A Nagytómalom a '70-es években
Az első fotón a Nagytómalom látható valamikor talán az 1970-es évek elején. A fotó a tóhoz vezető lépcső tetejéről készült, ez a lépcső látható 1969-70 tájékáról a második felvételen.
Mindkét kép készítője ismeretlen, az első felvételt Tarcsai Máriától, a másodikat Takács Róberttől kaptuk.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások
Pontos a helymeghatározás, mert akkortájt, ott fenn volt a pénztár-öltözők-ruhatár épület. Annak a kijárata látszik a második kép hátterében.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Én máshogy emlékszem. Mindkét fotó a strand területén kívül készült, a vállalati üdülőkhöz vezető lépcsőt ábrázolja. A strand bejáratával szemben volt egy rövidebb lépcső, ami a felső úthoz vezetett, majd utána következett a képen látható lépcső, mely a Sotex üdülőhöz vezetett. A második képen ennek az ablakai, terasza, bejárata látható. Innen készült az első felvétel. E fölött volt az Öntöde, balra pedig a Pamut üdülője.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Igazad van, megint, Péter!!!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Az első fotó készítésénél jelen voltam, valóban a strand területén kívül készült, akkoriban egy "Gomba" volt ott, ahol kávétól a sörig minden kapható volt. Ez a kép a strandszezon idején kívül készült, már nem emlékszem mikor, de elég hűvös idő volt.....
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A" Gomba" most is ott van (az első kép jobb oldalán kívül áll, elég rossz állapotú tetővel), viszont a mellette levő kőfejtőben épült kerthelyiséges vendéglő eltűnt. (Ha az embernek szerencséje volt, rántott húst is ehetett, sört kevésbé ihatott - ugyanis hiánycikk volt.)
A kép közepén álló kis fa mellett volt a buszmegálló kerengője (a '60-as években), 5 órától hosszú sorokkal.
Ja és a strandról 2 forintos kilépőjeggyel lehetett kijönni - visszatéréskor természetesen visszajárt.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Igen, de amikor az első kép készült, az a kis vendéglő már sehol sem volt. Később azért már lehetett sört kapni, mert egyik alkalommal benéztem a terembe, ahol az asztalok voltak (jómagam sosem ültem bent, aminek pusztán a pénztelenség volt az oka) két ismerősömet vettem észre mérhetetlen mennyiségű üres sörösüveg volt az asztalukon. Képtelenségnek tartottam, hogy ezt mind ők itták meg, valószínűbbnek tűnt, hogy senki sem takarította el.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Csónakot bérelni csak "vizijártassági igazolvánnyal" lehetett. (Követelmény úsznitudás, elsősegély ismeretek.) Vizsga a helyszínen volt, a vizsgabizottság pedig a "feketére égett" Gyula bácsi). A hosszú sor miatt rövidített vizsga következett, ugorj a vízbe, milyen színű az elsősegély aludoboz keresztje
- tessék, itt az papírod.
A legnagyobb attrakció a "bomba" és a gerenda volt - 4-5 méter hosszú 50 cm átmérőjű alumínium tartály és 35-30 cm átmérőjű fenyőfagerenda. 5-6 ember lovaglóülésbe felkapaszkodott (már ha tudott), aztán indult a kézi evezősverseny, míg le nem fordultak róla.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Bizony, mindkettő nagy móka volt. Én jobban szerettem a gerendát, mert arra könnyebb volt felkapaszkodni. A bomba igen "pörgős" volt, nem lehetett belekapaszkodni. Úszni nem tudóknak életveszélyes játék lett volna mindkettő.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Volt egy vizibicikli is - de nem váltotta be a hozzáfűtött reményeket. Két összekötött alutartályra volt szerelve egy bicikli, a hátsó kerékre számtalan sok kis lapátot hegesztettek, de alig lehetett haladni vele.
Az első kerék hiányzott, a kormányra volt kötve dróttal a kormánylapát.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A "bomba" eredetileg egy úszó "Colgate" fogkrém reklám volt...(valószínüleg) egy tubust formázott újkorában. /láttam egy korabeli fotón/
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Igazad lehet - én már csak a kopadozott kék festék alól kivillanó "alamónium" uszótestre emlékszem.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Szerencsére nekünk sosem kellett csónakot bérelni, mert édesanyám volt munkáltatójának nem csak víkendháza, de saját csónakja is volt. Igaz, ezt az igényt is már jókor be kellett jelenteni, hogy sorra kerüljünk. Így aztán Gyula bácsi gyorstalpaló tanfolyamára nem volt szükségem.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Elvileg kellet volna (mert rosszul írtam, nem a bérléshez kellett a papír), a vízen a csónakban tartózkodók közül, legalább egy embernek kellett, hogy legyen igazolványa.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hát nekem biz' nem volt, sem a mamámnak, sem a húgomnak, annak ellenére, hogy mindhárman nagyon jól úsztunk.... Gyula bácsit személyesen is ismertük, soha semmiért nem szólt nekünk, éltük a magunk tómalmi életét a fenyőfák alatt....persze bajkeverők sem voltunk ,sőt....
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Mi sem rosszalkodtunk, csak csukafejest ugrottunk a térdig érő vízbe - szerencsére gyönygykavics volt a meder alja. (Ja nekifutásból, mert úgy nem annyira veszélyes - a lendülettől.)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Elég életveszélyes mutatvány térdig érő vízbe csukafejest ugrani!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Nálam is ez volt a helyzet, mert a "fél életemet" nyaranta, az ÉDÁSZ üdülőben töltöttem, + a szüleimmel még néhány hétre le is költöztünk oda. Ott is volt saját párevezős csónak, a stéghez kötve. Nekem az volt az "cardio-edzés" akkoriban, mert imádtam evezni és úszni. Eső után is élmény volt a csendes, mozdulatlan víztükröt megtörve, tempózgatni...csodálatos időszak volt!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
És amikor vihar volt, szakadt az eső és villámlott? Az se volt rossz. Nem is voltunk sokan a vízben.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A kora reggeleket imádtam legjobban a Tómalmon. Még hűvös volt a levegő, de a víz meleg. Ilyenkor beúsztam egész a csatornáig, felmásztam az ottani cölöpszigetre, és néztem a vizet, a halakat, gyakran láttam vízisiklót, nádirigót, nagyobb halak is kimerészkedtek a mélységből.... Aztán ahogy gyűlt a tömeg, ez a varázs megszűnt, de jött más: felolvadni az embertömegben, fürödni, napozni, kártyázni, látogatóba menni más plédek strandolóihoz stb... gyakran elkártyáztam az uzsonnámat, néha meg nyertem pót-uzsonnát...
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges