Ezt az emléklapot édesapám a Soproni Szimfonikus Zenekar tagjaként kapta a Máté-passió 1941-es előadása alkalmából.
Ő is játszott a zenekarban, akkortájt a zenekar csellistái: Mühl Aladár, Balikó Béla és Tarcsai János (édesapám) voltak. Meg vagyok győződve róla, hogy a mű előadásában résztvevő valamennyi zenekari tag kapott ilyet emlékbe. Édesapám gondosan megőrizte, halála után az én birtokomba került és bekereteztettem úgy, hogy a hátoldalon lévő ajánlás is olvasható legyen. Még egy példányról tudok, az a húgom birtokában van, keresztanyánk kapta, ő is zeneegyleti tag volt haláláig.
Csak feltételezni tudom, hogy a Szent Mihály-templomban volt az előadás.
Az ajánlás alapján látom, hogy akkoriban Dr. Bekk József ügyvéd volt a Zeneegylet elnöke. Személyesen ismertem őt is és a feleségét is. Ügyvédi irodája volt a Széchenyi téren (annak a háznak az emeletén, ahol a Pincecsárda volt pár éve) Főleg vállalatokat, cégeket képviselt. Nagy zenerajongó volt ő is, kiváló hegedűs, a zenekar egyik oszlopos tagja. 1945 után meg kellett szüntetnie az ügyvédi praxisát, ettől kezdve visszavonultan és szerényen élt a feleségével a Templom utcai Kamenszky-házban. 1956-ban elhagyták az országot és Bécsben telepedtek le. Nem sokáig élvezték a szabadságot, mert pár év múlva meghaltak. Gyermekük nem volt.
Hozzászólások
Egész biztos, hogy azon az előadáson is a zenekari tagok között ült az Édesapám.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A fenti kép nálunk is ott lóg a falon gyerekkorom óta, Vissi Géza urnak - édesapámnak ajánlva.
Ő szintén csellista volt. Az interneten keresgéltem, hogy mit találok erről az előadásról, és így akadtam a SopronAnno oldalra, melyhez ezúton is gratulálok.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Ezúton is örülök, hogy ránk talált. Sajnos a bejegyzés szerzője már nem lehet közöttünk, így ő nem tud reagálni a soraira.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Ugyanott volt az 1964-68 közötti időszakban (nem tudom az évszámot, csak az intervallumot) egy hasonló előadás, SÜH keretében. Azért emlékezem, mert gimnazistaként, Höfle igazgató úr megbízott, hogy a Széchenyi Gimnázium magnójával rejtőzzek el a szószéken és rögzítsem a hangversenyt...sikerült az akció, amit megünnepelendő, együtt vacsorázhattam az igazgatómmal és kedves családjával.