A Széchenyi téri Vaságyú

Ferenc József manifesztumát a Soproni Napló két nappal a keltezés után 1914. július 30-án közli. Sokak számára hangoznak ismerősen a mondatok:

"Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek.
Mindent megfontoltam és meggondoltam.
Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.
...
Bízom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet."

A gyors sikerben bíztak, de a háború egyre inkább elhúzódott. Az özvegyek és árvák egyre többen lettek és számos városban a segítségnek egy furcsa formáját választották. A pénzbeni támogatásért cserébe szeg került a fából készült alkotásokba. Így vált a fából különös módon Vaságyú, Vasvitéz... Attól függően, hogy mit állítottak. Szombathelyen Vasvitéz, Sopronban a Városházán Fahonvéd, amit a Soproni Múzeum őriz. A szeg mérete az adomány mértékének függvényében változott. A legkisebb felajánlás után csak névtelen szeg járt, de minél nagyobb volt az összeg, annál nagyobb méretű szegen és betűkkel volt látható a támogató neve.

A Széchenyi téren állított és Vaságyúnak nevezett emlékművet (amely mellett egy tüzér is állt) a cs. és kir. 24. tábori tüzérezred parancsnoka ajánlotta fel Sopronnak. Az oszlopokon álló csarnok felépítését a város vállalta. Az avatási ünnepséget 1918. augusztus 25-én (vasárnap) tartották, amelyen Károly királyt Huber Salvator főherceg képviselte. A főherceg 10 órakor érkezett a déli vasút állomásra. Érkezését a Bécsi-dombon üdvlövéssel köszöntötték. Ezt követően misén vett részt a Domonkos-templomban, amely zsúfolásig megtelt az eseményre, ahol a Zeneegyesület előadását is hallhatták.

Következett a téren a leleplezés. A főherceg beszédét német nyelven kezdte, majd a második részét a közönség „éljenben felörvénylő örömére" magyarul mondta el.

A főherceg beszéde:

„Nagy örömmel teljesítem Ő császári és királyi Apostoli Felség parancsát, amikor az ő nevében leleplezem az elesettek és a háborús viszontagságokon átment hősök hazafias önfeláldozásuk és hűségük ezen jelképét. Bár teremne e nemes munka gazdag gyümölcsöt, bár segítené enyhíteni a Magyar Szent Korona Országainak háború okozta szenvedéseit! Hulljon le a lepel!..."

Az építmény tetején nagy betűkkel volt látható: „Hadiözvegyek és árvák javára".

Ez évben emlékezünk a háború kitörésének 100. évfordulójára. Akik meghaltak, nem önként mentek és években annyi sem adatott meg nekik, mint sokunknak. Sopronban a Deák téren három emlékmű is őrzi emléküket. Magyarországon lehet, hogy nem találunk olyan falut - legyen az bármilyen kicsi - ahol a templom bejáratánál ne sorolná emléktábla az elesettek nevét. Rosszkor születtek. Gondolkodjunk ilyenkor arra, hogy mi mennyire szerencsések vagyunk!

/Welleba Rudolf alkotásának helyére 1932-ben állították fel a Hűségzászlót. - A szerk./

A soproni népszavazás évében készült, az eseményhez köthető fotóinkat a Sopron-1921 címkére kattintva érhetik el.