A Széchenyi téri Vaságyú

Hozzászólok
A Vaságyú a Széchenyi téren
A Vaságyú a Széchenyi téren

Ferenc József manifesztumát a Soproni Napló két nappal a keltezés után 1914. július 30-án közli. Sokak számára hangoznak ismerősen a mondatok:
"Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek.
Mindent megfontoltam és meggondoltam.
Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.
...
Bízom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet."

A gyors sikerben bíztak, de a háború egyre inkább elhúzódott. Az özvegyek és árvák egyre többen lettek és számos városban a segítségnek egy furcsa formáját választották. A pénzbeni támogatásért cserébe szeg került a fából készült alkotásokba. Így vált a fából különös módon Vaságyú, Vasvitéz... Attól függően, hogy mit állítottak. Szombathelyen Vasvitéz, Sopronban a Városházán Fahonvéd, amit a Soproni Múzeum őriz. A szeg mérete az adomány mértékének függvényében változott. A legkisebb felajánlás után csak névtelen szeg járt, de minél nagyobb volt az összeg, annál nagyobb méretű szegen és betűkkel volt látható a támogató neve.

A Széchenyi téren állított és Vaságyúnak nevezett emlékművet (amely mellett egy tüzér is állt) a cs. és kir. 24. tábori tüzérezred parancsnoka ajánlotta fel Sopronnak. Az oszlopokon álló csarnok felépítését a város vállalta. Az avatási ünnepséget 1918. augusztus 25-én (vasárnap) tartották, amelyen Károly királyt Huber Salvator főherceg képviselte. A főherceg 10 órakor érkezett a déli vasút állomásra. Érkezését a Bécsi-dombon üdvlövéssel köszöntötték. Ezt követően misén vett részt a Domonkos-templomban, amely zsúfolásig megtelt az eseményre, ahol a Zeneegyesület előadását is hallhatták.
Következett a téren a leleplezés. A főherceg beszédét német nyelven kezdte, majd a második részét a közönség „éljenben felörvénylő örömére" magyarul mondta el.
A főherceg beszéde:
„Nagy örömmel teljesítem Ő császári és királyi Apostoli Felség parancsát, amikor az ő nevében leleplezem az elesettek és a háborús viszontagságokon átment hősök hazafias önfeláldozásuk és hűségük ezen jelképét. Bár teremne e nemes munka gazdag gyümölcsöt, bár segítené enyhíteni a Magyar Szent Korona Országainak háború okozta szenvedéseit! Hulljon le a lepel!..."

Az építmény tetején nagy betűkkel volt látható: „Hadiözvegyek és árvák javára".

Ez évben emlékezünk a háború kitörésének 100. évfordulójára. Akik meghaltak, nem önként mentek és években annyi sem adatott meg nekik, mint sokunknak. Sopronban a Deák téren három emlékmű is őrzi emléküket. Magyarországon lehet, hogy nem találunk olyan falut - legyen az bármilyen kicsi - ahol a templom bejáratánál ne sorolná emléktábla az elesettek nevét. Rosszkor születtek. Gondolkodjunk ilyenkor arra, hogy mi mennyire szerencsések vagyunk!

/Az első felvétel 1921-ben mutatja az emlékművet, míg a második fotó 1918-ban készült/
/Welleba Rudolf alkotásának helyére 1932-ben állították fel a Hűségzászlót. - A szerk./

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1918 és 1921
Forrás: 

Sopronvármegye - 1918-as lapszámai

Kép keletkezésének éve: 
1918
1921
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2014. augusztus 26.

Hozzászólások

Horváth Péter Pál képe

Az első képen Ostenburg Gyula őrnagy, zászlóaljparancsnok jelent gr. Sigray Antalnak, Nyugat-Magyarország főkormánybiztosának, 1921. szeptember 8.

Bolodár Zoltán képe

Az alkotó neve sok helyen tévesen jelent meg korábban és szakmai írások is rosszul vették ezt át! Az alkotó neve nem Welleba Rezső, hanem Welleba Rudolf.

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Már itt is helyesen szerepel.