A régi Nagyuszoda

Hozzászólok
Nagyuszoda

"A kamaszkori soproni nyarak délelőttjei a nagyuszodában teltek el. Reggeli után a hónom alá csaptam a szorosra összecsavart fehér vászon fürdőköpenyt [...] bele a fürdőnadrágot, és a legelőre kicsapott csikó gondtalanságával ügettem a Káposztásföldeken át (ott, ahol ma a Pamutipar hatalmas gyártelepe és a Stadion van) a villámsújtotta vén fűzfáktól körülvett tó felé, a Bécsi-domb lábánál. Sötét volt a tó vize, sötétzöld, titokzatos. A kabinok félkaréján túl nádas hajladozott a Schneeberg felőle lengő szellőben. Ez a nádas volt a "Wandli", ahova kamaszexpedíciók indultak nádgubáért és kákakoszorúkért. A pénztárban "Rézi-tánt"ült, aki ropogós "Wekni"-ket árusított, meg "Salzstangli"-kat. Elől, az ugrótorony és a "Trambulin" mellett az uszoda fejedelme, Grobitsch mester feküdt féltestével a rövid rúdon, melynek végéről egy vacogó lányka lógott és kétségbeesett tempózás közben egyet-egyet kortyolt az uszoda sötétzöld vizéből."(Becht Rezső:A bűvös henger-részlet)

Kép típusa: 
Kép keletkezési ideje: 
1900-as évek eleje
Kapcsolódó kiadvány: 
Forrás: 

Turbuly Éva: Soproni hétköznapok egy régi századfordulón. Helytörténeti adalékok Becht Rezső (1893-1976) A bűvös henger című önéletrajzi munkájában, Soproni Szemle, 2011/3.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1902
1925-215
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2013. február 16.

Hozzászólások

Tarcsai Mária képe

Nagyon tetszik ez a Becht Rezső idézet.... direkt el tudom képzelni. Nekem csak szórványos emlékeim vannak a Nagyusziról, de az érzés, hogy imádtam ott lenni, az megmaradt.