A Várkerület az Arany szarvassal

Várkerületi életkép a 19. század végéről, a mai páros oldalon a fotó előterében a Müller Paulin-ház (még a monogramok nélkül) és a Gruber-ház, előbbi előtt közkút.

Ami talán érdekesebb, az a mai páratlan oldalon, a Wanitschek-ház mellett, a Pannónia szálló elődje, a szerencsétlen sorsú Arany szarvas szálloda, melyet felégettek a kurucok támadásai, és kétszer tűzvész is elhamvasztotta, először az 1676-os, Sopron városképét a mai napig maghatározó veszedelem, majd az 1808-as tűzvész lángjai emésztették. Ekkor építették át, ami egyben a bővítését is eredményezte. Hogy mindez pontosan miben állt, Csatkai Endre "csak" idézhette a szálló történetéről szóló írásában, mi azonban meg is tudjuk mutatni a Vasárnapi Újság 1867-es cikkét, mely részletesen leírja, milyen is volt az átépítést követően az Arany szarvas.

A szálló sorsa az itt bemutatott hirdetmény közzététele után 23 évvel, Sopron város 1890. szeptember 25-én tartott közgyűlésén pecsételődött meg végleg, mikoris az előljárók úgy határoztak, hogy a szálló: "jelenlegi minőségében korántsem felel meg azon igényeknek, melyek Sopron sz. kir. város rangjának méltó szálloda tekintetében joggal támaszthatók és ezért egy új … hotelnek létesítése nemcsak felette kívánatosnak, hanem mint az idegenek forgalmának városunk gyarapodására nézve fontosságú emelésének egyik alapfeltétele, múlhatatlanul szükségesnek jelentkezik.”

A városvezetést és Sopron polgárait eztán már a tervezett új nagyszálló építése kezdte foglalkoztatni, az Arany szarvasra néhány év múlva csak a korábban előtte álló bérkocsiállomás emlékeztette a soproniakat, hiszen ezt az 1891-93 között felépített és Pannónia névre keresztelt új szálló "megörökölte". Napjainkban már csak fotók - többek között a cégérről készült felvétel Csatkai Endre könyvében - őrzik annak a soproni szállónak az emlékét, ahol 1873-ban először várták a városban magyar nyelvű étlappal betérőket.