Ágoston Ernő (1889-1957)

Hozzászólok
Ágoston Ernő (1889-1957)

Országos rangú festő-grafikus volt; a századfordulós soproni nagy nemzedék pictor doctusa. Művészetét a mesterségbeli tudás és a mesterségbeli abszolút műveltség jellemezte.

Egyaránt tökéletes volt az ecset és a karcolótű, a szén és a kréta kezelésében. Hunyt szemmel, fejből tudta rajzolni szülővárosát. Az impresszionizmus híveként a hirtelen fölfénylő látvány, a pillanatba beleférő örök szépség teljességét kereste.

1889. szeptember 8-án született Sopronban. Középiskoláit az állami főreálban végezte. Kivételes képességét tanára, Seemann Kálmán korán felismerte. Ágostonnak már diákkorában szenzációs sikere volt a Soproni Naplóban megjelent karikatúra sorozatával. Tanárai közül Seemannon kívül Bella Lajost szerette legjobban, akinek a várhelyi kelta sírok feltárásánál örömmel segédkezett. Nagy műveltségű, haladó szellemű fiatalember volt; a város irodalmi életének „modernjeivel”, Gyóni Gézával és Nagy Lajossal barátkozott.

1910-ben tett érettségi vizsgát. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly és Réti István tanítványa volt. Nyaranta a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett dolgozott. 1914-ben a soproni Laehne-féle magángimnázium rajztanára lett. Az első világháborúban a 18-as honvéd gyalogezredben szolgált, szerencsére nem került menetszázadba. Leszerelése után lemondott tanári állásáról, szabad művészként dolgozott, a köré tömörülő fiatal tehetségeket azonban szenvedélyesen, szigorú szeretettel tanította. (Nagy álma, a szabad rajziskola csak 1947-ben valósult meg. Növendékei közül öten is bejutottak a Képzőművészeti Főiskolára.) Néhány rövid külföldi tanulmányútját leszámítva, egész életét Sopronban töltötte. Eggyéforrott szülővárosával; utcáit, tereit, templomait és emberalakjait annyira ismerte, hogy szinte az egész soproni képeskönyvet a homloka mögött hordozta.

Az impresszionizmus nagy tehetségű, ihletett művésze volt. „Színeimben költő lettem, elszakadva a természettől. Olyan tartalmas valami az, ha az ember belülről alkot” - vallotta magáról egyik levelében. Figurális képek, portrék, városképek gazdag sora került ki a keze alól; dolgozott olajjal, szénnel, pasztellkrétával, de mestere volt a rézkarcnak és a fametszetnek is. Legmagasabbra eszményien finom grafikáival jutott. Kiugró országos sikerei voltak: 1924-ben elnyerte az állami grafikai nagydíjat, 1926-ban a székesfőváros díját. Sopronban a hivatalos intézmények állandó megbízói és vásárlói voltak. 1938-ban készült el élete főművével, a kópházi búcsújáró templom freskójával. Keze munkáját dicsérik a brennbergi stációk is csakúgy, mint a megyeházi levéltár és a zsidó temető ravatalozójának üvegablakai. Jelentős a város megrendelésére készült történelmi szénrajz sorozata is.

Lelkesen és nagy szakértelemmel vett részt Sopron művészeti életének irányításában. Organizátori hajlama révén sokáig volt a Képzőművészeti Kör elnöke, majd 1955-től haláláig az újra önállóvá lett városi munkacsoportot vezette. A II. világháború éveiben életkedve megroppant. Sopron 1944. december 6-i bombázása porig sújtotta; Pestre menekített hitvese - aki a nyilasok üldözöttje volt - meghalt a főváros ostroma alatt.

A háború utolsó szakaszát a meghasonlott művész elhúzódva, Csapodon töltötte. Sokáig vissza sem akart térni a városba; voltak, akik már öngyilkossága hírét rebesgették. 1947-ben - Füredi Oszkár baráti segítségével - végre mégis hazaköltözött. Lassan kedélye is, munkakedve is visszatért. Még tíz, művekben gazdag év adatott számára. 1957. augusztus 27-én hunyt el. Berecz Dezső, a hűséges jó barát, az egykori Frankenburg Irodalmi Kör utolsó elnöke írta róla megrendült nekrológjában: „Sopronban leszakadt egy párkány, ledőlt egy oszlop.”

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::

Ágoston Ernő emlékét a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ bejáratánál emléktábla őrzi - az épületben egykor működött Kaszinó adott otthont Ágoston Ernő rajziskolájának - , illetve a Harkai útról nyíló egyik utca is az ő nevét viseli.

Kép típusa: 
Kapcsolódó kiadvány: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1889
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2018. június 1.