A régi Nagyuszoda

"A kamaszkori soproni nyarak délelőttjei a nagyuszodában teltek el. Reggeli után a hónom alá csaptam a szorosra összecsavart fehér vászon fürdőköpenyt [...] bele a fürdőnadrágot, és a legelőre kicsapott csikó gondtalanságával ügettem a Káposztásföldeken át (ott, ahol ma a Pamutipar hatalmas gyártelepe és a Stadion van) a villámsújtotta vén fűzfáktól körülvett tó felé, a Bécsi-domb lábánál. Sötét volt a tó vize, sötétzöld, titokzatos. A kabinok félkaréján túl nádas hajladozott a Schneeberg felőle lengő szellőben. Ez a nádas volt a "Wandli", ahova kamaszexpedíciók indultak nádgubáért és kákakoszorúkért. A pénztárban "Rézi-tánt"ült, aki ropogós "Wekni"-ket árusított, meg "Salzstangli"-kat. Elől, az ugrótorony és a "Trambulin" mellett az uszoda fejedelme, Grobitsch mester feküdt féltestével a rövid rúdon, melynek végéről egy vacogó lányka lógott és kétségbeesett tempózás közben egyet-egyet kortyolt az uszoda sötétzöld vizéből."(Becht Rezső:A bűvös henger-részlet)