A régi Tómalom

Alighogy végetért az első világháború, s a ránk szakadt sok nehézség ellenére az új polgármester (Thurner) és az új elnök a Városszépítők élén (Heimler) hozzákezdtek az idegenforgalom fejlesztéséhez. Azon belül is a Nagytómalom felvirágoztatásához. Megalakult az Idegenforgalmi Rt., s nekiláttak a posztósoktól megvett tó rendezésének. Paradicsom a Tómalomnál címen lelkendezik az újságíró 1921. április 17-én, hogy tágas teraszokat alakítottak ki, és betonnal, kövekkel falaztak körül. A parton kabinsorok, a dombon emeletes szálló 12 szobával, kávézóval, étteremmel. A vizet megtisztították a hínártól és "finom homokos murvával hintették tele". Mintegy ezer fürdőzőnek lesz hely. Még építkeznek, de augusztus 14-én már megjelenik az újságban a beszámoló arról a velencei éjszakáról, amelynek többszázan voltak tanúi. Sopron Abbáziájában. Egy évvel előbb még elhagyott zug volt. Lampionok, tűzijáték, kivilágított csónakok, úszóverseny és vízipóló (kapus a nagytenyerű Schneider Vili?) Azért még eltelt egy idő, mire a vízi felépítmények is elkészülhettek. Baj volt a részvénytársulattal, baj volt Heimerrei. Végül is rendeződtek az anyagiak és Heimler állása is. Rendőrkapitányként nem, de a városszépítők elnökeként megmaradhatott. És ha Abbázia nem, Sopronfüred nem, de Tómalom igen. Szép vasárnapokon talán ezren is lubickoltak a vízben.

/A képeslap későbbi formájában ábrázolja a fürdőt. - A szerk./