Altdörfer Viktor (1860-1940)

Hozzászólok
Altdörfer Viktor (1860-1940)

Kiváló zongora és orgonaművész volt, a soproni evangélikus templom orgonása és énekkar vezetője. A maga korában meghatározó szerepet töltött be a város zenei életében: több száz hangverseny zongoraszólistájaként és kitűnő zenepegadógusként írta be nevét Sopron művelődéstörténetébe.

Altdörfer Viktor 1860. január 3-án született Sopronban. Édesapja Altdörfer Keresztély volt, az evangélikus egyházközség kántora, a Dalfüzér férfidalegylet megalakítója, az evangélikus korálkönyv szerkesztője. Édesanyja Petz Mária Angelika volt, Petz Lipót leánya. Középiskolait az evangélikus líceumban végezte. Már gimnazista korában kitűnt magával ragadó orgonajátékával. Felsőbb zenei tanulmányait Bécsben kezdte, majd a lipcsei konzervatóriumban fejezte be 1887-ben. A külföldi évek alatt is gyakran hazajárt szülővárosába, hogy helyettesítse idősödő édesapját az istentiszteleteken. Mikor Altdörfer Keresztély 1887 nyarán nyugalomba vonult, az evangélikus konvent a fiát választotta meg az apa helyére, aki a templomi teendők ellátása mellett az evangélikus népiskola énektanáraként is működött.

Altdörfer évtizedeken át a soproni zenei élet vezéralakjának számított - nem mint szervező, hanem mint iskolát teremtő zongoravirtuóz. Előadóművészetét Gárdonyi Zoltán így méltatta: „Valahányszor a nyilvánosság előtt leült a zongora elé: avatottak és avatatlanok egyaránt érezhették, hogy minő magas régiókba emelte mindannyiukat az ő zongorajátéka. Ennek a zongorajátéknak alapvető tulajdonsága volt a technikai kivitel feltétlen szabatossága és világossága... Nagy önfegyelmet tükröző zongorajátéka hallatlanul színes, zengő és - ha kellett - virtuóz pompájú volt".

Fellépései közül különösen emlékezetesek voltak 1887-ben Rubinstein zongoraversenyének, illetve 1889-ben - a Zeneegyesület jubileumi ünnepségén - Schumann a-mol zongoraversenyének előadása. Altdörfer - Kossow Jenő karmester lemondása után - egy rövid időre (1908 és 1910 között) elvállalta a Zeneegyesület karnagyi állását is. Első műsorával 1909. november 24-én mutatkozott be, amikor többek között Schubert Mirjam győzelmi énekét és Beethoven c-mol szonátáját hallhatta a közönség.

1910-ben vonós zenekart vezényelt: Edward Elgar Szerenádját és Mozart Kis éji zenéjét, majd Mendelsson Valpurgis éjszakáját mutatták be. 1910 nyarán - a publikum hálátlanságára hivatkozva - Altdörfer lemondott karnagyi posztjáról. Nyugdíjba azonban majd csak bő két évtized múlva - 1932. augusztus 1-én - vonult az evangélikus egyházközség híres orgonása. Ezt kővetően is gyakran lépett még virtuóz játékával a nagyközönség elé. Az evangélikus templomban 1935. november 17-én hallhatták utoljára a hívők az ő páratlan szépségű orgonajátékát 1940. március 4-én hunyt el Sopronban. Hamvai a Balfi úti evangélikus temetőben nyugszanak. Szülőházán - Templom u. 15. sz. házon - márványtábla idézi emlékezetét.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Az említett emléktáblán túl Altdörfer Viktor emlékét a Dalos-hegyen emlékhely is őrzi.

Altdörfer Viktor végső nyughelye része a Nemzeti Sírkert programnak. A programban szereplő, egykor köztünk élt neves soproni polgárok életútját egy 2017-ben Nemzeti Sírkert - Sopron címmel megjelent kötet dolgozta fel, ebből idézünk:

A Nemzeti Sírkert fogalma
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jogosult dönteni temető, hősi temető, hősi temetési hely, temetkezési emlékhely és temetési hely Nemzeti Sírkert részeként történő nyilvántartásba vételéről, illetve a Nemzeti Sírkertbe tartozó temetők, temetési helyek meghatározásáról.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság értelmezése szerint a Nemzeti Sírkert olyan virtuális, vagyis nem egy konkrét temetőhöz vagy parcellához köthető, hanem Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a nemzet jeles halottainak temetési helyei tartoznak. A Nemzeti Sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt életművének megítélése alapján történik. A minősítésnél döntő szempontnak az számít, hogy a szóban forgó személy jelleme, cselekedetei, műveltsége és tehetsége révén a közélet, a politika, a tudomány, a kultúra, a vallás, a gazdaság vagy a sport területén maradandót alkotott, illetve a hazát önfeláldozóan szolgálta, s így elvitathatatlan és a közösség által elismert érdemekkel bír. Mindezek alapján pedig, minthogy tevékenységével a nemzet érdekeit szolgálta, az ország fejlődését előmozdította, valamint hír nevét öregbítette, az utókor megkülönböztetett kegyeletére számot tarthat.
(Részlet Vörös Ákosnak a Nemzeti Sírkert - Sopron című kötethez írt bevezetőjéből.)

Altdörfer Vikrorról a kötetben részletesebben is olvashatnak.

Kép típusa: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1860
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2019. május 24.

Hozzászólások

Takács Róbert képe