Alpesi élet Sopron hóvilágában

Időről időre szívesen osztok meg az olvasókkal korabeli újságcikkeket, melyek az országos sajtóban jelentek meg egykor Sopronról és melyek segítségével még átfogóbb képet kaphatunk a város múltjáról. A Budapesti Hírlap 1935. január 23-án féloldalas írásban foglalkozott az akkoriban jelentős idegenforgalmat bonyolító Sopronnal. A Losonczy Zoltán által jegyzett vendégcsalogató írásban visszaköszönnek az 1930-as évek jelentős városi fejlesztései éppúgy mint a soproni hétköznapok pillanatképei vagy a város néhány jeles személyisége is. A cikket teljes egészében, változtatások és korrekciók nélkül, de hivatkozásokkal kiegészítve mutatom meg Önöknek.

Alpesi élet Sopron hóvilágában

Százezer vendége volt a városnak az elmult évben

„Tisztára semmeringi tájkép", — halljuk a pesti szépasszonytól, aki nagy, pipacspiros kesztyűjével, mint valami jól sikerült reklámkép, elragadtatva mutat a hószvetteres fenyőkre, a vakítva ragyogó utakra, az egész vidéket szelíden körülvevő dombvonalra, amely mögött, innen a Löwer-szálló magas terraszáról feldereng a tiszta, napos időben a Fertő-tó ezüstszürke csikja.

A semmeringi hasonlat kell: még mindig ott tartunk, hogy csodálkozunk azon, ami itthon is igazán szép. Ez a Sopron-környék is még napról-napra meglepetés azoknak, akik nem sokat tudtak róla, mert nagyon közel van. Mert ugyan ki várhat valamit egy tájképtől, amelynek a kellős közepébe húsz perc alatt gyalog ki lehet sétálni egy kultúrvárosból, ahova négy óra alatt visz el Budapestről a gyorsvonat.

Az utóbbi esztendőkben azonban, különösen a mult évben mind többen eszméltek rá, hogy Sopronba — mindannak ellenére, hogy se nagyobb kényelmetlenségekről, hosszú utazásról, idegen valutáról nincs szó — mennyire érdemes kirándulni, s hogy milyen pompásan lehet ott nyaralni vagy hóvilágában: sportolni. S ha mindenáron az kell, még változó környezethez is jutunk: német szóhoz és német kedélyhez, ha mindjárt nagyon néprajzi érdekesség is maradt hűség-szavazatával a poncichter.

Sopron vezet a vidék idegenforgalmában

Hogy milyen sokan eszméltek rá erre, megmondják a számok. Sopron idegenforgalma a mult évben meghaladta a 100.000 Vendéget. Közülük a hosszabb ideig nyaralók száma 3000 volt s ezek sorában 1000 külföldi, főképpen Ausztriából, de kisebb-nagyobb számban a külföld tizenkét államából s még Amerikából is. Az idegenforgalom terén ezzel Budapest után Sopron következik. A legtöbb idegen természetesen nyáron fordult meg s olyan várakozáson leletei volt a nyaralók özönlése, hogy 622 vendéget a környékbeli falvakban kellett elhelyezni.

[Filléres vonatok] nemcsak itthonról jöttek, hanem sorozatosan Ausztriából is, nem egyszer ezer vendéget hozva. Szinte megható az a szeretet, amellyel az osztrák vendég Sopronba érkezik. Tudja, hogy olyan kedves, vidám napja lesz, amelyet nagyon sokáig nem fog elfelejteni. A megérkezés is csupa derű, az egész nap kacagás, de az igazi kedv azután estére harsog, amikorra végiglátogatták a magánházak cégéres borméréseit, a Burschenschankokat, ahol a soproni bort mérik. A jókedv mellett, amely a hangos pályaudvaron csókos bucsuzásokban mutatkozik, mindenki visz haza magával egy kis bort. Ezt az osztrák finánc is megérti.

A soktornyú városon kívül, amelyben lépten-nyomon megállít egy-egy multakról beszélő ódon emlék, kőbe vágott, bronzba öntött történelem, vonzó erővel hívja az idegeneket a környék, amelynek valami végtelenül szelíd, szinte megnyugtató bája van, úgy, hogy szívünkkel kell visszamosolyogni rá.

A Lőwerek: ez esik legközelebb a természetből, szinte a városban kezdődik és parkos, villás világával, fenyőligeteivel, pázsitjaival beleomlik a tízezer holdas erdőbe, amelynek fenyői, tölgyei a kristálylevegőt szűrik. A természetbe harmónikusan olvad bele a kultúra mindenütt látható gondosságával, a gyönyörű séta-utakkal.

Nagy építkezésekre készülnek

A város maga és több kultúrintézménye sok áldozatot hozott, hogy a megsokasodó vendégjárás otthon találja magát a Lőwerekben. A mult évben épült fel a városi mérnöki hivatal tervei szerint a Lőwer-szálló, amely ebbe a szelíd miliőbe illeszkedő, derűs és mégis monumentális hatásaival, napozó terraszaival, szanatóriumi pedantériával és mégis kedvesen otthonos berendezésével, nagyvilági levegőjével mindenkit elragad. A felépítését annyira igazolta a zsúfoltsága, hogy a legutóbbi napokban a város közgyűlése egy második szálló építését határozta el. Ez még modernebb elgondolással épül s egy hatalmas, terrasztetővel ellátott szárny révén, amely a közös vendéglőt foglalja magában, összeköttetésbe kerül az első szállóval.

Ugyancsak most szavazott segítséget a város a Dunántúli Turista Egyesületnek ahhoz, hogy a
Hatvan Ferenc turistaházat, amely a Lőwerek téli sportjának központja, egész sor vendégszobával kibővítse. Az ok erre ugyancsak az, hogy ebben a penzióban is csak nagy protekcióval kaphattak a vendégek szobát.

Uj alkotásnak készül a Károly-magaslaton a Károly-kilátótorony, amelyet a város támogatásával a Városszépítő Egyesület állít fel. A vidék egész szépségében tárul majd ki ebből a modern vártoronyból, amelyben egymás felé épített egyesületi helyiség és büffé is lesz. Innen Indul ki a 2700 méteres ródli-pálya, amely a turista háznál végződik. A nyári sportközpont az új strandfürdő, amely nemcsak látványosan szép, hanem olyan modern szűrő berendezéssel van ellátva, amely a vizét, minden lecsapolás nélkül, állandóan kristálytisztán tartja.

Zajlik a téli élet

Téli álmát alussza a strandfürdő és csendes az erdőbe rejtett zenepavillon. De annál zajosabb az élet a turistaház környékén, ahol a síelők és ródlizók gyülekeznek. Most is nagy vendégsereg van együtt, a Dunántúli Turista Egyesület győri osztályának nyolcvan tagja látogatott el s éppen háziversenyre indul a főiskolások sícsapata. Az időrendben harmadik induló az ifjú Lajos bajor herceg, aki a soproni bányászati és erdészeti fakultás hallgatója. A sztár, a soproni de Pottere idei magyar síbajnok nincs jelen. Pedig reá kíváncsiak a Löwerek téli vendégei, akik most is, mint az egész télen át, nagyon sokan vannak. A havas sétautakon, a téli napsütésben színesen zajlik az élet. Mindenütt ismerős arcokkal, a társadalmi élet sok előkelőségével találkozunk. A legközelebbi napokban érdekes eseménye lesz a soproni hóvilágnak. Országos siverseny lesz, amelyen majd szerepe jut a Dallos-hegy híres síugrósáncának.

Sopron környéke a Löwereken kívül sok más szépséget is kínál. A Bécsi-domb a Hubertus-vadászlakkal a legromantikusabb pontja a vidéknek s messzi, az Alpesekre nyujt kilátást. A Nagytómalom homokstrandjával és negyven forrásbál táplálkozó vizével, a hét kilométerre eső Fertő-tó, amelynek a mult év óta három gyógyvizforrással telített fürdőmedencéje segít azon, hogy a tó vize szeszélyesen ide-oda vándorol, a fertőrákosi kőfejtő, ahol a Pannonia-tenger kagylómilliádrjaiból vágják az építőköveket, és sok más kirándulóhely sorakozik köröskörül, s valamennyi vendégek fogadására berendezve, autobuszjáratokkal a városhoz kapcsolva várja az idegeneket.

Sopron városa, amelynek gazdasági élete a trianoni határral annyit vesztett, mint idegenforgalmi központ keres kárpótlást a piacáért. A város élén Sopronyi-Thurner Mihály dr. polgármester az egész polgárság érdekét látja ebben a törekvésben, amelynek hathatós előmozdítója Heimler Károly dr., a város főjegyzője, a Városszépítő Egyesület elnöke, aki figyelemreméltó irodalmi munkássággal is felhívta a közfigyelmet Sopronra. Fáradhatatlan apostola ennek a mozgalomnak és a legújabb, szép alkotásoknak Pöttschacher Rudolf, a Városi Idegenforgalmi Hivatal igazgatója és jelentősen segíti elő az idegenforgalmi törekvéseket a Dunántúli Turista Egyesület élén Pineczich István dr. felsőházi tag. Uj szerepében az öreg város olyan friss fiatalsággal tör elő, hogy a legutóbbi év váratlan sikere után a legnagyobb reményekre jogosít a folytatás.

A honlapunkon szereplő teljes újságcikkeket a "Korabeli sajtószemle" címkére kattintva érhetik el.

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.

A bejegyzésben felhasznált fotók egy turista fotóalbumából származnak, akiknek a kilétét sajnos nem ismerjük, az albumban szereplő felvételeket azonban folyamatosan adjuk közre, remélve, hogy egyszer kiderül, ki készíthette a képeket. A sorozat többi darabja az Ismeretlen turista fotóalbuma címkére kattintva tekinthető meg.