Altdörfer Keresztély (1825-1898)

A soproni evangélikus egyházközség — élénk zenei múlt után ünnepi muzsikával — 1784. január 1-jén avatta fel máig álló templomát. Akkor még volt énekkaruk és zenekaruk is, amely az ünnepekhez igazodó rendszerességgel adott elő kantátákat és egyéb egyházi énekeket, valamint húsvétkor passiókat. Az egyházban felerősödött puritanizmus azonban törölte a muzsikát a szertartásokból. (Szemben a katolikusokkal, ahol id. Kurzweil Ferenc, majd fia működött eredményesen.) Kivétel csak a reformáció 300. évfordulója volt és időnként egy-két orgonakíséretes esküvő. 1826. november 12-én ugyan megkezdte tevékenységét az evangélikus zeneiskola, de az igényesség és az igénytelen egyszólamúság közötti vita rövidesen az utóbbi javára dőlt el. A sivár korszak után végre nem sokkal a szabadságharc előtt következett be változás: Kolbenheyer Mór az esslingeni tanítóképzőtől kért „jeles zenész” orgonistát a soproni gyülekezet számára. Így kopogtathatott be Sopronba Altdörfer Keresztély 1847-ben.

1825. június 16-án született a württembergi Gutenberg nevű faluban (apja pékmester volt). Sopronba érkezve nekilátott az egyházi zene felélesztésének. Templomi énekkart szervezett. Tehetsége és alapos képzettsége megfelelő eréllyel párosult. Három hónapi betanítás után már nyilvános hangversenyen mutatkoztak be, 1847. szeptember 9-én. 1859-ben megalapította a Liederkranz (Dalfüzér) nevű világi kórust. Lelkes húsz év után, 1879. augusztus 30-án azonban leköszönt a karnagyi állásról.

A Líceum értesítői szerint a hatvanas évek elején heti négy órában énekre tanította a diákokat. Zeneszerzéssel is foglalkozott. Korálokat, egyházi és világi műdalokat írt. Az 1858-ban megzenésített esti fohász kedvelt énekszáma volt a kántoroknak. Kritikákat írt soproni operaelőadásokról. Elméleti írása jelent meg a kóruséneklésről.

Azon volt, hogy a gyülekezeti éneklést megszabadítsa az ízléstelen variánsoktól. Felismerte, hogy a közös énekléshez hiányzik egy jól szerkesztett korálkönyv. Pálfy József 1859-ben kiadott már egy kísérletet, majd Pesten próbálkoztak cselekedni valamit az evangélikus egyházi muzsika ügyében, de igazán csak akkor tudtak előre lépni, amikor Altdörfer letette a dunántúli kerület asztalára saját összeállítását. Ezt addigra már elismerően bírálta meg a tekintélyes zeneszerző, Volkmann Róbert. 1873-ban jelent meg a korszakos jelentőségűnek mondott mű. Második kiadását is még Altdörfer Keresztély rendezte sajtó alá 1897-ben.

Az egész magyar zenetörténet szempontjából meghatározó jelentőségű tette volt Bartók Béla tehetségének felfedezése. Nagyszőlősön látogatóban találkozott az ott tanítónőnek alkalmazott anyával, s rábeszélte a gyerek zenei taníttatására. Ezt maga Bartók Béla írásban erősítette meg első soproni szereplésekor, 1905-ben.

Altdörfer Keresztély Sopronban nősült. Feleségének, Angelikának, apja Petz Lipót lelkész és költő, valamint testvérei is lelkészek voltak. Viktor fiuk folytatta apja mesterségét, s ami fontosabb: örökölte zenei tehetségét. Amikor az apa 1887. március 2-án nyugdíjba ment, a fiút választották meg helyette a templom karnagyává. Nemcsak orgonált, hanem Sopron zeneéletében nélkülözhetetlen zongoraművészként hosszú évek műsorain szerepelt.

Altdörfer Keresztély 1898. április 29-én hunyt el, halálának oka az anyakönyvi bejegyzés szerint szervi szívbaj volt. A Templom utca 12. sz. gyászházból vitték ki a Balfi úti temetőbe. Híre nem enyészett el. Amikor fiának, Viktornak negyvenéves zeneművészi jubileumát ünnepelték, valláskülönbség nélkül, az egész város zeneszerető közönsége kiment a temetőbe, s az apa sírjánál emlékbeszédeket mondtak, sőt a Zeneegyesület énekkara is énekelt; Bach és Schubert egy-egy művével tisztelgett a templomi karnagy, a tanító, a szervező, a zeneköltő előtt.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.