Ahol a huszadik század beköszöntekor még terménykereskedés működött, ott 1911 őszétől - a megnyitót november 14-én tartották, ld. reklám 2.kép - már hamisítatlan nagyvárosi hangulatot idéző kávéház várta a soproni polgárokat és szellemi élet jeles képviselőit, akik egy jó fekete mellett cserélhettek eszmét a világ dolgairól. Egyikük, Gyóni Géza verset is címzett törzshelyéhez, melyet nemes egyszerűséggel kávétemplomnak titulált.
Szüsz Károly kávéháza valóban igazi szentély volt impozáns belső tereivel. A tulajdonos egy ideig maga működtette a város társadalmi életének fontos színterét, majd 1918 májusában - ld.reklám, 3.kép - bérbeadta azt Varró Kálmánnak és társának. A belső terek modernizálását már új tulajdonos, Rocskay József végezte 1939-ben, a felújított vendéglátóhely azonban négy évvel később ismét gazdát cserélt. Moók Kálmánnak, az utolsó tulajdonosnak nehéz évek jutottak osztályrészül. Rövid ideig tartó virágzás után - ld. reklám, 4. kép - a háború súlyos sebeket ejtett a kávéházon is, de a tulajdonos kitartásának köszönhetően az újjáéledő városban - ha nem is eredeti pompájában - ismét fogadhatott vendégeket a kávézó.
A szerény ívű fellendülés azonban tiszavirág életűnek bizonyult. A Royalt elsöpörte az államosítás szele, helyére áruház került. A sűrű cigarettafüstben lefolytatott világmegváltó diskurzusok és a röviditalok felett egymásra tüzes pillantásokat vető párocskák helyét vásárlók váltották fel, a minden titkot ismerő főurak helyett a szocializmus lelkes élmunkásai szolgálták ki a betérőket. Így merült el a feledés homályába nem egészen negyven esztendő Sopron társasági életéből.
Magyar Sopron, 1947.