A régi Ikvahíd

Időről időre szívesen osztok meg az olvasókkal korabeli újságcikkeket, melyek az országos vagy a helyi sajtóban jelentek meg egykor Sopronról és melyek segítségével még átfogóbb képet kaphatunk a város múltjáról. Az Uj Sopronvármegye 1940. március 3-i számában közölte Csatkai Endre írását, melynek segítségével az olvasók megismerhették az Ikvahíd történetét. A rendkívül olvasmányos cikkben a szerző évszázadokon keresztül kíséri végig az olvasókat a rövidke utca múltjának felfedezésében, megannyi, máshol aligha elérhető információt megosztva az érdeklődőkkel. A cikket teljes egészében, változtatások és korrekciók nélkül, de hivatkozásokkal kiegészítve mutatom meg Önöknek.

A régi Ikvahíd

Az Ikvahíd idegenforgalmi érdekesség, csak a bennszülöttek nemigen tudják ezt. A vendég megcsodálja a a konvent hídjáról a hatalmas boltozatot, amely felett nagy bérház emelkedik, és utána végigmegy magán az utcán, amely a patak felett a legrövidebb soproni utca, de egyúttal a legforgalmasabb is, mert mintegy négy országútnak dübörgő forgalma sűrűsödik benne össze.

Mindig volt e ház a hídon.

Az Ikvahíd névvel oklevélben vitéz Házi főlevéltáros kiadványai szerint 1420-ban találkozunk először. Németül a patakot a kórházról nevezték el, és a hidat is, hiszen a XIII. század eleje óta ott állt a a város ispotálya, mégpedig a kényes johanniták kezelték. Volt ugyan kórházi kápolnájuk is Szent Erzsébetnek nevével elnevezve, de a szokásokhoz képest nagyobb templomot is építettek a közelben, és mint szokták, a Szent Léleknek tiszteletére avatták fel.

A mohácsi vész ideje körül felkerekedtek az egyaránt katonás és kegyes lovagok Sopronban is, és elmentek a török ellen küzdeni, most már a város gondja maradt a kórház teljesen. A mai [Hungária Kávéház] helyén volt Sopronnak ez a közhasznú intézménye. Hogy milyen volt arra bajos felelni. Képe nem maradt fenn, még azt sem lehet jóformán biztonsággal megállapítani, az őrségi hídra már a régebbi századokban is rátelepedtek-e a szomszédos házak szárnyai. 1700-ból való a városnak madártávlati képe, ezzel látunk egy egyszerűbb kőhidat az Ikva felett, a Paprét táján. Az Ikvahídnál az apró képen valami nyúlványát véljük kivenni a kórháznak. Az bizonyos, hogy régtől fogva igen erős hídra volt szükség a nagy forgalom miatt, és így nincs kizárva, hogy korábban is rámerészkedtek mindkét oldalon a házakkal is. Egyébként 1820 táján úgy írja le a Geiger krónika ezt a hidat, hogy meredek és hepehupás volt, ha kikerülhették a terhes szekerek, hát inkább hosszabb utat választottak, de sajnos a főforgalmi út mégiscsak arra vezetett.

Elbujdosik a kórház.

A mai hivatalos telekkönyv három házat tart nyilván az Ikvahídon.

Egyikük nem sokkal régebbi száz évnél. Itt van például az utca egykori legfontosabb épülete, a kórház. Öt évszázadon át szolgálván a közegészség ügyét, bizony kivénhedt. Már 1780-ban arról tárgyalt a város, hogy a betegeket kitelepítik a mai Mária Jozefinumba, ami korábban major volt, a kórház épületét pedig felajánlják vételre Batthyány hercegérseknek, övé volt ugyanis a szomszédos ház a Balfi utcában. Végre is 1796-97-ben a városon kívül eső járványkórház átalakítását tartották célszerűnek. Jóllehet, a lakosság nem volt elragadtatva ettől a megoldástól. Ez a még mintegy három évtizeddel ezelőtt meglevő kórház volt. A Deák tér végében hajdanában igen messzinek találták, és egykorú feljegyzések szerint azzal vádolták a tanácsot, hogy a sintérnek inkább adott a városban szállást, mint a betegeknek. Az öreg épület az Ikvahídon viszont dobra került. Meghirdették a pozsonyi német újságban. A leírás számunkra igen hasznos, mert belőle mégis valamennyire elképzelhetjük, milyen is volt Sopron legrégibb kórháza. A kapu alól jobbra a sebész műhelyébe juthattunk. Itt végeztek apróbb műtétet, piócázást, érvágást. Balkézt a Szent Erzsébet kápolna nyílt. A földszinten és az első emeleten két-két nagy szoba állt a betegek rendelkezésére. Az emeleten volt még egy előterem és több kisebb szoba, három a patakra nézett. A hirdetménynek van egy sajátságos pontja. II. Józsefnek egyházellenes rendelkezései nagyon megfertőzték a köztudatot, még 1797-ben is megjelenhet egy olyan hirdetmény, amely szerint az Erzsébet kápolna sekrestyéjével együtt bármely célra átalakítható. Mindamellett nem akadt vevő. A város ekkor ismét felajánlotta vételre a hercegprímásnak a kórházat. Az meg is adott volna érte 4000 forintot, de azt kötötte ki, hogy a híd felett erkélyt építhessen, azután egy ívet, másoldalt és azon lakószobát, amennyiben jól értjük, akkor itt arról van szó, hogy a híd teljesen nem volt mégsem beépítve, és azon kívül az erkéllyel a híd a szélességében is korlátozódott volna. A tanács nem ment bele a feltételekbe, és 1798-ban megtörtént a licit. A régi hagyományos eljárás során gyertyát gyújtottak és csak akkor oltották el, amikor Spiess Antal tímár négyezer forinttal magához váltotta a házat. Így jutott a család birtokába az ősi kórház és a mai napig a maradékaié.

1804 januárjáig nem változott semmi. Akkor Spiess elcserélte a Batthyány házat a Bécsi-kapun kívül fekvő háza és kertje ellenében. És még az évben tervet mutatott be az Erzsébet templomocskának átalakítására lakóházzá. Örömmel megengedték, mert a terv szerint járda tekintetében bővült az utca. Valószínűleg össze is olvasztotta a régi kórházat a volt Batthyány-házzal. Derék iparos volt, 1810-ben I. Ferenc hadiszállításaiért aranyérmet küldött neki. Ma ritka eset ebben a szakmában. Özvegye 1818-ban kocsmajogot szerzett és a házban ilyen módon vendéglő is került. A mai alakját a múlt század derekán nyerhette. A régi rendeltetésére csak a kis barokk Szent Erzsébet szobor emlékeztet a sarkon.

A város bővíti az Ikvahidat.

A betegeket is zavarhatta a nagy forgalom zaja. Most hát azok elkerültek, de a forgalom akadályai nem lettek kisebbek. A város tehát ezen is megpróbált segíteni. A mai patikaház helyén szélesebb épület állt, és az utca torkolatát elállotta. Az egyik Schiller családé volt évtizedek óta az épület. Azt 1821-ben a város megvette, és viszont 1828-ban eladta Giefing nagykereskedőnek. Akkorára a városi mérnök, Hausenauer Márton már csinált szabályozási terveket, és 1825-ben Budán bizonyos Marckmüller nevű szakférfiú vizsgálta meg őket. Míg a tervezgetések valóra váltak, a város addig is gyümölcsöztette a megvett házat, hiszen a piac kellős közepén állt, és a benne lévő boltért Giefing szép bért kapott. Giefing azonban azzal a feltétellel jutott a házhoz, hogy leromboltatja, a város útszélesítésére elvesz a telekből két négyszögölet, de a piac felől ugyanannyit ad is. Az új rendelkezések értelmében cseréppel kellett fedni az új épületet, így épült fel a keskeny kétemeletes patikaház.

1828-ban tehát ismét változott az Ikvahíd képe. Az egyébként egyszerű házat Hild Vencel tervezte, ugyanaz, aki a Megyeházát, néhány vakívvel díszesíti csupán az épületet. A kapun kedves, hal formájú kilincs van, és a lépcsőházban egyszerű korabeli vasrács, gombokkal. Valami építési bizottság szállt ki a házhoz, és a jelentésből világlik ki az építész neve is. Egyébként más esetben is szerepelt a ház a tanácsjegyzőkönyvekben, még épülésének idejében. A város a nagy forgalmú, vásárokra való tekintettel még a piacon fekve maradt, trágyából is hasznot húzott és bérbe adta annak összegyűjtését. Ez a bérlő 1828-ban új bérmegállapítást kért, mivel a Giefing-ház építése folytán mintegy 120 négyszögöl területen építési anyag volt felhalmozva, abból pedig neki nagy kára lett, mert kisebbedett az a hely, ahol számára a babér terem. A városházán valószínűleg mosolyogtak az ügyön, de valami igazság lévén a dologban mégiscsak megtárgyalták. Érdekes volna tudni, mikor költözött be a sarokházba a patika. Eredetileg a városi majorban volt és alapítója Goldner Vilmos, a Mórhoz címezte. Később Zsolnaynak hívták a patikust, a fia már jeles orvos volt a városban. Nyilván 1830 körül már az új házba költözött át a patika, és a Megváltó nevet vette fel. Egyik korai cégtábláját Zorn György, a bencések rajztanára festette, persze nincs már meg. A patikaház nyúlik az Ikva fölé is. A kis festékkereskedésből nem mindennapi látvány az épület alatt eltűnő patak. A szomszédos épület ma a Heissler családé. Valaha hosszú ideig a Reischl család birtokolta, de régi formájából alig maradt meg valami is. Hasonlóképpen megváltozott az utcát lezáró kép is. A Szentlélek sikátora után földszintes ház következett, pékműhely, amelyből régi mód szerint az ablakán adták ki a vevőknek a süteményt. Helyén és a szomszédja helyén emelkedik ma az utca tengelyében a konvent háza. 1889-ben készült el, és végképpen megváltoztatta a hajdani Ikvahíd egykori képét.

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.

A most bemutatott felvételt a fotós YouTube csatornáján egy számos további fotóval kiegészített zenés összeállításban is megtekinthetik.