Alpesi élet Sopron hóvilágában

Hozzászólok
Síugró verseny a Dalos-hegyen
Ródlipálya az erdőben
Ródlipálya az erdőben
Ródlipálya az erdőben

Időről időre szívesen osztok meg az olvasókkal korabeli újságcikkeket, melyek az országos sajtóban jelentek meg egykor Sopronról és melyek segítségével még átfogóbb képet kaphatunk a város múltjáról. A Budapesti Hírlap 1935. január 23-án féloldalas írásban foglalkozott az akkoriban jelentős idegenforgalmat bonyolító Sopronnal. A Losonczy Zoltán által jegyzett vendégcsalogató írásban visszaköszönnek az 1930-as évek jelentős városi fejlesztései éppúgy mint a soproni hétköznapok pillanatképei vagy a város néhány jeles személyisége is. A cikket teljes egészében, változtatások és korrekciók nélkül, de hivatkozásokkal kiegészítve mutatom meg Önöknek.

Alpesi élet Sopron hóvilágában

Százezer vendége volt a városnak az elmult évben

„Tisztára semmeringi tájkép", — halljuk a pesti szépasszonytól, aki nagy, pipacspiros kesztyűjével, mint valami jól sikerült reklámkép, elragadtatva mutat a hószvetteres fenyőkre, a vakítva ragyogó utakra, az egész vidéket szelíden körülvevő dombvonalra, amely mögött, innen a Löwer-szálló magas terraszáról feldereng a tiszta, napos időben a Fertő-tó ezüstszürke csikja.

A semmeringi hasonlat kell: még mindig ott tartunk, hogy csodálkozunk azon, ami itthon is igazán szép. Ez a Sopron-környék is még napról-napra meglepetés azoknak, akik nem sokat tudtak róla, mert nagyon közel van. Mert ugyan ki várhat valamit egy tájképtől, amelynek a kellős közepébe húsz perc alatt gyalog ki lehet sétálni egy kultúrvárosból, ahova négy óra alatt visz el Budapestről a gyorsvonat.

Az utóbbi esztendőkben azonban, különösen a mult évben mind többen eszméltek rá, hogy Sopronba — mindannak ellenére, hogy se nagyobb kényelmetlenségekről, hosszú utazásról, idegen valutáról nincs szó — mennyire érdemes kirándulni, s hogy milyen pompásan lehet ott nyaralni vagy hóvilágában: sportolni. S ha mindenáron az kell, még változó környezethez is jutunk: német szóhoz és német kedélyhez, ha mindjárt nagyon néprajzi érdekesség is maradt hűség-szavazatával a poncichter.

Sopron vezet a vidék idegenforgalmában

Hogy milyen sokan eszméltek rá erre, megmondják a számok. Sopron idegenforgalma a mult évben meghaladta a 100.000 Vendéget. Közülük a hosszabb ideig nyaralók száma 3000 volt s ezek sorában 1000 külföldi, főképpen Ausztriából, de kisebb-nagyobb számban a külföld tizenkét államából s még Amerikából is. Az idegenforgalom terén ezzel Budapest után Sopron következik. A legtöbb idegen természetesen nyáron fordult meg s olyan várakozáson leletei volt a nyaralók özönlése, hogy 622 vendéget a környékbeli falvakban kellett elhelyezni.

[Filléres vonatok] nemcsak itthonról jöttek, hanem sorozatosan Ausztriából is, nem egyszer ezer vendéget hozva. Szinte megható az a szeretet, amellyel az osztrák vendég Sopronba érkezik. Tudja, hogy olyan kedves, vidám napja lesz, amelyet nagyon sokáig nem fog elfelejteni. A megérkezés is csupa derű, az egész nap kacagás, de az igazi kedv azután estére harsog, amikorra végiglátogatták a magánházak cégéres borméréseit, a Burschenschankokat, ahol a soproni bort mérik. A jókedv mellett, amely a hangos pályaudvaron csókos bucsuzásokban mutatkozik, mindenki visz haza magával egy kis bort. Ezt az osztrák finánc is megérti.

A soktornyú városon kívül, amelyben lépten-nyomon megállít egy-egy multakról beszélő ódon emlék, kőbe vágott, bronzba öntött történelem, vonzó erővel hívja az idegeneket a környék, amelynek valami végtelenül szelíd, szinte megnyugtató bája van, úgy, hogy szívünkkel kell visszamosolyogni rá.

A Lőwerek: ez esik legközelebb a természetből, szinte a városban kezdődik és parkos, villás világával, fenyőligeteivel, pázsitjaival beleomlik a tízezer holdas erdőbe, amelynek fenyői, tölgyei a kristálylevegőt szűrik. A természetbe harmónikusan olvad bele a kultúra mindenütt látható gondosságával, a gyönyörű séta-utakkal.

Nagy építkezésekre készülnek

A város maga és több kultúrintézménye sok áldozatot hozott, hogy a megsokasodó vendégjárás otthon találja magát a Lőwerekben. A mult évben épült fel a városi mérnöki hivatal tervei szerint a Lőwer-szálló, amely ebbe a szelíd miliőbe illeszkedő, derűs és mégis monumentális hatásaival, napozó terraszaival, szanatóriumi pedantériával és mégis kedvesen otthonos berendezésével, nagyvilági levegőjével mindenkit elragad. A felépítését annyira igazolta a zsúfoltsága, hogy a legutóbbi napokban a város közgyűlése egy második szálló építését határozta el. Ez még modernebb elgondolással épül s egy hatalmas, terrasztetővel ellátott szárny révén, amely a közös vendéglőt foglalja magában, összeköttetésbe kerül az első szállóval.

Ugyancsak most szavazott segítséget a város a Dunántúli Turista Egyesületnek ahhoz, hogy a
Hatvan Ferenc turistaházat, amely a Lőwerek téli sportjának központja, egész sor vendégszobával kibővítse. Az ok erre ugyancsak az, hogy ebben a penzióban is csak nagy protekcióval kaphattak a vendégek szobát.

Uj alkotásnak készül a Károly-magaslaton a Károly-kilátótorony, amelyet a város támogatásával a Városszépítő Egyesület állít fel. A vidék egész szépségében tárul majd ki ebből a modern vártoronyból, amelyben egymás felé épített egyesületi helyiség és büffé is lesz. Innen Indul ki a 2700 méteres ródli-pálya, amely a turista háznál végződik. A nyári sportközpont az új strandfürdő, amely nemcsak látványosan szép, hanem olyan modern szűrő berendezéssel van ellátva, amely a vizét, minden lecsapolás nélkül, állandóan kristálytisztán tartja.

Zajlik a téli élet

Téli álmát alussza a strandfürdő és csendes az erdőbe rejtett zenepavillon. De annál zajosabb az élet a turistaház környékén, ahol a síelők és ródlizók gyülekeznek. Most is nagy vendégsereg van együtt, a Dunántúli Turista Egyesület győri osztályának nyolcvan tagja látogatott el s éppen háziversenyre indul a főiskolások sícsapata. Az időrendben harmadik induló az ifjú Lajos bajor herceg, aki a soproni bányászati és erdészeti fakultás hallgatója. A sztár, a soproni de Pottere idei magyar síbajnok nincs jelen. Pedig reá kíváncsiak a Löwerek téli vendégei, akik most is, mint az egész télen át, nagyon sokan vannak. A havas sétautakon, a téli napsütésben színesen zajlik az élet. Mindenütt ismerős arcokkal, a társadalmi élet sok előkelőségével találkozunk. A legközelebbi napokban érdekes eseménye lesz a soproni hóvilágnak. Országos siverseny lesz, amelyen majd szerepe jut a Dallos-hegy híres síugrósáncának.

Sopron környéke a Löwereken kívül sok más szépséget is kínál. A Bécsi-domb a Hubertus-vadászlakkal a legromantikusabb pontja a vidéknek s messzi, az Alpesekre nyujt kilátást. A Nagytómalom homokstrandjával és negyven forrásbál táplálkozó vizével, a hét kilométerre eső Fertő-tó, amelynek a mult év óta három gyógyvizforrással telített fürdőmedencéje segít azon, hogy a tó vize szeszélyesen ide-oda vándorol, a fertőrákosi kőfejtő, ahol a Pannonia-tenger kagylómilliádrjaiból vágják az építőköveket, és sok más kirándulóhely sorakozik köröskörül, s valamennyi vendégek fogadására berendezve, autobuszjáratokkal a városhoz kapcsolva várja az idegeneket.

Sopron városa, amelynek gazdasági élete a trianoni határral annyit vesztett, mint idegenforgalmi központ keres kárpótlást a piacáért. A város élén Sopronyi-Thurner Mihály dr. polgármester az egész polgárság érdekét látja ebben a törekvésben, amelynek hathatós előmozdítója Heimler Károly dr., a város főjegyzője, a Városszépítő Egyesület elnöke, aki figyelemreméltó irodalmi munkássággal is felhívta a közfigyelmet Sopronra. Fáradhatatlan apostola ennek a mozgalomnak és a legújabb, szép alkotásoknak Pöttschacher Rudolf, a Városi Idegenforgalmi Hivatal igazgatója és jelentősen segíti elő az idegenforgalmi törekvéseket a Dunántúli Turista Egyesület élén Pineczich István dr. felsőházi tag. Uj szerepében az öreg város olyan friss fiatalsággal tör elő, hogy a legutóbbi év váratlan sikere után a legnagyobb reményekre jogosít a folytatás.

A honlapunkon szereplő teljes újságcikkeket a "Korabeli sajtószemle" címkére kattintva érhetik el.

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.

A bejegyzésben felhasznált fotók egy turista fotóalbumából származnak, akiknek a kilétét sajnos nem ismerjük, az albumban szereplő felvételeket azonban folyamatosan adjuk közre, remélve, hogy egyszer kiderül, ki készíthette a képeket. A sorozat többi darabja az Ismeretlen turista fotóalbuma címkére kattintva tekinthető meg.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép keletkezési ideje: 
1930-as évek

Olasz mintára bevezetett, elsősorban a magyar vidék megismerésének elősegítését szolgáló vonatok, melyek tavasztól őszig vasár- és ünnepnapokon közlekedtek Budapestről a nagyobb vidéki városokba, ahonnan még aznap vissza is szállították az utasokat. Az egynapos látogatásokra a célvárosok színes programkínálattal várták a látogatókat, melyekről az ún. Filléres Újságból is tájékozódhattak.

Forrás: 

Budapesti Hírlap, 1935. január 23. p.4.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1935
5577-4423
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Turista térképre kerül
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2019. március 17.