A Színház utca elnevezése hivatalosan 1886-ban lépett hatályba, a területet korábban a Várkerület északi részeként illetve 1865 előtt Halpiacként emlegették. Nevét Sopron első kőszínházáról kapta, melyet 1841-ben adtak át. Az utcát 1914-ben átnevezték Ferenc Ferdinánd utcává, majd 1927-től ismét a Színház utca nevet viseli.
Hozzászólások
Nálam ez a "műsor", mármint a sorban állás, Deák tér-Mátyás kir.utca sarkán lévő húsboltnál volt. (50'-es évek vége) Mamám hazafutott főzni, majd leváltott. 2-3 óra minimum eltelt és talán "fagyasztott hús" lett az eredménye...
Mostanság pedig rossz boltba (multihoz) jársz bevásárolni. A város keleti végén jobb a helyzet jelentősen, de oda kocsi kell.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
...ami már 9 éve nincs...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Aki nem akart tejért sorba állni, annak Kópházára kellett járni naponta. Ez 7 km.-mondtam. Te meg már szintén 7 éves vagy - volt az anyai válasz. Jó, jó, de oda vissza az 14 ! Örülök, hogy tudsz számolni, tej akkor is kell a kisöcsédnek!-.....
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nekem a tejjel nem volt gondom. A Gysev állomásra kellett a tejért menni.
A vasutasoknak oda vitték a tejet. Néha elutaztunk Veszkénybe, vagy
Rábatamásiba, ahol a gazdával megbeszéltük, hogyan jut el a tej a
vasútállomásra.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Sokszor jártam Takács nénihez- a tejboltoshoz- 1 1/2 liter " szabad" és 1/2 liter "jegyes" tejért, amit természetesen egy kannában vittünk haza.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nem inkább Pető néni?
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Igaz, Pethő néni.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A kép bal szélén lévő üzlet az én gyerekkoromban tejcsarnok volt, ahol nagy alumíniumkannákból mérték a tejet. Uram, Teremtőm, hányszor álltam itt sorba tejért , néha a Csiba házon is túl ért mire sorra kerültem volna kijelentették: elfogyott a tej.
Éppen e miatt egyre korábban kellett kelni, hogy másokat megelőzve tejhez jussunk. De tejért még mindig könnyebb volt sorakozni, mint húsért, azt utáltam legjobban. Kora reggel, még sötétben kizavartak az ágyból, hogy nyomás sorakozni és csak imádkozhattam, hogy mire sorra kerülök odaérjen a mamám, aki történetesen kenyérért sorakozott. A sorbaállás életem egyik legutáltabb kötelessége lett. Sajnos jelenleg is egyre divatosabb a nagy bevásárlócentrumok pénztárainál reménytelenül sorba állni, lassan araszolni előre, mert mindig túl kevés a pénztáros.... mihelyt kissé enyhül a tömeg, azonnal kivonják a pénztárosok egy részét, mi által újra tumultus lesz. Hárfáznak a vevők idegein.