Az 1676-os tűzvész után felújított városházát, mely 1494 óta állt már a város tulajdonában, 1833 júniusában vizsgálta meg Handler József és Hild Ferdinánd, akik jelentésükben megállapították, hogy mind a falakkal, mind a tetőszerkezettel számos probléma van, ezért célszerű volna az épületet lebontani és a helyére újat építeni. A szabadságharc idején lekerült a napirendről a városháza ügye, de egy újabb, 1855-ös jelentés ismét az épület rossz műszaki állapotára hívta fel a figyelmet. 1881-ben ugyan renoválták a padlástól a pincéig repedezett falakat, de alig öt év múlva az egyik épületrészen beszakadt a tető. Így a döntést nem halogathatta tovább a város vezetése és 1886. októberében úgy döntött, két-, esetleg háromszintes új épületet kell a régi helyére építeni, s az építkezést a következő évbe, tehát 1887-ben meg is kell kezdeni. Mechle József javaslatára a város tervpályázatot írt ki majd a városházépítő bizottság is megalakult. 1889. március 21-én a városi közgyűlés "57 szóval 18 ellenében" /Tompos, SSz, 1977/3/ kimondta:"Lesz új városháza!"
A közvéleményt erősen foglalkoztató építkezésről így írt a "Sopron" c. lap 1891. július 19-i száma:
"A csütörtöki városi közgyűlés legnevezetesebb része volt az uj városház terveinek és költségvetésének elfogadása. Sok idő kellett, mig körültekintő városatyáink elhatározták, hogy a város méltóságának, a tisztviselők testi épségének s egészségének, valamint az ügykereső polgárok kényelmének megfelelő városházat fognak építeni; de a csütörtöki határozat a hosszu várakozás alatt felszaporodott remények megvalósításának kezdete leend. A monumentális épület szabadon fog állni a mostani városhát s a Cavallar ház területén, bal elősarkán a várostoronnyal ékesitve és a Háromház-tér valamint a Szent-Lélek kápolna oldalán a jövő utcáknak hatalmas homlokzatot nyujtva. S ez a körülmény kettős fontosságot ad az uj épületnek. Az elsőt magában foglalja a fogalom városháza, hogy t.i. lesz egy kényelmes, az összes hivatalokat magában foglaló palotája a városnak, a másik abban rejlik, hogy a belváros fejlődésének s könnyebb megközelíthetőségének veti meg az alapját. A Háromház-térnek ma a Várkerületet elzáró házai el fognak tűnni s a hatalmas széles utca lehetővé teszi a könnyebb közlekedést, meg a belváros legének felfrissülését. S ekkor a most az elmúlt századok roskatag építkezésének emlékei helyébe-a modern építkezésnek minden tényezőt számba vevő épületei fognak emelkedni. Igaz ugyan, hogy a csütörtöki közgyűlésen városi közgyűléseinknek specialitása a fellebbezés meg a separatum votum felütötte a fejét s id. Storno Ferenc jónak találta az építés ellen különvéleményt beadni, de hisszük, hogy ez a separatum votum olyan ártalmatlan szer, mely a miniszteri jóváhagyástól nem fosztja meg a közgyűlés határozatát. S hisszük, s kívánjuk, hogy a jövő tavasz aranyos napsugara a régi városház széthordott köveit lássa meg először!"
A tervpályázatot a miskolci születésű, de Bécsben élő Hinträger Mór és fia, Károly nyerték el, ám id. Storno Ferenc fellebbezést nyújtott be a terv ellen, mondván: "sokkal többet, sokkal nagyszerűbbet kívánnak építeni, mintsem arra szükség lenne."
A közgyűlés azonban 1892. augusztus 18-i határozatában elrendelte a régi városháza azonnali bontását. Szerencsére az épületből számos értéket megmentettek a bontás előtt, melyet végül december 17-re be is fejeztek.
Az új városháza alapozási munkálatait 1893. május 24-én kezdték meg. A régészeti feltárásokat Bella Lajos felügyelete mellett végzeték, s az építési napló alapján tudható, hogy 1893. július 4-én került elő a kapitoliumi triász szoborcsoport első darabja. A napjainkban a Soproni Múzeum Római kori kőtárában található szobrok, "Jupiter, Juno és Minerva istenek szobrai egykoron Scarbantia Forumának szentélyét díszítették".(muzeum.sopron.hu)
A fennmaradt jelentések arról is tanúskodnak, hogy 1893. augusztusában észlelték a Tűztorony repedését, melynek átvizsgálása után több megoldási javaslat is született az építmény stabilizálására, köztük volt a kapu megerősítése, melyet végül a legújabb felújítás során bontottak el, így ma már ismét a régi állapotában látható a torony.
A súlyosan eladósodott városban, ahol a közvélemény továbbra is erősen megosztott volt az új városháza épületét illetően, végül így avatták fel az épületet:
"Annál nagyobb volt az öröm, amikor a millenniumot, Magyarország egyetlen városaként összeköthették az új városháza felavatásával és már a díszes, címerekkel és képekkel ékesített nagytanácsteremben mondhatták el a beszédeket. Az ünnepi beszédet az ezeréves évfordulóval kapcsolatban Dr. Hering Zsigmond ügyvéd tartotta. Gebhardt polgármester ismertette a régi és az új városháza történetét és még sokan használták fel az alkalmat, hogy örömüket és gondolataikat kifejezésre juttathatják. Este a várostornyot piros-fehér-zöld bengáli tűzzel világították ki, a városház minden ablakában 6–6 lámpa égett (1000 fl-ot tettek ki a díszkivilágítás költségei). A magánházakat is mind kivilágították. Az újságok külön felsorolták, melyek voltak a legszebbek." (Tompos, SSz. 1977/4.)
Az épület külleme körül évtizedek múlva sem csitultak a viharok, erről tanúskodnak a következő sorok:
"Az 1922. évi választások előtt, amikor Andrássy Gyula, Klebelsberg Kunó és Hébelt Ede versengtek a soproni képviselői mandátumért, Sopronyi-Thurner Mihály polgármester és gróf Klebelsberg kultuszminiszter a Városháztéren (ma: Beloiannisz-tér) sétálva nézegették a tér hangulatát erősen zavaró épületet és ekkor Klebelsberg azt az ígéretet tette, ha őt választják meg a város képviselőjének, áttervezteti és átépítteti a városházát is.A város azonban a szociáldemokrata Dr. Hébelt Ede jogakadémiai tanárt választotta meg. Az átépítés elmaradt." (Tompos, SSz. 1977/4.)
Tompos Ernő: A régi soproni városháza újkori története és az új városháza (tanácsháza) építéstörténete-Soproni Szemle, 1977/3 és 1977/4.
Hárs József: Soproni olvasókönyv
www.muzeum.sopron.hu
Hozzászólások
A bürokrácia határtalan, az épület így is kicsinek bizonyult, így belesuvasztottak a belső terébe is egy "irodaházat" ...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A torony előtt a bal sarokban még látható egy emeletes ház - a toronyőr (Thurmmeister) lakása volt a házban, 1898-ban bontották le. Erre azért volt szükség, mert a torony állagának romlása miatt (melyet új városháza építése okozott) a széles (kocsival is használható) átjárót be kellett falazni, csak gyalogjárót hagyva. Ettől az időszaktól kezdve a torony megkerülésével lehetett itt járművel a belvárosba hajtani. Az 1970-es toronyfelújítás során ( a tornyot is erősítendő) visszaépítették a korábbi házra hajazó épületet vasbetonból, ide helyezve át a torony feljáratát ...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ma már látjuk, hogy id. Storno Ferencnek igaza volt, amikor külön véleményt
fogalmazott meg, az új épülettel kapcsolatban. A város többször hibázott, amikor
bontást rendelt el. Az eredmény: nagyon sokba kerülő, a terek egységét romboló
épületek születtek.