A Városház utca 4. 1950 körül

A Városház utca 4-es számú ház valamikor 1950 körül. A földszinten Tálos Péter kalapos üzlete, amit ekkor már utódja, Tálos Károly vezetett. A felvétel várostörténeti szempontból szintén érdekes része a bal oldalon bújik meg: az egykori Városi Mozi, majd később Vörös Csillag Mozi épületének egy darabja. Az épület elbontása mellett több ésszerű és kevésbé logikus [érvelés] mellett az is elhangzott, hogy túl szűkös helyre épült, meglehetősen közel van a várfalhoz illetve a szomszédos épülethez. Utóbbit felvételünk is illusztrálja, de ugyanakkor arra is rávilágít, hogy ez önmagában nem volt elégséges érv a bontás mellett.

A Tálos-házra visszapillantva még egy érdekességről érdemes szót ejtenünk. Az első emelet szintjén kerítés vehető ki, ami mögött a soproni belváros talán egyik leghangulatosabb magántulajdonban lévő függőkertje bújik meg. Az egykor többek között Festetics grófok által is birtokolt házban megbúvó bástyakert hosszú évtizedekig volt a nagyszüleim otthonának része s mint ilyen, gyerekkorom egy fontos színtere. Egy későbbi bejegyzésben fotósorozatban mutatom majd meg Önöknek a rondellában kialakított homokozónkat és várfal tövében telepített kiskertünket, melyet azóta ledózeroltak.

S ha megengedik, még egy személyesebb hangú gondolat a Városház utca 4-ről, amiről nem tudok elfogulatlanul írni, hiszen a képen látható kapu volt az, amit 1972 júniusában pár naposan a kórházból hazatérve először “átléptem” Sopronban. 1977-ig volt otthonunk a Tálos-ház, nagyszüleim maradtak, mi jerevániak lettünk, de az 1990-es évek elejéig ez volt a nagyszülői ház. Visszatérve a személyes gondolatra, biztosan sokan emlékeznek a szomszédos mozi jegyszedőjére, Bacsa mamára, aki egy igazi jelenség volt. Jellegzetes akcentusa, hatalmas kék szemei és kemény kiállása olyannyira félelmetesé tette nekünk, gyerekeknek, hogy a lépcsőházban soha nem mertünk az ő emeletére - felettünk lakott - felmenni a kopottas falépcsőkön, sőt már akkor is összerezzentünk, ha a kertünkre néző ablakából kikiáltott a macskáját keresve. Nehéz sors lehetett abban a házban leélni a nyugdíjas éveit, aminek szomszédságában egykor imádott munkahelye volt.

A Városház utca 4-ről sosem lesz elfogulatlan poszt a Sopron anno-n, de talán elnézik ezt nekem. Vagy ha mégsem, engedjék helyettem a képet beszélni, sokat mond. Önmagában is.