A Széchenyi tér parkosítása

Hozzászólok
A Széchenyi tér

A Domonkos- templom előtti nagy tavat 1828-ban rövidítették meg - a Geiger-krónika szerint pontosan 50 lépéssel -, hogy így a helyén sétányt létesíthessenek. A tó megmaradt részét pedig fákkal szegélyezték, melyhez maga Széchenyi István is hozzájárult 25 nyárfával és 25 fűzfával.1846-ban aztán a maradék tavat is betemették. 1881-ben a fasorokat vadgesztenye és akácfákkal helyettesítették és fakorláttal vették körbe a teret - megvédve azt a mai Rákóczi utcából a Győri úti legelőkre terelt marháktól- illetve padokat helyeztek ki. Ekkor jött létre a város első igazi sétatere, a Promenád. (Érdekesség, hogy a teret hivatalosan csak 1836-61 között nevezték Promenádnak, 1861-től Széchenyi tér lett a hivatalos neve.)

Kép típusa: 
Kép keletkezési ideje: 
1900-as évek eleje
Kapcsolódó kiadvány: 
Forrás: 

Boronkai Pál: Sopron parkosításának története-Soproni Szemle,1969/2

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1900
2939-2252
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2013. február 2.

Hozzászólások

Friedrich Rezső képe

A Liceum utáni első, földszintes, épület volt a dédapámék kocsigyártó-kovács műhelye, lakóháza. /ide épült aztán a posta/

Tarcsai Mária képe

Nagymamám egész életében Promenádnak nevezte a Széchenyi teret. Nagyon szeretett ott sétálni, fiatal lány kora óta. Ott ismerte meg nagyapámat, aki a lovasságnál szoltált. Családi legenda a megismerkedésük: nagyapám lóháton, deli legényként, nagyanyám habos ruhában, florentin kalapban.... első pillantásra egymásba szerettek. Később, mikor nagyapám leszállt a lóról kiderült, hogy jóval alacsonyabb volt nagyanyámnál. De ez nem lehetett ok a kiábrándulásra. Ebből a szerelemből házasság, majd 8 gyermek született......