A színház környéke 1965-ben

Keresés az archívumban

A színház környéke 1965-ben
Eredeti méret

Ha a Teátrum sóhajtani tudna, most mondaná: a háborút megúsztam, de mikor lesz ismét újjáépítés? Olyan, mint a Lössl-féle után a Medgyaszai? Nem csak a hulló vakolat volt a kérdés. Vagy a kopott háttérfüggöny. És a reflektorok állapota. A nézőtérről nem is beszélve! De mégis beszélve? Egyszer - kezemben a jeggyel - csavarhúzóval mentem a helyemre. Tudtam a legutóbbi megjelenésemre visszagondolva. És valóban, nem javították ki a széket. A fűtést se. A hidegre egy művész adta meg a választ. Idézem: "A Rákosi-rendszer legsötétebb napjaiban, hideg téli estén, Zathureczky Ede hangversenyezett a soproni Petőfi Színházban. Beethoven Tavaszi szonátáját szólaltatta meg. Az első tétel után azonban - kísérőjének és közönségének legnagyobb megrökönyödésére - hirtelen sarkon fordult és lesietett a színpadról.

Emlékezetkiesés? Nem. Kisvártatva visszajött, frakkján szvetterrel, s folytatta tovább a zenélést. Sikere, ezek után, ha lehet, még forróbb volt, hiszen mindenki tudta, hol a baj. Mellesleg az elöregedett fűtőberendezés ennél többet nem is tudott volna teljesíteni." (A Soproni Ünnepi Hetek Története. 1932-1993, 30. ) Végre a Soproni Ünnepi Hetek sorának elindításával valami reménység kezdett éledezni. 1969-1975-ben elkezdték a régóta halasztott gyökeres felújítást. Sajnos azonban sehogyan sem sikerült megnyugtató módon végrehajtani. Ismét várni kellett. És jött az új, az igazi. 1992-ben "végre újjáéledt városunkban Thália 150 éve felszentelt temploma a Petőfi téren."
(A jubileumi évkönyv bevezetőjéből írta a polgármester.)

/A felvétel közepén a Hátulsó utcában egykorvolt Húsgyár látható, illetve a bal oldalon az Ógabona tér 48-as számú ház, melyről ide kattintva olvasható írásunk. - A szerk./

Kép típusa
Fotó/Mozgókép készítője
Kép/Mozgókép beküldője
Kép keletkezési ideje
1965
Kapcsolódó történet
Tartalomjegyzék
Kattintson a kívánt fejezetcímre a közvetlen eléréshez!

    Mi köze az Ógabona tér 48. szám alatti háznak a Titanic 1912. évi szörnyű tragédiájához? Nos, a következő történet magyarázatot ad erre.

    I.
    Az Ógabona tér 48. ház

    |1|

    Az Ógabona tér utolsó háza egyszerű, földszintes, több lakásos ház volt, pincével, udvarral, fákkal, virágokkal. Több család lakott itt. A közös udvart alacsony, afféle „átléphető” kerítéssel választották el jelzésül, kinek meddig ér a birodalma és a virágágyása. A ház kidomborodó nyugati oldala valósággal belelógott a Hátulsó utcába oly mértékben, hogy a ház felőli oldal azon szakaszán járda nem fért el, helyette szalagkorlát védte a falat a nemkívánatos ütközésektől. Ennek a Hátulsó utcai résznek egyik nevezetes lakója volt az 1950-60-as évek ismert soproni focistája, Milkovics Strixi. A ház 1990-2000 óta lakatlan volt, 2007 körül lebontották, helye beépítésre vár.

    |2|

    II.
    Walter Lujza

    E házban élt Walter Adolf a családjával. Lakásuk az Ógabona térrel szembenéző oldalon, a kaputól balra helyezkedett el. A házaspárnak három gyermeke született: Károly, aki orvosnak tanult, Mihály tanár lett, egyedül Lujza nem tanult tovább: férjhez ment és szülei házában maradt. Walter Adolf 1936-ban, felesége 1953-ban halt meg. Haláluk után a ház egyedül a leányuké lett, miután a két fiútestvér öröklési jogáról lemondott Lujza javára, aki ekkor már Reischl Mátyás felesége volt. Lujza egy kisebb húsüzletet működtetett a házban, melyet keresztapjától, Schneeberger Ferenctől kapott, sőt, még áruval is ellátta. A mellékelt képen valószínű ennek a húsüzletnek a cégtábláját látjuk a lakás ablakai felett. Lujza néni egy buschenshankot is üzemelt a ház verandáján, ahova színházi napok előadási szüneteiben a színészek előszeretettel jártak erőt és hangulatot meríteni az előadás folytatásához. Ehhez a folytatáshoz a Reischl bor jelentős mértékben hozzájárult. A pletyka szerint Sárdi János is nagy tisztelője volt a Reischl-féle bornak. A színész és borkedvelő közönség szintén örömmel járt oda, már csak azért is, hogy színészeket lásson. A borkimérés napi vendége Pilcz bácsi, a városi színház akkori ügyelője és gondnoka volt, aki családjával együtt a színház épületében lakott. Lányai akkor láthattak színészeket, amikor csak akartak! Minden barátnőjük irigykedett ezért a hatalmas kiváltságért.
    Azt, hogy Lujza néni húsboltja és a borkimérés mikor szűnt meg nincs adatom, arra viszont emlékszem, hogy Lujza néni idősebb korában szívesen nézegetett ki házuk ablakán és minden lehetséges alkalommal szóba elegyedett a környéken lakókkal, ha arra akadt dolguk. Lujza néni 1971-ben halt meg. (Megjegyzés: sírkövén téves a halál időpontja)

    III.
    Reischl Mátyás

    |3|

    Történetünk fontos szereplője az 1883-ban született, kalandos életű Reischl Mátyás, aki saját elmondása szerint a Titanic tragédia egyik túlélője volt. Megmenekülése után búcsút mondott a tengerész életnek és hazajött Sopronba szőlőt termeszteni. Feleségül vette a fiatalon megözvegyült Walter Lujzát és beköltözött hozzá az Ógabona tér 48. szám alatti házba. Idősebb korában Reischl Mátyás naphosszat kedvenc tartózkodási helyén, a Gyöngyvirág cukrászdában üldögélt, ahol sűrű szivarfüstbe burkolózva adta elő élete kalandos történeteit. 1961-ben halt meg, feleségével együtt nyugszik a soproni evangélikus temetőben.

    |4|

    IV.
    A Titanic tragédiája és Reischl Mátyás megmenekülése

    A Titanic elsüllyedésének 50 éves évfordulóján, Reischl Mátyás már nem volt az élők sorában, ezért az újságok előszedték korábbi nyilatkozatait, a vele készült riportokat és újra kiadták. Egy ilyen példányt kaptam digitalizálás céljából távolabbi rokonától, Reischl Ferenctől. Ennek az 1962-ben megjelent újságcikknek egy részletét az alábbiakban olvashatják.
    „…a Titanic soproni utasa ma már nincs az élők sorában. Ebből az alkalomból érdemes egy korábbi beszélgetést idézni, amikor Reischl Mátyás a nem mindennapi történetet elmondta az újságíróknak, lakásán, az Ógabona tér 48. szám alatt.
    - Évek óta hajóztam akkor már, amikor 1912-ben a Titanicra szerződtem. Hatalmas, fényűzően berendezett hajó volt, az addig épített hajók közül a legnagyobb. Liverpool kikötőjéből indultunk el Amerika partjai felé.
    - Én főpincér voltam a hajón, az első osztályú étteremben. Vidáman teltek a napok. Két zenekar is játszott esténként. Ami szem-szájnak ingere, minden volt a hajón. Moziba, színházba, uszodába is mehettek az utasok. A társaság. amelyé a hajó volt, még fejősteheneket is vásárolt, hogy friss tejeskávét is lehessen feltálalni a reggelihez.
    - Egy hét telt el zavartalanul, amikor kitört a vihar. A hullámok dobálták ugyan a hajót, de az étteremben a vihar estéjén is vidáman szórakoztak az első osztály utasai. Ők nem tudták, hogy úszó jégtáblák veszélyeztetik a hajót. Smith kapitány tudott róla, de nem adott parancsot az útirány megváltoztatására. Minél előbb be akarta vezetni a hajót New York kikötőjébe, mert az óceán kék szalagjáért folyt a verseny.
    - Éjszaka volt már, mikor lökés rázta meg a hajót. A jéghegy nagy léket vágott rajta. Olyan víztömeg zúdult hirtelen a kazánházba, hogy a fűtők menekülni sem tudtak.
    - Kitört a pánik. Egymást taposták az utasok a mentőhajók körül, amelyeket a vízrebocsátás után felborították a hullámok. Több mint ezren pusztultak el. Jómagam éjfél után háromnegyed kettőkor hagytam el a hajót a személyzet többi tagjával. Egy nagy jégtáblára kapaszkodtunk fel vagy háromszázan. Három órát szorongtunk rajta, míg megérkeztek a mentőhajók...”

    E történettel szemben áll az a tény, hogy Reischl Mátyás nem szerepel a White Star Line 1912. április 10-i, tehát a Titanic Southamptonból történt kifutásának időpontjában regisztrált alkalmazottai között. Reischl Mátyás neve hiányzik a Titanic személyzeti nyilvántartásából, amelyet pedig a munkaszerződések, illetve a fizetési jegyzékek alapján állítottak össze. (RMS Titanic Titanic Crew: Victualling Department, forrás: Encyclopedia Titanica). Külön-külön áttanulmányozva az első-, a másod- és harmadosztályú éttermek személyzeti listáját, a magánüzemeltetésű éttermek, de még a szobapincérek és stewardok jegyzékét is. Reischl Mátyás neve egyik összesítésen sem szerepel! Az alkalmazottak nyilvántartásából összesen 24 „R” kezdőbetűs családi nevet sikerült kigyűjteni, de ezek között sincs Reischl, de akár csak hasonló név sem.

    V.
    Ezek szerint véget ért egy soproni legenda?

    Semmi esetre sem, hisz a kutatások, melyek még napjainkban (2015) is folynak, sok esetben kiderítették: akiről a rendelkezésre álló dokumentumok alapján joggal feltételezték, hogy fenn volt a hajón, kiderült, hogy nem, mert az utolsó pillanatban másik személy lépett a helyére. Nem egy esetben ennek a fordítottját is kiderítették. Bár a kutatás még mindig tart, az eddigi eredmények és megállapítások ellenére sem zárható ki, hogy Reischl Mátyás valóban az egyik túlélője volt a Titanic elsüllyedésének.

    ***

    Források:

    Ennek a cikknek a megírását sok soproni ismerősöm személyes emlékeivel, képpel és anyakönyvi kutatásokkal segítette: Reischl Ferenc, Walter Dezső Péter, Horváthné Schuh Vera, Takács Róbert, Tirnitzné Irén. A Titanic katasztrófa jobb megismerése érdekében az internet több, ezzel foglalkozó honlapját is elolvastam.

    The Explorer World cikk, elérése itt: http://explorerworld.hu/2012/05/16/egy-legenda-nyomaban-voltak-e-magyar…

    Múlt-Kor: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=17161

    Ajánlott link, melyben további fotók láthatók. http://indafoto.hu/tacsifoto/a_soproni_titanic_legenda

    A történet kezdete és vége
    1883 és 1971
    Szerző

    Comments

    Németh Szabó László | 2015. május 28. 22:01

    Ez igen, profi munka!
    Sajna a telek régóta üresen áll. A Sopron Bank tervezett ide székházat, ami aztán nem valósult meg. Most egy hatalmas társasház felépítéséről hallani. Én itt speciell legszívesebben a régi épületet nézgetném még mindig.

    Tarcsai Mária | 2015. május 29. 19:01

    Hálásan köszönöm a kedves, elismerő sorokat. Másrészt én sem vagyok attól boldog, amit ide terveznek építeni, láttam a tervezet fényképét..... hogy fog beleilleni a Hátulsó utca földszintes házai közé?

    Friedrich Rezső | 2016. július 7. 12:04

    Gratulálok az igényes íráshoz! Olyan szép emlékeket ébresztenek ezek a kis esszék...
    A házról: volt alkalmam gyerekként többször is a házban járni, mert édesapám ÉDÁSZ-os kollégájának (Erdősy Miklós) fiaival jó volt együtt játszani...ők a jobboldali szárnyban laktak. Erdősy úr, pedig egy hihetetlen nagy modellvasút terepasztalt épített, aminek mindig csodájára jártam!

    Tarcsai Mária | 2015. június 8. 21:20

    Köszönöm az elismerő sorokat. Ezek szerint egy picit Te is részese vagy a történetnek, hisz jártál ott, ismered.... az emlékeid raktárában van.

    | 2016. április 16. 19:03

    Messziről jött ember azt mond amit akar... Reischl Mátyás ezek szerint nem volt szerződve a Titanicra,de története máshol is nagyon sántít.

    1.: " Liverpool kikötőjéből indultunk..." Ezzel szemben a Titanic Belfastból indult ti.itt építették. Próbaútján Southampton vol a célja,innen Cherbourg-Octeville-be hajózott.Innen Quennstown-ba érkezett még néhány utasért,majd a nyílt óceánon át,New York felé. Liverpoolról szó sincs...
    2.: " kitört a vihar..." nem volt semmiféle vihar,sőt a tenger olyan nyugodt és szélcsendes volt,hogy az őrt álló jelzőmatrózok ezért nem vették észre a jéghegyet. Ugyanis éjszaka a sötétség "tükröződik" a jéghegyen,beleolvasztva a sötétsége. A jéghegy szélén lévő hullámtörés látszódott volna,ha egyáltalán lettek volna hullámok.Tükörsíma volt az óceán!
    3.:" Nem adott parancsot az útirány..." Dehogynem! (Bár ezt egy pincér honnan tudhatta volna? De Smith kapitány április 14.-n 13:40-kor jégjelentést kapott egy másik White Star hajóról,a Baltic-ról.Erre az eddigi délnyugati irány helyett DÉL FELÉ FORDULTAK!!! Egy navigációs pont:É.sz.42 fok,Ny.h.47 fok.amit 17:00 kor elértek,de még háromnegyed óráig haladtak ebbe az irányba.Összesen 10 tengeri mérfölddel(mintegy kb.19 kilométerrel ) voltak délebbre az előre megtervezett hajózási iránytól.A fenti navigációs ponttól,illetve a hozzátartozó északi szélességtől délebbre még SOHA nem jeleztek jéghegyet.
    3.: " Három órát....,amíg megérkeztek a mentőhajók." A Titanic április 15.-én hajnali 02:20 perckor süllyedt el,a helyszínre érkező Carpathia 04:15-kor vette fel az első mentőcsónak utasait.Kevesebb,mint két óra telt el.

    Tarcsai Mária | 2016. április 16. 21:32

    Kedves Csaba! Természetesen ez mind igaz, amit állít, hisz jómagam - bár már jól ismertem a szörnyű tragédiát, mégis minden lehetséges forrást áttanulmányoztam. Még azt is tudom, hogy az utolsó megállónál egyik utas - egy szerzetes - ki is szállt, mert a rendfőnöke visszaparancsolta a kolostorba más feladatok miatt. Ez a szerzetes készítette az utolsó fotót a Titanicról, ahogy elhagyta a kikötőt.
    Cikkemnek nem az a célja, hogy az igazságot feltárja a Titanic üggyel kapcsolatban, hanem pusztán elmeséltem a ház és benne a különösen érdekes Reischl Mátyás történetét, amit -ezt higgye el nekem- a kortársai szóról szóra elhittek és készpénznek vettek.

    Akkoriban még az ezzel foglalkozó szakemberek is sokkal-de sokkal kevesebbet tudtak Titanic tragédiájáról, mint manapság.
    Biztos nem kerülte el a figyelmét, hogy a Tragédiát nem a saját szavaimmal meséltem el, hanem egy Reischl Mátyással történt riport alapján készült újságcikkből emeltem át.
    Abban az időben, mikor a tragédia túlélőjeként a hallgatóit ámulatba ejtette, sokkal, de sokkal kevésbé voltak tájékozottak az emberek, mint manapság. Még arról sem igen tudtak, ami pedig már jobb információ áramlással már tudható lett volna. Az viszont kétségtelen tény, hogy Reischl Mátyás valóságos személy volt, aki egykori hajópincérként lépten-nyomon mesélte ezt a történetet, továbbá az is tény, hogy az akkori emberek általában el is hitték ezt. Van, aki most is elhiszi. Úgy tűnik, ez hitbéli kérdés.

    | 2016. április 17. 04:50

    Kedves Mária ! Remek írásához csak gratulálni tudok! Természetesen magam sem voltam ott a Titanic pusztulásánál,így csak a túlélők vallomására,történészek,szakemberek közreadott kutatási eredményeire támaszkodhatunk. Városunk történetéhez pedig a legendák is hozzátartoznak,többek közt a Tűztorony harang kongásának titkos jelentése vagy a Deák-kút vizének "csodatévő" hatása. A Titanic történetének soproni vonatkozásához még hozzá tartozik a(z) állítólagos Kisik család: Antal és neje,Vince és Mária. Regél a fáma egy bizonyos Hoffer Lujzáról. Az igazságot csak az óceán mélye tudhatja,ahol 3281 méter mélyen nyugszanak azok,akik sohasem érték el az annyira vágyott új világot és benne az új életet.

    Dr. Schöberl Miklós Béla | 2020. április 16. 11:09

    A soproni újság (OeZ) annak idején szinte naponta közölt híreket a Titanic katasztrófájáról. A megyei és városi áldozatokról és túlélőkről is közöl adatokat. Reischl Mátyás nincs közöttük. Viszont tényként (wie bereits festgestellt ist) említi Hoffer Lujzát, valamint a Kisik család egyes tagjait, akik megmenekültek.

    Kótai Mónika - szerkesztő | 2020. április 16. 12:43

    Sajnos a szerző ezt már nem olvashatja, de ha egyszer lesz a nevezettekről bővebb információnk, szívesen veszem majd.

    Kótai Mónika - szerkesztő | 2020. április 16. 12:42

    Pozsgay Péter kiegészítése Facebookos oldalunkról: "Reischl Mátyás fotója egyébként bizonyosan nem 1905 táján készült, hanem valamikor 1916 és 1918 között, mivel a háború alatt bevezetett újabb monarchiás egyenruhát viseli (Károly-zubbonyt), a sapkáján pedig csaták, frontok emlékplakettjei láthatók, amik szintén ezt az időszakot valószínűsítik."

    Szerző
    1965
    Évszámos térképre

    Hozzászólások

    Horváth Péter Pál | 2015. augusztus 14. 15:52

    Szemben ( ahol a Csepel 350-es teherautó halad), a soproni Húsipari Vállalat épület látható, mely az államosítás előtt - Schneeberger Adolf hentes főüzlete volt. A '60 években még az eredeti berendezés volt látható, az üzlet csempéi "békebeli hangulat"-ot árasztottk (kivéve az argentin marhahús a fogason, fagyasztva)......

    Schöll Károly | 2015. augusztus 14. 16:28

    És az a frissen sütött "leberkäse" amit ott hetente egyszer (talán kedden vagy csütörtökön) kapni lehetett.....

    A bejegyzés létrehozása: 2015. augusztus 14.
    Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.