Megint találtam egy kedves, hajdani szépségét csak nyomokban őrző, romantikus épületet, ronda betonbunker mögé rejtve. Belopóztam, fotóztam, figyeltem.
Ki vagy? Mi vagy? Mit láttál több, mint 150 év alatt?
Már el sem tudjuk képzelni mindennapjainkat háztartási gépek, tv, rádió, számítógép és ki tudja még mennyiféle kütyü szolgálata nélkül. Egy kattintás és mindez működik.
De az embereknek régen is szükségük volt valami segítségre, hogy ne csak vakon tapogatózzanak az éjszakában. Gyertyák, fáklyák, kandallók fénye segített, de az utak sötét kelepcéi fenyegetőek voltak.
A soproni utcákat először a kuruc ostrom alatt 1705-1706 világították meg szurokfáklyákkal, hogy támadás esetén pánik, helyett a nők és gyerekek menedéket leljenek, a férfiak a védőbástyákon harcoljanak. A 18. század végén rendelet szabályozta az Elő és Hátsó kapu megvilágítását. Az 1800-as években pedig a forgalmasabb utcákat olajlámpa tette biztonságosabbá.
A városi tanácsurak keresték a megoldást, de drága és körülményes kísérleteknél nem jutottak tovább.
1833-ban Bécsben, később Pesten, Pozsonyban és Temesváron, 1863-ban Debrecenben is létesítettek gázgyárat. Ha nekik sikerült nekünk miért nem- gondolták Sopron lelkes polgárai. A városi tanács is komolyan foglalkozott a korszerű világítás létrehozásával. 1865-ben felhívást tettek közzé gázgyár létesítésére, a közvilágítás és a fűtés megoldása érdekében. A következő évben már részvénytársaság is alakult, ekkor lépett színre terveivel Flandorffer Ignác (1816-1891) fűszer- és bornagykereskedő, széles látókörű, világlátott, zseniális üzletember, aki hatalmas vagyonát vállalkozásokba és alapítványokba fektetve mindenkor önzetlen módon szerette és szolgálta Sopront. Nemesi címerének pajzsán ez áll: „Hűséggel és állhatatosan”
Felismerte, hogy egy gázgyár igen jövedelmező vállalkozás is, így nagyon fontos, hogy ne idegen tőkével, hanem soproni polgárok irányításával jöjjön létre és működjön!
Flandorffer arra is kötelezte magát, hogy a gyárat egy év alatt felépítteti.
A gázgyár létrehozására 1500-2000 négyszögöl nagyságú telekre volt szükség, és olyan területre, ahonnan könnyen megközelíthető a szállítást biztosító vasútállomás. Így került az üzem az általunk is ismert ma Táncsics utca (anno Somfalvi u.) 12. szám alá, a Vághy Mihály tulajdonába lévő 1600 négyszögöles telekre, viszonylag alacsony áron.
Ráadásul Flandorffer szinte minden nap könnyedén látogathatta, ellenőrizhette a gyárat, hisz telephelye, irodája és lakása szemben, a Somfalvi út 5-7. volt.
Az építkezés hamar megindult, Flandorffer javaslatára a bécsi gázgyár mérnökét Fahndrichet hívták meg a részletes tervek elkészítésének a gépi berendezések beszerzésének, szerelésének megszervezésére, irányítására.
Könyvelőre is szükségük volt, aki a folyamatosan érkező építési anyagok, gépi felszerelések ellenőrzését és átvételét lebonyolította. Erre Flandorffer saját megbízható emberét Kirchner Guidót jelölte ki és őt bízta meg a gázmesteri teendők ellátásával is. Jól meg is fizették és becsülték a mestert, 700 + 300 forint évi jövedelmet és ingyen lakást kapott, melynek tervezését, építését Markl József (1831-?) építőmesternél rendelték. Az ő személyes életéről szinte semmi adatot nem találtam, szakmai működéséről azt írja Winkler Gábor neves művészettörténész, hogy magasabb képzés nélküli, kisebb jelentőségű helyi mester. Munkássága az 1840-es évek romantikus klasszicista stílusához kötődik. Ő tervezte például a Paprét 26. sz. házat, az Erzsébet u. 2. ill. a Rákóczi u.11. házakat.
Megtaláltam végre a különös, szomorú, elhanyagolt villa első lakóját és megalkotóját.
Megvan! Megvan!
Ez izgatott, ezért kutattam.
De ha már eddig eljutottunk, mesélem tovább.
Az utcai gázlámpákat a bécsi Witthaus und Muttoni cégtől, a lámpaoszlopokat a szintén bécsi Klein testvérektől rendelték és ők végezték az utcai csövek lefektetését is. Most bonyolult adatok, elszámolások, viták és felsorolások következnének, de ez már túl sok. A lényeg, hogy az 1866. július 23-án elkezdődött építkezés ígért időpontra befejeződött.
1866. dec. 31-én,( öt és fél hónap múlva) be is indult a gyár működése.
Az első utcai lámpákat már az év szilveszterkor beüzemelték. Megkezdődött tehát a kőszénalapú városi gáz gyártása, a korszerű világítás hódító útjára indult.
Folyamatos volt az újítás, az utcai lámpák először még sárga lánggal égtek, később egy új szabadalom eredménye, a világító fehér láng már sokkal több fényt adott.
Az általam szépnek, érdekesnek tartott villa, további sorsáról:
- 1960-as évek beszámolója Bognár Gáborné tollából, köszönöm neki kedves segítségét.
„A szobánk ablakából naponta ezt a házat láttuk mindaddig, amíg azt a modern földszintes iroda épületet fel nem húzták eléje.A házban akkoriban úgy tudom, hogy a gázgyár főmérnöke, ha jól emlékszem Kövesnek hívták, lakott a családjával, feleségével és két gyermekével. Mivel a gázgyár területén volt így nem igazán járhattak be idegenek a területre. Sajnos a házról nem igen van több emlékem, mert csak kívülről ismertük, igaz, hogy egyszer vagy kétszer jártam benne, de kicsi voltam akkor még és nem emlékszem sajnos rá.” (részlet)
- Később a pincében irattár, ill. a KISZ szervezet klub helységei voltak.
Bognár Gáborné visszaemlékezései
Horváth Zoltán: ifj. Flandorffer Ignác élete és munkássága (1816–1891) I. S.Sz.:1994./4.
Horváth Zoltán: ifj. Flandorffer Ignác élete és munkássága (1816–1891) II.S.Sz.:1995./2.
Baumann József: A soproni gázgyár története (1865-1978). S.Sz.: 1981/1.
Molnár József: A százéves Soproni Gázgyár története. S.Sz.:1967/1.
Winkler Gábor: Sopron építészete a 19. században. Bp. : Akad.K., 1988.
Nemes András neves művészettörténész, köszönet érte
Hozzászólások
Köszi, továbbítom a kiegészítést a szerzőnek!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Szívesen!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Valahol már írtunk erről a villáról, de megismétlem: Köves Ferenc igazgató lakását képezte. A háború előtt a "Villanytelep és a Gázgyár" /Sopron Város Világítási és Erőátviteli Vállalat/ egy cégnek számított.
A szétválás után Köves úr már az ÉDÁSZ soproni kirendeltségének volt vezetője, nem főmérnöke.