A Várisi úton a város által adományozott telken 1943 márciusában helyezték el a Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézete üdülőszállójának alapkövét. A háború árnyékában a csodás természeti környezetben megkezdett építkezést végig reményteljes várakozás kísérte. Tömböly Dénes tervező mert nagyot álmodni, és az épületbe a 128 szoba mellé “ping pong- és billiárdtermet, bárhelyiséget, külön férfi- és női fodrászműhelyt, éttermet, társalgót, kártyaszobákat, dohányzókat és hölgyszalont ” is tervezett, sőt mozgóképszínház létesítése is szerepelt a tervek között. A fél évvel később, október 30-án megtartott bokrétaünnepen Kamenszky Árpád polgármester helyettese, dr. Farkas Péter köszöntőjében már a bizakodó hangnem ellenére sem hagyhatta figyelmen kívül a történelmi eseményeket:
“Tavasszal még azt hittük, hogy itt Sopronban, a háborús világ egyik csöndes és közvetlenül nem fenyegetett zugában élünk és nem érhet bennünket közvetlen veszély. Azóta nem egyszer ellenséges repülőrajok húztak el fejünk fölött és csak Isten óvó kezének köszönhettük, hogy bennünket nem ért baj. De a közvetlen veszély napjaiban is, ti munkások, híven teljesítettétek és zavartalanul folytattátok a munkát. Isten segítségében és védelmében s mi is valljuk a zsoltáríróval: Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői és ha az Úr nem védi a várost, hiába vigyáz az őriző.”
A tervező asztalán impozánsnak álmodott Ciklámen üdülőszálló végül sosem tölthette be eredeti funkcióját, nem fogadhatta az ózondús levegőben pihenni vágyó szállóvendégeket. A háború pusztításai során megsérült épületet Füredi Oszkár tervei alapján építették újjá - szanatóriummá. Kapuit 1956-ben nyitotta meg, de fejlesztése és újabb részlegeinek megnyitása még éveken át zajlott. Ünnepélyes átadására csak 1959 februárjában került sor. A bővítés, modernizálás eztán is folytatódott, 1975-re pedig a gyógyuszoda is elkészült. Az épületben napjainkban a Soproni Gyógyközpont Rehabilitációs Intézete működik.
A háború idején a Lőverekben egy másik nagyszabású építkezés is folyt - igaz, ez 1941-ben vette kezdetét -, a vitéz Gömbös Gyula - ma Bajcsy-Zsilinszky Endre - úton az Evangélikus Liceum és Tanítóképző Akadémia tanintézetének és tanulóotthonának építési munkái zajlottak. A történelem végül itt is átrajzolta a terveket, erről honlapunkon is olvashatnak.
A bejegyzés elkészítésében a Kisalföld 1959. február 25-i száma, illetve a Magyar Sajtó 1943-as lapszámai voltak segítségemre. A korabeli újságcikkeket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értem el.