A Nagyuszoda

Hozzászólok
A Nagyuszoda zsilipje

"A város apraja-nagyja idejárt felfrissülni. Különösen a külvárosiak. Ezért aztán némelyek az úri társaságban fel is húzták az orrukat, ha a Nagyuszodáról esett szó. Mennyi lehet a napi bevétel? Tellene belőle több padra, sőt ha jól megnézi az ember, a tóvá dagasztott patakra U-alakban cölöpözött kabinsor és az olcsóbb szekrények, no meg a trambulin állapota ácsmester után kiált. És bővíteni is lehetne arra föl, a zsilip felé." - idézem magamtól az Amit szabad Jupiternek... című novellám részletét. A novella igazi botrányról szól, aminek következtében a húszas években a jó erkölcsök megőrzése érdekében évekig nem fürödhettek egyszerre nők és férfiak a soproni uszodákban. Később aztán észlelték, hogy rajtuk nevet az egész ország. Már az újabb háború küszöbén jártam a Nagyuszodába fürdeni én is. Az odaútban láttam a Jókai utcai Stampf-házból meggondoltan kilépni az itt nyaraló fejedelmi Báthy Annát mellette a férjét. Ugyanoda igyekeztek. Csík Feri bácsi a kéményseprő és mellesleg világhírű fotóművész ott fényképezte sok-sok díjat nyert képét, amint Vécsey Vilmos ugrott a trambulinról a sötétzöld vízbe. Sötétzöld? Amikor már csak a fűzfákat nézni mentem arrafelé, a víz színe a pamutipar festékétől változott műszakoktól függően másmilyenné. Ilyesmire nem is gondolt a publikum akkor, amikor elkezdték ott a fürdőéletet 1845-ben, Greilinger Nándor malmos idején. Ezt viszont Schuster úr krónikájában olvastam. Csak szemüveg kellett hozzá.
/A kép készítésének pontos ideje nem ismert.- A szerk./

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1920-as évek
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1926
5296-508
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Hárs József
A bejegyzés létrehozása: 2014. november 6.

Hozzászólások

Horváth Péter Pál képe

Emlékeim szerint a '60-as évek elején, még tiszta volt a víz a gát alatt. Az élővilág élénk volt - békák, vízisiklók, sőt még gőték is tanyáztak a mederben. A jobb oldalon az első szennyvízcsatorna torkolata a Selmeci utcánál volt, innen lett színváltós a patak. (A textiles pálya szennyvize is ebbe a csatornába ömlött). Az élővilág- ettől a szakasztól kezdve - patkányokra redukálódott. A Jereván építkezésekor létesítették a patak jobb oldalán a északi főgyűjtőt, ez már a benzinkútnál szegődött a patak mellé.

Both István képe

Péter jól emlékszik. Az 1950-es-'60-as években sokszor jártam a Nagyuszinál. A volt gyermekmedence helye megmaradt. Egy száraz nyáron majdnem teljesen kiszáradt. Számos gyermektársammal vonultunk ki "megmenteni" a kis halakat és békákat. Szorgosan meregettük és raktuk át a kis állatokat a Nagyuszi vízébe. Csak amikor kijöttünk a kis medence megmaradt mélyedéséből, akkor éreztük, hogy ott bizony piócák is voltak, amiktől az első rémület után nehezen tudtunk megszabadulni. Igaz a mentőakciónk sikeres volt.

Horváth Péter Pál képe

Kösz, a halakat és piócákat kifelejtettem...

Kőmives József képe

Jó visszaemlékezni a gyermeki évekre! Mindenre emlékszem,ami az uszodával kapcsolatos! A barátok találkozó helye volt a környék! Ismertük a közeli utakat az Uszoda utca felől! Közel laktunk! Háborús évek borzalmai is itt értek minket! Kedveltük az öreg fűzfákat,ahol bujócskáztunk! Ebben az usziban tanultam meg úszni!

Friedrich Rezső képe

"Ezért aztán némelyek az úri társaságban fel is húzták az orrukat, ha a Nagyuszodáról esett szó. "

Ez, később, a Kisuszoda esetében is igaz volt...