, az ebédlőbe és a szerzetesek szobáiba. Ezt a szerkezetet az 1800-as években elbontották. A bencések udvaráról a tulajdonjog fenntartásával a Soproni Városszépítő Egyesület 1929-ben az Orsolya-térre helyezte át.”
Angyalfi Andor felvételén még ép állapotában látható a bombázások után szó szerint darabokban összeszedett és megmentett alkotás. A kép hátterében a szintén a háborús támadások áldozatává vált Lunkányi-ház (Orsolya tér 4., ma fogtechnika) és Kroyherr (Karlovits)-ház is látható (Új utca 30.). Ehhez a két épülethez hasonlóan súlyosan sérült a képen szintén látható Lábasház is, aminek a bombázások következményeiként váltak láthatóvá az árkádjai