A Szent Imre téren 1928-ban épült a Szent Imre Internátus Egyesület megbízásból a Szent Imre Kollégium.
Az MTI 1928. május 1-i beszámolója alapján tudjuk, hogy a kollégium alapkőletételi ünnepélye alkalmából gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter a következő sürgönyt kapta:
"A soproni Szent Imre kollégium alapköve mérföldkő a keresztény magyar kultúra országútján, amelynél megállva hódolattal köszöntjük a magyar kultúra vezérét és arra kérjük, hogy a jövőben is szeretettel forduljon a végvári szentimrés ifjúság felé. Glattfelder Gyula püspök, Simon Elemér főispán, Thurner Mihály polgármester."
Az intézményről a következőket olvashatjuk az 1929-30-as Cím- és lakásjegyzékben:
"Igazgatója : dr. Koszterszitz József. Praefektus : közi Horváth József.
A kollégium teljesen modernül berendezve 110 személyre 1928. őszén nyílott meg, még pedig 60 bánya és erdőmérnöki főiskola keresztény hallgatói és 50 helybeli szentbenedekrendi reálgimnázium vagy reáliskolai tanulók számára. Az ellátási díja főiskolai hallgatóknál egy tanévre 800 pengő, melynek ellenértékébe kap a hallgató lakást, napjában háromszori étkezést, fűtést, világítást és házi orvosi gyógykezelést. A nagyobbaknál külön szoba, az I. éveseknél kettő egy szobában. Az ellátási díj a középiskolai tanulóknál egy tanévre 1200 pengő, melynek ellenértékébe kap a tanuló lakást, napi ötszöri étkezést, mosást, fűtést, világilást és házi orvosi gyógykezelést. Az ellátási díj félévenként előre fizetendő.
A kollégium teljesen modernül kápolna, könyvtár, játszó és üdülő helyiség, tornaterem, kád és tussfürdö, zeneterem stb.-vel van berendezve. Részletes felvilágosítással és tájékoztatással az igazgatóság készséggel szolgál."
A kollégium történetéhez szorosan kötődik egyik egykori diákjának, Dr.Kovács József Lászlónak honlapunkon is megjelent visszaemlékezése Koszterszitz Józsefről, Koszter atyáról, a kollégium legendás igazgatójáról és nevelőjéről. A történet ide kattintva érhető el.
A Kapcsolódó bejegyzésben a kollégium szomszédságában ugyancsak 1928-ban épült Evangélikus Teológus Otthonról érhetők el felvételek.
Koszter atya
Ezt a történetet - melyet az elmúlt XX. század ismert és kedvelt ifjúsági írójáról, Koszter atyáról mondok el, akár embermesének is nevezhetjük. Mindezt azért is szeretném elmesélni Önöknek, mert a regényeit, a történeteit sokezren olvasták Sopronban is a XX. század első felében. Koszter atya város legjobb kollégiumában, a Szent Imre Kollégiumban mintegy 200 kis- és nagydiákot nevelt. Számomra is fontos személyiség a pap-író, aki Koszterszitz József néven Újpesten születetett a XIX. század utolsó évében.
|1|
Egy személyben volt jó író és remek nevelő. Az 1910-es években megtanulta a Regnum Marianum atyáitól, hogy a kisdiákot nem poroszos parancsolgatással, hanem mesélve és szeretettel is kell nevelni. A főiskolás nemzedéket pedig rendszeres munkára, felsőbb tanulmányaik végzésére kell bírni. Ezt a rendszert valósította meg következetesen Sopronban.A fiatalok tanítója és szinte játszótársa lett egy személyben.Így nevelte a Szent Imre Kollégiumban, a Lőverekben felépült neobarokk palota fiataljait.
Ő volt az Atya, akire nemzedékek fiataljai hallgattak. Novelláit, érdekes történeteit olvasták a népszerű Zászlónk diákújságban meg a Magyar Cserkészben. Szót értett az I. világháború frontot megjárt nagy diákjaival, a főiskolásaival is. Ezért is szerkeszthette 1933-ban a Jamboree-, a cserkész világtábor napilapját. A Magyar Cserkészben az 1930-as évek közepén folytatásokban jelent meg a Fulgur regénye, melyben a jövő magyar valóságát az okosan felhasznált technika segítségével akarta felépíteni. Új világot rajzolt meg a fantasztikus technikai regényében. A Zászlónk Könyvek sorozatában az 1944-ben megjelent kötetben is ez az ifjúsági regény. A zseniális Fulgur- (magyarul: Villám) a főhős, segítői a kisdiák gimnazisták és a hozzászegődött főiskolások hada. Segítségükkel a távolba-látás eszközével - itt „Telehor” a neve- harcol a világbékéért, hőseit pedig az elpusztíthatatlan gaborit ruhába öltözteti. Velük állítja meg az országra támadó ellenséget. Mert Fulgur mindenre képes. Megszünteti a nyomort, és megvalósít egy olyan „Ogur országot” = azaz Magyarországot, amelyben boldogan élhetnénk ma is. A regény csodálatos álom volt, főleg a II. világháború vérzivatarában! A harmadik kötet, az „Iluska” kézirata 1945-ben elveszett, ezért a szerzője újra megírta ezt a könyvet.
Koszter atya 1944-45-ben regénytrilógiát alkotott: Lurkó becenéven nő fel az erdők nemes-embere. Ezt ezt követi a Fulgur története: ez az országalapító könyv, számos soproni helyszínnel. A soproni sziklavárából építi ki ezt a csodálatos álomvilágot. A trilógiát természetesen betiltották1945 után. Az atyát pedig Kalocsára száműzték. De a trilógia könyvritkasággá vált! Egy közelmúltban tartott aukción 36.000 forintért kelt el!
Koszter atya 1928-tól 1936-ig volt a soproni Szent Imre Kollégium igazgatója, a Frankenburg Irodalmi Körben a helyi irodalmi élet egyik számottevő személyisége. A regényében ő is szerepel „Father” néven mint gróf Thurzó Imre, azaz Fulgur egyik segítője. A történet valóban ezer szállal kötődik Sopronhoz. Még Fulgur csodarepülői is a várisi Békató tükrén át szállnak fel és vissza a sziklavárba. Ma újra olvasható a regényes álomvilág Fulgur kötete, melyben az atya a világbékét teremti meg kis hősi csapatával. A művet 1944 után másodszor tette közzé a Szent István Kiadó az első kiadással azonos formában.
|2|
A Szent Imre Kollégium a soproni keresztény nevelés tiszteletreméltó műhelye volt. Mintegy 60 középiskolás diáknak és 140 főiskolás hallgatónak adott meleg otthont. Ez a palota Sopron szellemi műhelye lett.
De számomra is neves és emlékezetes helyszín. Itt töltöttem életem első 10 esztendejét. Édesapám, Kovács József volt az intézmény „gépész bácsija”,aki 1935-ben hősi helyállással, hogy megmentse a diákokat,tűzoltás közben hunyt el. Édesanyám pedig a minden szakadást megjavító varrónő, a „gépész néni”.
Még a keresztvíz alá is Koszter atya tartott engem 1932 október 30-án a Kollégium kápolnájában. Lehet, hogy én vagyok az azóta elpusztult kápolnának első (és talán egyetlen?) megkereszteltje?! A Kollégiumi megkeresztelésem különös és érdekes történetét édesanyám többször is elmondta nekem, ezért jól emlékezem a történetre. Az Erzsébet kórházban születtem 1932. október 22-én. Majd 8 nap múlva vittek haza szüleim a Lőverekbe, a kollégiumba, ahol mi is laktunk.
|3|
Az atya szeretettel üdvözölt minket a ház ajtajában, de rögtön meg is kérdezte Apámat: „Jóska! Megvan-e keresztelve ez a kisember?” „Atya kérem, még nem”. Természetesen csak ez lehetett a válasza, mert akkoriban nem volt a kórházban kápolna.
Erre az atya újra megszólalt: „Jóska, ne haragudjanak rám, de én egy kis pogányt nem engedhetek be a házba! Előbb meg kell keresztelni! A Dóm templommal – Bürchner prépost úrral majd én megbeszélem a többit.” Így is történt.
Ezt a történetet még nagydiák koromban sem hittem el egészen addig, amíg Édesanyám kezembe nem adta a keresztlevelemet. Ott olvashattam, hogy valóban ez történt. Az élet pedig folyt tovább, apám dolgozott a gépházban, meg a kertben, amihez ezer jobbnál jobb történettel kötődött. Például egyszer megkérdezték a kertészkedő gépésztől a ház konyháján dolgozó falusi lányok: „Mit ültet, gépész bácsi?” „Hát nem látjátok, lányok, tarhonyabokrot!”
A Kollégium hétköznapjait pedig megírta, megörökítette Koszter atya (egy újabb „Szektor” álnévvel) Ez a történetsor 1944-ben, a Zászlónk Könyvek sorozat 4. köteteként jelent meg.
|4|
Szerencsénkre Koszter atya szerette a valósághoz kötődött, életszagú történeteket Így a „Csibészklub” kacagtató novella- sorozatában minden kollégiumi diák és munkatárs a saját nevével, jellemvonásaival jelenik meg. Így Jenei Berta néni is, aki a kollégium gazdaasszonya volt. A valódi diák vulgójával jelent meg édesapám, a „Jóska bácsi, a gépész bácsi” megnevezéssel. Édesanyám csak egyszerűen „Kovácsné, a varrónő” néven szerepelt a műben.A „gépész bácsi”, Édesapám lapátolta a havat a behavazott Zrínyi utcában az utat tipró diákhad élén az egyik nagy tél idején. Ezzel segítette a gimnazistákat és a reálistákat, hogy időben eljussanak az iskolába. Jóformán azt is sejtem, hogy ki lehetett a mellette a havat hányó társa- a „lapát tenyerű inas” a hótömeg eltávolításakor. Ő ugyanis némi dicsekvéssel „igazgatói főinas” névvel szokta felvenni a telefont. Édesanyám és Berta néni volt az, akiknek fa cérnaorsóit elcsórták a kisdiákok, mert akkoriban tört ki a fiúk között a „yoyo”-láz. Mindez olvasható a Csibészklubban.
|5|
A diákok „Csibészklub”-ja is az atya engedélyével alakult meg.
Ők megdézsmálhatták a gazdaasszony bőséges éléskamrája süteményes polcait is. Berta nénit azonban nem bánthatták meg a „csibészkedés” során sem. Kis Gyula testnevelő tanár volt: „Muki bá’, az erős”.Később nekem is tornatanárom a bencés gimnáziumban. Vele is „csibészkedhettek” a klub tagjai- a végén azonban mindig a daliás „torna muki” győzött.A diáknevét is ezért kapta.Volt a kollégiumban „KUSZ”- azaz Kövér Urak Klubja, ennek tagjait Muki bá egyszerűen „Gömbi” névvel jellemezte. A kisdiákok az atya vezetésével mentek „törpét fogni” a Lővérek fái közé. De a „törpe” azonban a kollégiumba érkezéskor természetesen elillant. Persze csak azért, „mert a klub tagjai nem tudták jól a varázsigét…” A Csibészklub tagjai faliújságot szerkeszthettek, ami remek szórakozása volt az ifjú írójelölteknek. Ez a diákújság tette közzé a diákköltők első szerelmes verseit.
Barátkozhattak a kisdiákok a kollégium munkatársaival- így Édesapámmal, „Jóska gépész bácsival” is. A főiskolásoknak szervezett „garden-party”, kerti táncest után a megmaradt sör hordójának megcsapolásához üvegcsövet kunyeráltak tőle a kicsik. Az atya azonban rájött erre is, és a sörivással próbálkozó kisdiákokat rövid időre a szenes kamrába zárta büntetésből. Gondolom, Apámnak is kijárhatott némi intés- de a kikezdett hordócskát apám és a portás kapta meg elfogyasztásra, nem pedig a sör ízére kíváncsi fiatalok. De a sör árát kifizettette a diákokkal.
1935 februárjában az alagsor szeneskamrájában meggyulladt a nedvesen ledobált brikett Ennek oltásakor édesapám a mérges gázokkal küzdve hunyt el.
|6|
Apám gyászkoszorújára Koszterszitz József igazgató ezt íratta: „Leghűségesebb emberemnek”. Az atya fogalmazta meg a sírkő feliratát is: „Hazatértél. Megsirattunk. Imádkozunk. Követünk”.
Az özvegy édesanyámat továbbra is alkalmazta, azt is megígérte neki, hogyha tehetséges tanuló leszek, a kollégium vállalja majd taníttatásom költségeit.
Itt dolgozott édesanyám egészen 1942-ig, amikor is a háborús időkben, a katonaság kórháznak foglalta le a tekintélyes nagyságú épületet. A kollégium iratanyaga ekkor, a magyar, majd orosz katonai kórházi időszakában megsemmisült. Koszter atya dokumentum hűségű ifjúsági regényeiből azonban sok mindenben követhető a kollégium élete.
Koszter atya 1936-ban Sopronból a pesti Szent Imre Kollégiumba ment igazgatónak, majd 1945 után Kalocsára került egyfajta száműzetésbe. Személyét soha nem feledtem el, leveleimmel kerestem meg az elhallgattatott író-papot.
1953-ban már egyetemi hallgatóként váltottam vele, „Jóska Bácsival” –szinte rejtjelesen- néhány levelet, mert másképp nem lehetett. Koszter atya pedig ebben az időben sem tagadta meg magát, okos tanácsokat adott nekem leveleiben Kalocsáról. Elküldte ezeket nekem, a„leghűségesebb embere”, „Jóska gépész” bölcsész hallgató fiának. Ebből szeretném fontosabbakat idézni, mert Koszter atya sorai, tanácsai ma is tanulságosak!
Koszter atya 1953-as leveleiből
Édesanyáddal együtt küldött kedves jó kívánságaidat igaz szívvel köszönöm. Boldog újesztendőt nektek is! Sok erőt és türelmet a nagyon elfoglaló (?) egyetemi tanulmányokhoz. Ha naponta 1 órát este a saját a saját érdeklődésed tárgyának adsz (filozófia, néprajz) a vasárnap délutánokat pedig mindig hosszabb kirándulásokra fordítod, akkor sohasem fogsz úgy kifáradni, hogy ne bírd tovább. Ilyen szempontból is jó, hogy magad lakol, mert így magánéleted van. (…) Mint kicsi fiúra emlékszem még rád, de bizony azóta nem láttalak. Ha megtalálod az igazi kislányt, nagyon vigyázz rá! Klinda(Pál) valamikor növendékem volt, később soproni igazgatóságom idején praefektus volt Pesten, bizalmas lelki barátság fűzött hozzá. Mozgalmi liturgikus munkáját szeretettel támogattam. Most csak lapon, röviden írok, most időhöz kötött igen sürgős munkám van. Ha készen lesz, talán ráérek fényképet keresni. Keményen állj a talpadon, gyürkőzzél neki a munkának, és ne hagyd magad! Ha nekem írsz, postafiók 24-re címezd.
Szeretettel ölel:
Józsi bácsi I./4. (A kézírásos lapra ráírtam: 1953.I.7.- ekkor kaptam kézhez a kézírásos lapot…)
Lefőztél. Én ígértem képet neked és te küldtél elsőnek. Nagyon kedves és jó kép (…)
Nagyon kényes és nehéz szaktárgyakat választottál. Az irodalom elsőrendű világnézeti tárgy; azt meg nem úszod messzemenő politikai állásfoglalás nélkül. Már a pozitivista felelet sem egyezik a katolikus világnézettel, és lám, még az is gyenge az ő szemükben! Nehéz lesz eleget tenned minden kívánságuknak!
Igen a mai kor több áldozatot kíván az egyetemi hallgatótól. Vagyis úgy mondhatnám: a mai egyetemi hallgató a kor áldozata. A régi szabadabb mozgású világban sok baj és visszaélés volt, főleg a jogászoknál, akiket tantárgyak és professzorok nem kötöttek oda a hallgató termekhez; de a mai tisztán külső- fegyelm/e/i (!) rendszer is túlzás, az ellenkező irányban. Azelőtt egy orvos vagy műegyetemi hallgató eszébe sem jutott volna, hogy hiányozzék csak egy óráról is, mert a tanár magyarázatának elmulasztása súlyos kiesést jelentet ; tehát a tárgy, az előadás a professzor egyénenként kötötte a hallgatókat, míg most villám-cikkek, dékáni megrovás kényszeríti a padokba a hallgatóságot. Ez program szerinti: hiszen nálunk az egyetem egyszerűen csak felsőbb iskola, szakiskola, nem lehet többé azzal a szóval mérni, ahogy nyugaton ejtik ezt a szót: egyetem. Ezért nem jó összehasonlítást tenni a kettő között. Csak azt ne feledd el: a magyar orvosképzés és a magyar mérnökképzés világhírű volt!
Meg kell szoknod azt is, hogy nálunk a pártos propaganda mindenbe beleivódik. A professzor nemcsak tudományos alapon nagystílűen leadja egy-egy órára kijelölt irodalomtörténeti anyagát, hanem ugyanakkor propagandát is űz: a mai munkásmozgalmak tükrébe állítja bele a korábbi századokat, és kíméletlen kritikával ostorozza mindazt, ami azokban nem eléggé marxista Ez annak az elvnek a keresztülvitele, hogy minden a politika, és hogy a tudomány is a világnézetnek és politikának függvénye.
Világnézetnek mindig is függvénye volt, amennyiben volt hívő és volt hitetlen tudomány /materialista/; de politikának és párt-világszemléletnek függvényévé tenni a tudományt: túlzás, ilyen túlzások között csikorogtok ti. Ezért fáradtok el estére lelkileg és ezért nincs kedved a könyvet kezedbe venni ha alkonyatkor hazaértél.
De ne hagyd el magad! Amit elkezdtél, csináld végig! Ma így tanítanak, tehát így tanulj. Csak ara vigyázz, hogy a jó isten nem függvénye a politikának, és az ember vallásos meggyőződése is lelkiélete fölötte minden párt- irányításnak. Légy jó egyetemista mai értelemben véve; de ugyanakkor maradj meg jó katolikusnak. Ez ma az élet művészete!
Sokszor ölel
953.III.4.
Póstafiók(!) 24.
Atya
(Gépírásos levél, kézzel írva csak az aláírás, Atya. Kézhez kaptam III. 11-én Felmerül a kérdés bennem: előttem más is ellenőrizhette, elolvashatta-e a levél szövegét?)
|7|
A Szerb-esetre gondolok. Remélem, megéreztétek, hogy a professzortok nagyon kisfiú Szerb Antalhoz képest, és ha most világnézetileg másképpen „divatos” megítélni egy nagy magyar költőt, azért nincs joga, hogy lerántsa az elmúlt korszak kiváló irodalomtörténészét. Hiszen lehet valaki kiváló ember akkor is, ha nem kommunista. Ezt ma még bizonyos új óriások nem látják be, és ezzel sokkal nagyobb kárt okoznak a komoly tudományosságnak, mint amennyi haszna van a pártnak az ő túlontúl buzgó kommunistáskodásukból. (!)
Idővel majd kigyógyulunk ebből, addig pedig el kell viselni.
Könyvek egész nagy listáját adtam valamikor a Kérdőjelek c. könyvemben. Most utána kerestem, de az egész lakásban nem találtam egyetlen kötetet. Így jár az író, ha jószívű, és odaadja a könyveit! Csak úgy hirtelenében írok hát le néhány könyvcímet; ez a lista nem teljes, sem nem rendszeres.
Újszövetségi Szentírás. Naponta egy-egy fejezet, mindig a magyarázatok hozzáolvasásával. Tehát nemcsak olvassa az ember az Írást, hanem tanulmányozza és megemészti. Hogy milyen mély és mennyi van benne, nézd meg mindjárt az elején Máté 5-6-7 fejezetét, az újszövetségi törvényhozást a hegyi beszéd keretében vagy mátl 10. az apostolküldetést. Roppant mély!
Prohászka: Diadalmas világnézet,- Élő vizek forrása. Elmélkedések az evangéliumról
Bangha: Világhódító kereszténység
Kempis: Krisztus követése. /Napi egy fejezet/
Szalézi Sz. Ferenc: Filotea.
Evetovics: Katolikus erkölcstan.
Papini: VI. Cölestin pápa levelei az emberekhez
Eglis: A keresztény szociológia főbb kérdései.
Könözsi: Bölcseleti vázlatok
Schütz: A házasság
Schütz: Dogmatika. Ez persze két óriási kötet, nem bírja az ember más tanulmányok mellett; de egy-egy aktuális kérdésnél itt érdemes utánanézni.
Egyelőre nem írok többet. Ha ezeken, főleg az aláhúzottakon átrágtad magadat, újra kérdezheted. Egyébként Prohászka, Bangha, Tóth Tihamér kiapadhatatlan források az olvasó katolikus számára; aztán a Szent István társulat tudományos könyvsorozata, a „Szent István könyvek” minden kötete érték.- Hozzá a legutóbbi fél évszázad pápai körlevelei, XII-Pius pápa beszédei. Érdemes járatni és olvasni az Új Embert, a Vigiliát. Rengeteget találsz minden számban.
Szeretettel:
Atya
IV. 14.
(Géppel írt levél, csak az aláírás Atya kézírás. Ezt a levelet két napon belül megkaptam.)
A levél elején olvasható Szerb-eset magyarázataként leírom, hogy a Múzeum körúti bölcsészkari épületben Sz. József, az éppen megírt Kölcsey monográfiájáról beszélve türelmetlen támadást intézett Szerb Antal Kölcsey tanulmányai ellen. A hallgatók sorában pedig ott ült Szerb Antal szép vörös hajú lánya, Judit, akinek arcán valószínűleg felvillant a nemtetszés. Ez a látvány a különben türelmes előadóból indulatot váltott ki. Ezután Sz. József docens - különben jó szándékú tanárunk - türelmetlen osztályharcos stílusban szidalmazta a szellemtörténetet, elítélte Szerb Antal különben ma is kiválónak mondható írásait.
Mindezek magyarázataként hozzá kell tennem, hogy néhány nappal a Szerb- eset előtt halt meg J.V. Sztálin akinek „meggyászolásához” ez a szerencsétlen epizód is hozzájött. A „megrendült gyász” fenyegető hangulatához ez az epizód is hozzátársult, amikor a megrendÜlt szó helyett a „megrendElt” sajtóhibájáért a „bűnös” nyomdász és a szerkesztő is súlyos börtönbüntetésben részesült.
Ehhez társítva el kell mondanom a saját esetemet.
Sztálin halála után mindnyájan felszabadultunk egy kicsit. Ezért „Őszinte részvétem” gyász-köszöntéssel idétlenkedtünk Németh Elemér germanista évfolyamtársammal ezekben a napokban az évfolyamtársak közt. De rögtön akadt egy Wachulik Béla nevű gerinctelen évfolyamtársunk, aki mindkettőnket feljelentett. Megérdemli, hogy 60 év után is leírjam a nevét… Csak a saját javát kereste ez a kispesti borbély gyereke, mi pedig akár börtönbe is kerülhettünk volna a feljelentő komisz árulkodása miatt!!!
A vizsgálat a német tanszék keretében kezdődött, hívattak mindkettőnket. A Bizottság ajtaja előtt álló Vigh Gábor III. éves kollegánk még oda tudta súgni: „Tagadjátok le!”
A jellemtelen feljelentő csak a káderlapját akarta a besúgással javítani. Egy másodpercen belül megfogalmazódott bennem az ellenhangú válaszom: Mivel a a feljelentőt megnevezték, ezért én pedig harsogó osztályharcos hangon utasítottam vissza a vádat: „Elvtársak! Ez provokáció! Engem a MUNKÁSOSZTÁLY fiát akarja ez a kispolgár az egyetemről eltávolítani!”
Ezzel a találékony válaszadással az ügy lezárult: Legalább is egyelőre. Aztán később jobbnak látta a Tanszék is az ügyet lezárni. Mindkettőnk szerencséjére!
Mintegy két héttel később Mollay Károly nyelvész docens tanárunk félrevont mindkettőnket kemény szóval hordott le mindkettőnket: „Marhák! Nem tudták a szájukat befogni?” Valószínűleg Ő is hozzájárul a vád ejtéséhez!!! A valóban „megrendelt gyász” parodizálása így fonódott össze Sz. József ideges osztályharcos kiállásával Szerb Antal munkássága ellen!!! Ezúttal a lefejezésünk elmaradt.
Ezért szakadt meg a levelezésünk is, féltettem az atyát, jómagam is féltem a gyalázatos feljelentés miatt magamat is. Egy Pestre tervezett találkozásunk is elmaradt. A levelek sokáig szellemi irányítóként határozták meg katolikus – keresztény világom formálását. Koszter atya tanácsaiért ma is hálás vagyok. Keresztelő papomnak, aki „egy kis pogányt” nem engedhetett be a Kollégiumba. Atya kérem, üzenem tisztelettel odaátra, nem lettem pogány! Segítségét hálásan köszöni az 1932. október 30-án megkeresztelt Jóska fia…
Göncz József-Bongár Béla:Templom, iskolák Sopron vármegyében
www.hungaricana.hu
Hozzászólások
Közi Horváth József csak három évet tölthetett itt Sopronban, de gazdag életútját itt olvashatjuk: https://www.khjnepfo.hu/hu/kozi-horvath-jozsef
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Illyés Benjamin: A Soproni Szent Imre Kollégium története az államosításig című dolgozata képekkel itt: http://www.uni-miskolc.hu/~ombkeeo/ombke_l/2014/Szent_Imre_…. olvasható.