Sopron város gazdagságát, tekintélyét és biztonságát már a középkorban is kiváló minőségű borainak (is) köszönhette. Ez a remek nedű meghódította Európa jelentős piacait, eljutott Lengyelországba, Csehországba és Sziléziába, élvezettel itták az uralkodói udvarokban is.
Védte is a város aranynál is drágább kincsét. Királyi kiváltságlevelekkel, adományokkal és városi rendeletekkel biztosították, hogy idegen bor ne veszélyeztesse a soproni minőségét és eladásának kilátásait. A toronyőr fontos feladata volt például, hogy magasból pásztázva a városba vezető utakat „Wein Ruf”-al, borkiáltással jelezze, ha idegen boros szekerek közeledtét látja. „Régi szokás szerint kétszer a belső város felé, kétszer a külváros felé kiáltva kell a toronyból jelezni minden városba érkező bort.”
A borkereskedelem és a bor minőségének védelme érdekében Zsigmond királyunk megtiltotta, hogy a városon keresztül a városi tanács engedélye nélkül idegen bort szállítsanak. Az uralkodó leiratban figyelmeztette alattvalóit, ne csodálkozzanak, ha soproni területre merészkedve szekereikkel, dühös polgárokkal találják szembe magukat, akik vagy visszafordulásra kényszerítik őket, vagy az út porával itatják fel boraikat. Jogosan!
Zsigmond, Mátyás, II. Ulászló szerette és szívesen fogyasztotta borainkat, sőt III. Frigyes bécsújhelyi udvarát is a soproniak látták el borral, erről királyi levelek tanúskodnak.
Néha persze az élet, a természet az időjárás rákényszerítette a várost, hogy enyhítsen szigorán. 1712-ben például olyan rossz volt a termés, hogy a borhiány enyhítésére maga a tanács rendelte el, hogy bort hozhassanak a városba.
De mindig mérlegre kellett tenni a polgárok érdekeit, a lehetőségeket és a döntés következményeit.
A Sopronban állomásozó császári ezredes, Freiburg bárónak például nem engedélyezték, hogy a Meggyesen beszerzett borát behozhassa a városba. Az ezredes nem volt könnyű eset, dörgedelmes levélben fenyegette meg a várost; ha kell, fegyverrel szerez érvényt akaratának. A város tiltakozott és.. fegyverkezett. Fegyveres őrséggel erősítették a városkaput és tűzparancsot adtak ki. Szerencsére a borháború elmaradt.
1846-ban a felelősséget érző, gondolkodó és tudatos gazdák Boór Sámuel igazgatásával megalakították a Weinbau Verein-t , melynek célja „… a szőlőtermelés terén időszerű javításokkal és újításokkal elérje a termelés minőségének emelkedését, a termelési költségek csökkentésével(…) a borkereskedelmet növelje.” Nagy dolog volt ez, alapja egy országos érdekvédelmi szervezetnek.
Sok minden történt azután, filoxéra járvány, háborúk, a trianoni veszteség, a kitelepítés az ’50-es évek és a szocializmus minőségre igénytelen évei.
De a bort szerető és értő fogyasztók örömére az évtizedek alatt hol jobban, hol kevésbé működő ágazat újra virágkorát éli és a soproni borvidék kivívta méltó helyét a hazai és külföldi piacokon.
„Isten éltesse!”
Források: Szilénosztól a poncichterekig: A soproni bor/ Stefánka László.- Escort’96 Bt, 1997
És nem utolsó sorban az én drága uram, aki a soproni borvidék kitűnő borásza és a Sopron-Fertőmenti Hegyközség elnöke, látott el hasznos információkkal.
/A bejegyzést illusztráló fotókat Schlögl Kálmánné küldte honlapunknak édesanyja, Kreisz Andrásné hagyatékából. – A szerk./
Szilénosztól a poncichterekig: A soproni bor/ Stefánka László.- Escort’96 Bt, 1997
Hozzászólások
Anyai ágon, poncichter és lutheránus felmenőim jogán, csak dicsérni tudom a kis esszé mondanivalóját és a fordítás kiválóságát!!!
Köszönet a hozzászólás írójának, a Katinak a képekért, és a vers "magyarítójának"!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A második képen több egykori ismerőst vélek felismerni, akik a környékünkön laktak. Köztük van egy volt lakótársnőm, Szabó Sándorné.
Tudomásom szerint a Schlögl család a Hátulsó utcában mérte ki a borát, ahol az egyik kapu alatt – ahol a borkimérés volt - pompás német versikét találtam. Lefotóztam. és költői lázban égve rímbe szedve le is fordítottam. Lehet, hogy a képen szereplő Schlögl család egykori borkimérésére bukkantam?
Kép megtekintése itt: http://indafoto.hu/tacsifoto/image/19411475-7d052b4c/580789
A kép alatt ez áll:
Kincsre leltem. Egy régi poncichter ház kapuja alatt freskó-felirat olvasható, ami arra utal, hogy valamikor Buschenshank lehetett itt. A magam gyengécske német tudásával megpróbáltam kisilabizálni és lefordítani a szöveget, majd évtizedekig elnyomott költői ihletemmel szabad fordításban rímbe szedtem a nemes gondolatokat. Az eredmény:
Német eredeti (latin betűkkel)
Du edler Rebensaft. Du bringst mit deinen Gaben
Und musst, wenn ich nicht irr, vier Religionen haben
Katholisch musst Du sein, aus einen guten Lass
Und reformiert dabei aus einen reinen Glas,
Auch Lutherisch muss Du sein. vermöge Deinen Staerke.
Damit man innerlich die guten Werke merke.
Auch jüdisch muss Du sein, dann bleibst Du ungetaucht
Nur das ist guter Wein, wer nie durch Wasser lauft.
Magyar fordítás:
Ó, Te nemes szőlőlé, kiváló adottságaiddal
Nem tévedek, ha azt mondom: neked négy vallásod van:
Kell, hogy katolikus légy, hogy ide bejönnek, ez erre utal,
De református is vagy, mert a bor tiszta üvegben van.
Lutheránus is kell, hogy légy, mert megsokszorozod az erőt.
E remekművet bensőleg is felismerik az ide bejövők.
Mivel kereszteletlen vagy, biztos, hogy a zsidó is hited
Mert jó bor csak az, mi vízzel soha nem érintkezett