A Mária-szobor története

Endrédy Zoltán Sándor Boldogasszony Sopron felett című 1947-ben megjelent, a soproni Mária-kultuszt feldolgozó, Diebold Károly fotóival illusztrált művében így ír a várkerületi Mária-szobor történetéről:

"A Mária-tisztelet a XVII. században új színekkel gazdagodik: a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére kezdenek emlékoszlopokat felállítani. Ebben a században a Szeplőtelen Fogantatás köztéri szobrainak állítása — mint a Szentháromságé — hamarosan egyetemessé válik, amelynek kiinduló pontja a bécsi Am Hof szobra. Ezt III. Ferdinánd fogadalomból emeltette, amikor Bécset háborús veszély fenyegette. Később nemcsak háborús veszély, hanem járványos betegség idején is tesznek fogadalmat. Egyes személyek, különböző városok, mint Pozsony, Győr, Esztergom, Pest, Buda, Tata, Kassa, Nagyvárad, Temesvár, és jámbor társulatok buzgólkodnak felállításán. A XVIII. század közepén a soproni katolikusság állt össze, hogy a téren Szűz Máriának állítson fel méltó emlékművet.Ez a szobor tehát a soproni polgárság áldozatkészségéből létesült. 1744-ben a katolikus konvent beadvánnyal fordul a városhoz, hogy a piacon elromlott csőkút helyére szobrot állíthasson. A város könnyen megadja az engedélyt, hiszen ez neki nem jelent külön kiadást. A mű elkészítésével Altomonte Andrást bízták meg, aki június 19-én hozta magával a tervet. Ez után az elgondolás után állította fel Schlátterer Jakab bécsi szobrász az emlékművet Eisenkölbl Lőrinc és Hauk Tóbiás soproni kőfaragók segítségével. A következő évre végeztek is a szobrászok.[...] Magas talapzatról indul ki a karcsú oszlop, amelyet az Immaculata kecsesen meghajolt alakja tetőz. A talapzat négy sarkán lámpást hordozó angyalkák. [...] Mennyire megváltozott a térnek a képe! Ezelőtt is szoborszerű építmények állottak itt, ezek azonban nem vallásos jellegűek, hanem Justitia oltárai voltak: 25 botütéstől fejvesztésig különféle büntetést kellett kiállaniuk a bűnösöknek. Most megszűnik a vesztőhely, de még mindig megmarad a pellengér. A zajgás és a jajgatás, amely annak környékét jellemezte, nem illett a szent szobor szomszédságához. Nyilvános ingyen cirkuszban lehetett részük az utca embereinek. Még ha egyéb fenyítést nem is kapott a bűnös, csak világ csúfjára ott kellett állnia a magas emelvényen és a melléről cédula fityegett kihágásának feltüntetésével. Éles ordítás és kacagás riasztotta el a szent szobor ájtatoskodóit. Két év múlva ennek az áldatlan helyzetnek is véget vetnek és a pellengért eltávolítják. Ezzel már szinte egészen zavartalan lesz a kép. Hívő lélek és művész szem elmerülhet a szobor szemléletében. Micsoda öröm olvasni a soproni népszavazás krónikáját, hogy a várkerületi Boldogasszony szobránál felfejlődve menetelnek a Széchenyi-tér felé körgallérba öltözött olaszok, lapossipkás francia vadászok, megtermett elegáns angolok, akiket a magyar katonaság négy százada követ. Harangzúgás közepette összesereglett soproniak lelkében pedig zendül a Boldogasszony Anyánk című ének ősi melódiája. Véletlen, hogy az elvesztettnek ítélt város annak hálálkodik, akinek jóvoltából már annyi csapástól és veszedelemtől megszabadult?
A szobor kerítésére szokták teregetni nyáron a provinciális — fertőendrédi, höveji, kapuvári, szanyi -népviselet és kézimunka példányait, amelyek minden más reklám nélkül kínáltatják magukat. Újabban itt talál helyet a karácsonyfa piac, amikor a kőkockákon nőtt valóságos fenyőerdő fölé annak alakja emelkedik, aki Betlehem Gyermekét hozta a világra. Itt a szobor alatt ilyenkor felejtjük még a kalmár szellemmel békétlenkedő csetepatékat is, hiszen havas házak között elterülő téren remények tiszta zöldje tavaszról suttog és fenyők illata magasba emel..."

/A bejegyzést illusztráló művészfotó készítésének pontos ideje ismeretlen, a megadott dátum csak hozzávetőleges./