A "rágós"

Keresés az archívumban

Lajos bácsi, a "rágós"
Eredeti méret

Minden városnak megvannak az "arcai". Hétköznapi emberek, akiket senki sem ismer - és mégis mindenki ismer. Szinte semmit sem tudunk róluk, mégis részei a mindennapjainknak. Ilyen volt egykor a "rágós", Lajos bácsi, aki naphosszat ült kocsijában és többek közt legendás, "nyugati" rágót árult.

A Sopron anno Facebookos oldalának látogatói így emlékeztek róla:"Igazán remek a kép, köszönöm, hogy felelevenítettétek ismét gyerekkorom egy darabkáját! Nem csak rágógumit árult, hanem - ahogy a képen is látszik-, pl. barkát és a szezonnak megfelelően hóvirágot, gyöngyvirágot. (Akkor még lehetett szabadon szedni). Általában gyerekek húzták a Várkerületre és haza (talán a Rózsa utcában vagy a környéken lakott?), egyszer emlékszem, amikor a hirtelen jött záporban futottak szegénnyel hazafelé."(Ősz Zoltán) - "Akkoriban szinte csak nála lehetett finom rágót venni, én is jól emlékszem rá, a nővérem mindig vett nekem. Én legtöbbször a várfalnál, az OTP mellet találkoztam velük. A képen nincs rajta, de a fiával szokott ott lenni, őt még mostanában is láttam az utcán."(Kovács Péter) - "A Várkerületen árult. Mindig ezen a kis szekéren húzták ki minden délelőtt és délután 5-ig kint szokott ülni. Egy kendőféle volt a fején és azon a sildes sapka, ha hűvösebb volt. Rágót, virágot, barkát árult. Jellegzetes alakja volt a városnak."(Erdélyiné Békés Ilona) - "Rágóért haza is húztuk a kocsiját a Sas térre. Most rom a háza."(Barasits György) Lajos bácsi a képen, melyet G. Nagy Béla készített 1972-ben, a Várkerületen látható.

Egy város történetét nemcsak az épített környezet múltjának megismerésével fedezhetjük fel, hanem azáltal is, ha az egykor itt élt, hétköznapi emberekről megemlékezünk. G. Nagy Béla fotói számos alkalommal örökítették meg az "utca emberét ", olyan jellegzetes soproni arcokat, akikkel ha szembetalálkoztunk az utcán, rögtön tudtuk, ő "egy ismerős soproni", még akkor is, ha nevét vagy a foglalkozását nem is tudtuk. A fotós az 1970-es években számos ilyen ismeretlen ismerősökről készített felvételeket, akikre az utókor ma már szeretetteljes nosztalgiával gondol. Honlapunkon a "Jellegzetes soproni arcok" címke segítségével ezeket a portrékat, életképeket gyűjtjük össze. Kérjük, ha vannak személyes emlékeik a képeken szereplő soproniakról, írják meg őket nekünk. Köszönjük!

Kép típusa
Fotó/Mozgókép készítője
Kép/Mozgókép beküldője
Kép keletkezési ideje
1972
Szerző
1972
4456-1979
Évszámos térképre

Hozzászólások

Schöll Károly | 2014. március 14. 19:16

Elnézést hogy belehuhogok, de itt nagyon sok téves információ jelent meg.
Amit biztosan tudok, Schey Lajosról van szó, aki agglegényként e leánytestvérével a Fövényverem utcában lakott, a mostani "Erdélyi Ház"-ban.
Az állapota gyermekbénulás következménye volt,amit szóbeszéd alapján tetézett egy orosz katonák által elkövetett bántalmazás is, a háború idején.
A nyugati rágógumit a kitelepített rokonai küldték neki, így próbálták segíteni a családot.
A nemrég elhunyt Schey Andrásnak aki közismert volt Sopronban, nagybácsija volt a szóbanforgó Lajos bácsi.

Kótai Mónika - szerkesztő | 2014. március 14. 19:18

Károly, a bejegyzés a soproniak emlékei alapján készült, ilyenkor mindig esélyes, hogy rosszul emlékszik valaki. Köszönöm, hogy ilyen sok információval szolgált, így még teljesebb a kép.

| 2014. szeptember 18. 10:53

Igen, egész jól informált Károly!
Lajos - "Lojcsi" - bácsi a Fövényveremben lakott, nagymamámmal egy házban, a testvérével. Nem lakom már Sopronban, de ha jól emlékszem, az "Erdélyi ház" mellett van az a ház.

Én is féltem tőle kicsit gyerekként, mert a betegségéből kifolyólag kicsit kontrollálatlan volt, de amúgy kedves ember volt (ha meglátott, annyira örült, hogy majdnem kiesett a kocsiból, ez anno gyerekként ijesztő volt). Viszont valóban jó dolgokat lehetett kapni tőle - Donald rágó menő volt akkor! Ezt a bécsi "Tante"-tól kapta mindig.

Károly, köszönöm, hogy édesapámat is megemlítette, jó ilyet olvasni!

Schöll Károly | 2014. szeptember 19. 06:34

Én pedig sokszor szüreteltem a Nagymamájával. Olyankor sokminden szóba került...:-)

Harkai László | 2014. augusztus 21. 20:09

Az állandó kísérője szerintem sem a fia volt,hanem egy volt nevelőotthonos srác volt.A Sas téri jelenleg romos ház meg ha egyre gondolunk a könyvárus Sándor bácsié volt!A rágónak meg,ha jól emlékszem Bubble Gum volt a neve,bár lehet,hogy rosszul írtam.Mintha Donald kacsás képek lettek volna a csomagoláson belül,és 4-forintba került! Gondoljatok bele,mekkora pénz volt: nyolc gombóc fagyi ára!

Harkai László | 2014. augusztus 21. 20:10

Bocsánat,de ennyi volt csak a fesztiválon elfogadható!

Friedrich Rezső | 2014. szeptember 10. 12:28

Bocsánat, de nem szeretnék "ünnepromtó" lenni, de a történethez hozzátenném, hogy rémesen mogorva volt a bácsi. Meggondoltam, hogy kérjek-e tőle rágót...ez is hozzátartozik a történethez, bár lehet, hogy az állapota miatt volt.

| 2014. október 3. 19:45

Harkai Laci ! Igen a rágó neve stimmel. Én úgy emlékszem nem goromba lehetett,hanem a beszéd problémája miatt gondolták az említett élményt.Bánfalván egy akkoriba kijáró vasutas is hozott be és a felesége árulta.Majd feljelenté hatására beszüntették a rágókereskedést.

| 2015. január 19. 09:37

Én a Fövényverem 15-ben laktam, a nagypapámé (Horváth Jánosé ) volt a ház, és a Lajos bácsi a 17. alatt lakott, a szomszédban. Nem volt fia, a testvére is a házban lakott.

| 2015. február 15. 13:45

A Fövényverem 17-ben lakott, hátul az udvarban. A Várkerületen kívül sokat levegőzött a majdnem szemben lévő kis zöld terület fájának árnyékában.

A bejegyzés létrehozása: 2014. március 14.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.