A tómalmi strandszálló fénykora

Nem először és szinte biztosan nem is utoljára mutatunk felvételt az egykori tómalmi strandszállóról, melyet azonban most először nevez egy hirdetés - a honlapra felkerültek közül legalábbis - partszállónak. Az 1940-es években közreadott hosszabb hangvételű reklámban mindent beleírtak az egykori üzemeltetők, amit fontosnak tartottak megemlíteni a szálláshellyel kapcsolatban.

Mielőtt azonban kicsit közelebbről is átböngésszük a reklámot, érdemes kicsit elidőzni a Soproni Hírlapban 1928. április 21-én megjelent felhíváson, melyben a bérlő mély tisztelettel bátorkodott a nagyérdemű közönség tudomására adni, hogy április 22-én a fürdőt és az éttermet ünnepélyesen megnyitja.

Visszakanyarodva a több, mint egy évtizeddel később megjelent hirdetéshez, sőt kicsit mögé kukkantva, három dolgot érdemes megemlítenünk. Elsőként a bérlő, Kovács Vince nevét, akinek ezúttal a fotóját is megosztjuk olvasóinkkal. Ez az 1895-ben Szilben született fiatalember volt az, aki a Nagy Háborúban eltöltött 16 hónapnyi frontszolgálatról számos kitüntetés birtokában hazatérve, majd a vendéglátás terén 1919-től főpincérként széleskörű tapasztalatra szert téve 1928-ban bérbe vette a szállót, elhozva ezzel annak fénykorát.

Becht Rezső A bűvös henger című önéletírásában szintén méltatólag írt:

"A kis szálloda, ahol közel húsz év folyamán annyi hétvégét töltöttem, örülve a szombat estének, amikor a fürdőzőket már hazavitték az autóbuszok, én meg a megtisztult nagy alkonyati csöndben egyedül, de inkább kettesben, sétára indultam fent, a tisztásokkal fellazított erdőben, vagy a kilátótoronyhoz, ahonnan csodálatos körkép tárult a szem elé a Fertővel és a Hansággal, hogy aztán visszatérve a pergola végében elköltsem Kovács Vincénének híres rostélyosát és maradéktalanul boldogan élvezzem a tóban tükröződő nyári éjszaka csillagjait. Hajnalban szobám ablakából figyeltem a párafátylak lengő vándorlását a víz felett és az első napsugarat, ahogy felgyújtotta a láthatáron a Szent Mihály templom tornyát.
A kis szálló, annyi szép emlék foglalata, 1945-ben elpusztult. Tankokkal döntötték össze, hogy anyagot nyerjenek a katonai sütőkemencék építéséhez. évekig sivár, holdbéli táj keretezte a tavat: gyászkeret száz és száz fényes nyári naphoz és csillagos estéhez, melyeket elnyelt az idő."

A leírásra pillantva, érdemes még egy dologról említést tennünk, mégpedig az autóbuszjáratokról, melyek már 1925-től közlekedtek a Tómalomra, s az akkori időkben a városi köznyelv csak ezüstbárkáknak hívta az járműveket. Történetükről röviden ide kattintva olvashatnak, itt pedig egyik gépkocsivezetőjüket is megismerhetik fotók és korabeli dokumentumok segítségével.

1928-tól a Posta üzemeltetésében lévő járatokkal lehetett eljutni a fürdőhöz, ezek azonban 1931-ben megszűntek. A soproni buszközlekedés újraszervezését a város a győri Star-féle Autóbusz Rt.-re (Győri Általános Közlekedési Vállalat) bízta, bár a céget 12 ezer pengővel maga is támogatta, sőt Kovács Vince ezen felül még havi 100 pengőt fizetett a vállalatnak azért, hogy a várkerületi Idegenforgalmi Iroda elől - a mai 41. számú ház helyén állt az épület- induló járatok rossz időben is rendszeresen közlekedjenek a Tómalomra, hiszen a szálló egész évben várta a vendégeket. 1944-ben már Gáncs Lajos székesfehérvári vállalkozó üzemeltette a soproni autóbuszokat, a "B" jelű, tómalmi vonalon hétköznapon 4, munkaszüneti napokon napi 6 alkalommal. A háború miatt aztán 1944 novemberében végleg megszűnt a buszközlekedés a városban és így a Tómalomra is.

Három említésre méltó dolgot ígértem a korabeli reklámhoz kapcsolódóan, nos a harmadikat már közzétettük honlapunkon, ezúttal "csak" emlékeztetni szeretnénk olvasóinkat, hogy a szálló prospektusa - benne a belső térről készül fotóval - szintén elérhető a Sopron anno-n, erre a linkre kattintva.

Ha pedig további képeslapokat és fotókat nézegetnének a "kétnevű" szállóról, kattintsanak a kép feletti "Tómalmi strandszálló" címkére. A "Nagy-és Kis-Tómalom" címkére kattintva pedig a stand egész területéről, sőt annak elődjéről is láthatnak felvételeket az 1800-as évek végétől az 1970-es évekig bezárólag.

---
Két évvel a megnyitás után, 1930 nyarán a Soproni Hírlap a Tómalomot Sopron gyöngyeként említve közült méltató cikket a szállóról és annak vezetőjéről. Az írást itt olvashatják.