A Winkler út télen

Hozzászólok
A Winkler út télen

Az út névadója, dr. Winkler Adolf ügyvéd (1850-1925), aki lőverét az út megépítése céljából Sopron város közönségének ajánlotta fel fia, dr. Winkler Ernő halála után. A Soproni Napló 1915 januárjában így tudósított a nemes gesztusról, idézve az ügyvédnek a városhoz írott beadványát is:

“Winkler Adolf dr. királyi tanácsos, soproni ügyvéd és neje szép dolgot művelték. Emléket állítottak a szülői szeretetnek és bizonyságot tettek amellett, hogy azt a várost, melyben kenyerünk javát élvezték, melyben sírtak a sírókkal és örültek az örülökkel igazán szerették. Különösen szép a szeretett fiúról való kegyeletteljes megemlékezés egy olyan cselekedet keretében, mely az egész város közönségének a lelkében kelt visszhangot. Winkler Adolf dr. hosszu közéleti szereplésében mindenki tiszteletét bírta, ez a tisztelet most meghatványozódott, mert egy szép cselekedet koronázza. A szép cselekedet ebben a beadványban jut kifejezésre:

Tekintetes városi Tanács! 1914. évi május hó 12-én elhalálozott egyetlen gyermekünk dr. Winkler Ernő a soproni 5134.TJKV ben 11101.hrsz. alatt alulírottak közös tulajdonául felvett, tehermentes Alsó-löver kertben velünk együtt legszívesebben tartózkodott.

A nap fáradalmai és izgalmai után ebben az árnyékos kertben kerestünk és találtunk felüdülést és lelki nyugalmat, melyet most hiába keresünk és melyet mérhetetlen fájdalmunkban és bánatunkban sehol sem találhatunk.

Az a meggyőződésünk, hogy a megboldogultnak szellemében, ki szülővárosát, Sopront, szívének egész melegével szerette, cselekszünk, ha ezen előttünk oly kimondhatatlanul kedves földet, melynek minden fája, minden bokra, minden virága, minden fűszála letűnt boldogságunkra emlékeztet, gyermekünk emlékére és az iránti kegyeletből Sopron szab. kir. város tisztelt közönségének tulajdonába minden visszteher nélkül közcélokra átengedjük.

Kérjük a tekintetes városi Tanácsot és a tekintetes Törvényhatósági bizottságot, hogy ezen kötelező kijelentésünket intentionkhoz képest kegyesen elfogadni méltóztassék. Kelt Sopronban, 1915. február 23-án

Kiváló tisztelettel: dr. Winkler Adolf királyi tanácsos, ügyvéd – dr. Winkler Adolfné szül. Weisz Mária, soproni lakosok

A város iránti odaadó szeretetnek ezen megnyilvánulása mondanunk is fölösleges őszinte örömöt kelt városszerte. Dicséret és elismerés illeti a nemes adakozókat.

A dicséret és az elismerés a holnapi városi közgyűlésen kerül kifejezésre. Mint értesültünk, a városi tanács akkor, mikor a közgyűlésnek bejelenti Winkler Adolf dr. és nejének szép cselekedetét, azt fogja indítványozni, hogy az Alsólöver-utca végén lévő szerpentin-ut, mely a város részére adományozott kert mellett van, Winkler útnak neveztessék el. A Winkler út azt fogja hirdetni, hogy Sopron város polgárai közül azok, akik itt találták meg a földi élet örömeit és szenvedéseit, hálásak is tudnak lenni az iránt a társadalom iránt, mely tisztelettel és szeretettel övezte őket.”

A városi tanács már 1915 februárjában egyhangúlag megszavazta, hogy az adományozó kérésnek megfelelően emléket állítanak elhunyt fiának. El is készült emléktáblája, aminek ma már csak kőből készült kerete látható a Winkler út és a Lejtő utca sarkán álló ház kerítésén.

Ugyancsak 1915 februárjában született döntés arról is, hogy a Szerpentin utat Winkler Adolfról nevezik el, erre azonban hivatalosan csak 10 évvel később, az ügyvéd halála után került sor.

A megrongált emléktábla és a szinte kivétel nélkül mindig a keresztnév nélkül használt utcanév feledésbe taszítják egy tragikus sorsú soproni család emlékét, akik még a fájdalmas gyász idején is szeretett városukra gondolva tettek nemes gesztust. Talán egyszer megújulhat a tábla és akár az utcanévtáblák is teljes nevével emlékeznek majd meg egyszer dr. Winkler Adolf soproni ügyvédről.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép keletkezési ideje: 
1942
Forrás: 

Winkler Adolf dr. adománya, Soproni Napló, 1915. február 24.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1942
5784-3753
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Turista térképre kerül
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2017. május 27.

Hozzászólások

Friedrich Rezső képe

Micsoda élmény volt itt ledöngetni a '60-as években, szánkóval!